HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó





Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Szomb. Dec. 30, 2017 9:16 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Jaina Darklighter
by Jaina Darklighter Yesterday at 1:09 am

» 296 - Wretched hive
by Miraon Nen Vas. Május 20, 2018 2:51 pm

» Igénylő
by Zonna Anjiliac Kedd Ápr. 24, 2018 12:25 pm

» Arneshnen
by Miraon Nen Csüt. Ápr. 12, 2018 1:28 am

» Galéria
by Anayes Buoback Kedd Ápr. 03, 2018 10:15 pm


Share | 
 

 Caelor Beniko

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Caelor Beniko
Homo Ludens

avatar

☽ Reagszám :
10

TémanyitásTárgy: Caelor Beniko   Kedd Szept. 26, 2017 11:46 am

Caelor Beniko

Homo Ludens



Megjelenés


Caelor Beniko egy száznyolcvanhárom centiméter magas ember férfi, akinek világos bőre, szőke haja és sötétkék szeme van. Bár viszonylag izmos, Caelor nem tűnik kifejezetten erősnek vagy nagynak fizikailag, egyszerűen csak egy, a korához és neméhez képest jó kondícióban lévő embernek.
Caelor kisugárzása első ránézésre közvetlen, barátságos ember benyomását kelti. Bár nem öltözik kifejezetten hivalkodóan, a szabadidejében választott ruhái elképesztően sokfélék, minden alkalomhoz illenek és kifejezik a személyiségét. Legalább egy kommlinket mindig hord a bal csuklóján. A mozgása kivételesen összeszedettnek, rendszerezettnek tűnik, ami miatt még egy csésze kávé megkeverése is elegánsan hat tőle. A körmei és a haja mindig ápoltak, mindig frissen borotvált hatást kelt, a haja pedig olyan, mintha minden nap járna fodrászhoz. Nem túl hivalkodó, de kellemes parfümillat veszi körül, a hangja lágy és magas, a mosolya pedig egyszerre megnyerő és enyhén ártatlan. A legtöbben első ránézésre vonzónak találják Caelort. Ha éppen harcra készül, a hagyományos sith páncélzatot hordja. Amikor streamel, sminkkel és programokkal beesett szemeket és sárgás vörös sith szemeket kreál magának.
Caelor testén rengeteg seb található. A hátán karmolásnyomok maradtak, a bal vállát, a jobb alkarját és a csípője jobb oldalát sugárvető által okozott égési sérülések csúfítják, és van egy mély vágásnyom a jobb combján. A bal könyéktől lefelé, és mindkét lába térdtől lefelé hiányzik, a helyén acélborítású kibernetikus végtagok vannak- bár Caelor nem sántít, a lépéseit enyhe fémes hang kíséri. A bal felkarjára egy kicsi, narancssárga pengéjű és fekete markolatú fénykard van tetoválva, a jobbra pedig egy bonyolult absztrakt tetoválás került- előbbi testvérét, utóbbi a társait szimbolizálja.


Személyiség


Caelort az első találkozás után a legtöbben barátságos fiatalembernek ismerik meg, akivel nem csak összebarátkozni vagy egy ágyba kerülni könnyű, hanem ingyenes szívességeket összegyűjteni is. Bár a műveltsége egyértelmű mindenki számára, és nem tartja őt senki ostobának, kissé elvarázsoltnak, előrehaladási szempontból motiválatlannak tűnik.
Látszólag a streamelés és az abból származó elismerés az egyetlen dolog, ami motiválja Caelort, aki szabadidejében szinte folyamatosan egy streamen vagy szerinte művészi Flow bejegyzésen dolgozik. Viszonylag könnyű elnyerni a barátságát és a szimpátiáját azzal, ha valaki követi a munkásságát, és látszólag ez egy remek manipulációs felületet biztosít ellene- valójában ennyire nem egyszerű irányítani.
Bár minden nap meditál, az egyetlen hely, ahol bizonyítható mindenki számára, hogy Caelor még mindig sith, a Citadella edzőtere: azok, akik kiállnak ellene, még viszonylag barátságos küzdelem keretein belül is gyakran távoznak súlyos sérülésekkel- a férfi szinte teljes kontrollt ad az érzelmeinek egyedül itt, és úgy sújt le, mintha ölni akarna. Amikor valakit el kell fognia vagy meg kell ölnie, szintén szabadjára engedi ezeket a felgyűlt érzelmeket.
Kevesen tudják, hogy Caelor valójában rendkívül ambiciózus, és a céljai elérése érdekében hajlandó a végletekig elmenni. A látszat ellenére valójában fontos neki a politikai befolyás, mert úgy érzi, hogy bele kell szólnia a Birodalom irányításába a Zarin Rendszer minden lakójának érdekében. Célja rövidtávon, hogy minél több emberrel elhitesse, hogy veszélytelen rájuk nézve. Sokakkal ellentétben nem a hagyományos társadalmi státuszban látja a hatalmat, a modern szubkultúrákban próbál szövetségeket keresni.
Talán a legfontosabb Caelor számára, hogy független és szabad legyen, kiteljesítse a saját személyiségét, amit az életét behálózó kötelékek erdeje miatt úgy érzi, hogy nem tudott megtenni eddig.

Felszerelés és vagyon


Caelornak van egy kisebb lakosztálya a Citadellában, közel Lord Philema Laboratóriumához. Viszonylag sok különböző informatikai berendezése és két protokolldroidja van, a ruhatára a többi sith harcoséhoz képest gazdag és változatos, de nincs semmilyen saját járműve.
Caelor mindig a jobb csuklóján hord egy hordozható kommlinket a szebb, drágább változatokból, saját kis gyűjteménye is van belőlük. Látszólag sok felesleges, apró dolgot vesz magának, de figyel a számlájára, amin mindig van legalább 50000 kredit vésztartalék.
Caelornak két különböző fénykardja van. A saját maga által készített fénykard markolata ezüstfehér, fél méter hosszú, és egy gyors gombnyomással egy két méter hosszú lándzsanyéllé alakul. A fénylándzsa pengéje vörös színű, a hossza nagyjából egy fénytőr hosszával egyezik meg. A másik fénykard egy hagyományos, fekete markolatú fénykard narancssárga pengével, amit az ikertestvérétől örökölt meg. Annak ellenére, hogy a lándzsával jobban harcol, Caelor a testvére kardját viszi magával, ha választania kell a kettő között. Mindig van nála egy hosszú pengéjű kés is, amit a bal csizmája szárában tart.

Faj: Ember

Kor: 22

Nem: Férfi

Csoport: Sith Birodalom

Szervezet: Sith Rend

Foglalkozás: Sith Lovag

Erő-érzékenység: Igen; Sötét Oldal

PB: William Tudor


A szőke férfi megigazította a haját, és egy utolsó mozdulattal kihúzta a szemét a fekete festékkel. A beesettnek tűnő, kék szemekkel együtt is csinos hatást keltett, de a kék szempárban volt valami mély és szomorú.
A férfi leült az asztal mögé, a monitorok elé a kamerák kereszttüzébe, és néhány gyors mozdulattal betáplálta a megadott parancsokat a konzolba. A program bekapcsolt, a férfi pedig hirtelen más ember lett: a bőre holt fehérré vált, a szemei pedig aranysárgává változtak a képernyőn. Enyhe mosoly csúszott az arcára, mielőtt egy gombnyomással elindította a közvetítést.

Szép napot kívánok minden kedves nézőnek! Caelor Beniko vagyok, és ez itt a Sith&Play. A szükséges infók a leírásban.

A mai adás kissé rendhagyó lesz: a Bloody Space 4-ral fogok játszani, ahogyan azt három nappal ezelőtti streamben ígértem, de ezúttal nem élnek a szokásos szabályok. Bármit lehet kérdezni tőlem, amit csak akartok! El is indítom a játékot, azt hiszem, hogy elsőnek egy Conquestet fogunk játszani... aha, be is dobott. Jó... Birodalom természetesen, éljen soká az Uralkodó... ó, máris unlockolta a teamem a Terminust, akkor ez így gyors meccs lesz. Mostanában egyébként nagyon megnőtt a fregatt mainek száma... jó, most, amíg utazunk a Velar felé, meg is nézem az első kérdéseket, már úgyis itt vagytok majdnem háromezren...

Milyen az életed az Apocrison? Mivel töltöd az idődet, amikor éppen nem streamelsz?

Na jó... pillanat, ráállítom a bombázókat arra a Valorra... jó, ez a pont is a miénk. Szóval Barilla159, a kérdésedre válaszolva: nem az Apocrison élek, az Akadémia óta a Citadellában lakok.
Az Apocrison állandóan hét éves koromig éltem, de nem igazán volt semmi igazán érdekes dolog, amiről most beszélni tudnék. Az időm nagyját a nővéremmel töltöttem, miközben anyánk a családi ültetvényt irányította, cukorfüvet termesztenek ott. Sokat játszottunk az ültetvényen, néha bementünk valamelyik városba vagy a Holonet gyerekműsorait néztük, de mióta kijöttem, nem aludtam az Apocrison összesen egy hónapot. A Citadellában meg jó az élet, csak mindenki folyamatosan rohan, és természetesen kissé drága... Na, jó, ez is megvan, gyerünk, már csak egy foglalás maradt hátra!
Tudom, hogy az a benyomás rólam, hogy egész nap csak játszok, de rengeteg dolgot csinálok még. Holnap például moziba megyek, megnézzük egy barátommal az új Necrocracy filmet. Hallottam, hogy rossz lett... oké, ha még valaki spoilerezni mer, azt nem csak lebannoljuk a streamről, de esküszöm, hogy személyesen elmegyek hozzá, és elbeszélgetek vele a trollkodás veszélyeiről... na...
Szoktam természetesen meditálni, edzeni és akár hiszitek, akár nem, olvasni is, csak a klasszikusokat nem szeretem. Van egy csomó munkám is, amit most nem fejtenék ki, mert eljön értem a titkosszolgálat, de jóval, jóval kevésbé sötét és érdekes, mint hinnétek. Ez a stream csatorna csak az életem egy kis része. Egyébként mindjárt megyek egyet a Köztársasággal is, csak hogy lássátok, hogy tényleg nem nyírnak ki érte. Egyszerűen azért nem megyek köztársasági hajókkal általában, mert elképesztően rondák. Sajnálom, köztársasági fegyvergyárosok, ez az igazság: lehet, hogy még nem pusztítottuk el a flottátokat egyik háborúban sem teljesen, de a hajóitok egyszerűen ocsmányra sikerülnek. A Valor például olyan, mint egy nagy, vemhes fehér bantha...

Pillanat, csak elindítok egy új meccset. Ez most lehet nehezebb lesz, a Köztársaság oldalán ma, hát... hogy mondjam szépen... nem a legfényesebb csillagok ragyognak a hajók hídjain.

Miért döntöttél úgy, hogy streamelsz? Nem veszélyezteti a társadalmi státuszod?

Kedves olber_worgim, először is üdvözöllek a streamen! Legújabb feliratkozóimnak üzenem, hogy lehetőségetek van premade játékok indítását kérvényezni velem minden harmadik napon, amikor streamelek. Szerencséd van, hogy most iratkoztál fel, általában nem válaszolok magánéletről szóló kérdésekre.

Rendben, indulok... te jó ég, borzalmas a Valor manőverezőképessége! Ilyen fregatt suportokkal és friendkiller vadászokkal jó ötlet volt rombolót választani... na...

Nos, kedves Olber, a sithek ugyan társadalmi csoportnak számítanak, de nem vagyunk egyformák. Mindannyian más dolgokra vágyunk, más körökben mozgunk. Igen, ha szeretnék a Sith Tanács tagja lenni a következő harminc évben, akkor annak valószínű nem tenne jót, hogy csatlakoztam ehhez a szubkultúrához, de a céljaimat nem zavarja. Nekem igazából nem kell sokkal több, talán egy lord cím pár év múlva. A mesterem, Lord Philema nagyon türelmes, amíg elvégzem a dolgomat, egyszer még bele is nézett az egyik videómba, szóval nem, teljesen összefér a kettő... na jó, mostantól Defenderrel megyek, a fele pajzsomat a saját fregattjaink szedték le, semmi értelme ilyen noobokkal anyahajó roleban játszani.
Szóval... azt hiszem, hogy teljes körű választ adtam. A Diplomácia Szférában vagy a Háború Szférában nem néznék jó szemmel, hogy ezt csinálom, de a Technológia Szférában nincs benne semmi furcsa. Egyébként ezek a modern szimulátor játékok viszonylag élethűen festik le a valódi csatákat, szóval azt sem mondhatjuk, hogy teljesen elpocsékolt idő. Ahogyan az így szerezhető szövetségek is fontosak, ma már nem egy sötét operapáholy a társadalmi kapcsolatok bővítésének helye. Bármit mondanak ma a szülők, húsz év múlva már a főcsatornák is főleg ilyen típusú műsort fognak közvetíteni... hm, jól van, a korvettnek szántam a rakétát, haver, de ha belerepülsz, belerepülsz. Mondanám, hogy önfeláldozás, de csak balszerencse.

Mi volt a legrosszabb dolog, ami valaha történt veled?

Nos... azt hiszem...


A szőke férfi elhallgatott, és némán meredt néhány másodpercig a monitorra, amin egy hatalmas, narancssárga tűzgolyó kíséretében megsemmisült a hajója. Nem nyomott meg semmilyen gombot, csak csendben nézte a képernyőt, nem is látva a gyorsan görgő kommentfalon a betűket.
A sith még néhány pillanatig nézte a képernyőt, azután mosolyt erőltetett az arcára. Ez a mosoly azonban nem volt vidám vagy boldog, csak gúnyos paródiája volt a mosolynak.

Bocs, srácok, de technikai problémáink támadtak, bejelentették, hogy lekapcsolják az áramot fél órára. Nemsokára visszatérek, és válaszolok minden kérdésetekre. Éljen az Uralkodó!

A férfi megszakította a közvetítést, hátradőlt a székében, és belekortyolt a lila színű alkoholba, ami egy pohárban várta őt a kamerák kereszttüzén kívül. Egy pillanatra lehunyta a szemét, hátradőlt a széken, és felnézett a fehér plafonra.





Nyolc évvel korábban


A szőke fiú szeme felpattant, de a kék szempár nem tudta átszúrni a sötétséget, ami elrejtette előle a plafont. Hosszú másodpercekig hevert az idegen, kemény ágyban, ahol nem volt más társasága, csak a saját kétségbeesett zihálása. Nehezen kapott levegőt, fázott. Egy pillanatra azt hitte, hogy a rémálom, ami olyan régóta gyötörte, ezúttal több egyszerű álomnál: valóban az űrben sodródik, egyedül, magatehetetlenül. Anélkül, hogy bárki tudna a világon róla. Már érezte is, ahogy a teste széthasad, megadja magát a semminek. Azután, a halála után nem sokkal eljön az a pillanat, amikor mindenki elfelejti, hogy létezett, a nevét pedig utoljára ejti ki valahol egy suttogó száj.
A sötétség azután felszakadt: valahol, a homályon túl a fiú észrevett egy kis, vörös fényt, és tudta, hogy hol van. Tudta, hogy a vörös lámpácska felett van egy másik, ami akkor vált zöldre, amikor a vörös kialszik- akkor nyílik ki az ajtó, akkor jön el a nappal, és akkor mehetnek az óráikra. Este tizenegy után viszont ők, a harmincnégyes csoport aludni mennek az Akadémia harmadik szintjén található 71-Aurek hálóba. Ahogy a fiú csendben felült, rögtön meghallotta a különböző hangokat, amik átszőtték az éjszakát.
Biztos volt benne, hogy a mély, öblös horkolás a trandoshan Querrassh-hoz tartozik, aki mindig a hátán aludt nyitott szájjal. Szinte látta a zöld hüllő nyitott száját a benne sorakozó fogakkal, a karmos kezeket, amik időről időre megrándulnak, a szinte felnőttekéhez mérhető magasságot. Tudta, hogy a második ágy alsó szintjén alszik, amire nem látott rá a negyedik ágy harmadik szintjéről.
A másik, halk hortyogás, amit Gelvar, a vöröses bőrű zabrak fiú adott ki, szinte elveszett a másik horkolás mögött. A Láncok Sétányáról származó fiú annak ellenére a szőke fiú egyik legjobb barátja volt, hogy az otthon oly sokszor féregnek nevezett idegen fajok egyikéhez tartozott, a szülei pedig szökési kísérletért kivégzett rabszolgák voltak. Mégsem tudta megvetni vagy gyűlölni, ahogyan azt bizonyára sokan elvárták tőle: napközben mindig igyekezett vele párba kerülni a vívógyakorlatoknál vagy mellé ülni az elméleti órákon, éjjel pedig sokszor hallgatta végig csendben a zabrak felgyorsuló légzését, amit bizonyára az övéhez hasonló rémálmok okoztak. Talán a szülei halálát látta újra.
A fiú oldalra fordult, ahol éppen elkapta a harmadik ágy tetejéről rávilágító sárga szemeket, mielőtt gazdájuk szótlanul befelé fordult volna. A szőke fiú sosem volt túlzottan jó a rejtett érzelmek kiolvasásában vagy abban, hogy az Erővel olvasson másokban, mégis tisztán érezte az ellenszenvet és megvetést, amivel Alis rápillantott. A vörös bőrű lány nem beszélt sokat, de gyakran tette egyértelművé, hogy mit gondol a csoportról, amibe bekerült, a fiú mégis sajnálta őt kicsit, mert úgy érezte, hogy ő a legelszigeteltebb mindannyiuk közül.
- Rosszat álmodtál, Caelor?- a fiú összerezzent a halk hangra, amit azután enyhe rázkódás követett: a lány az alatta lévő ágyról egy pár gyors mozdulattal felkapaszkodott a létrán. A fiú a sziluettből is látta a hang gazdáját. Fehér bőre volt, olyan tiszta, mint a hónak, ami a keményebb telek idején ellepte Apocrist. Aranyszínben úszott a haja, amilyenben az otthoni mezők is minden nyáron aratás előtt. Halványan látta csak a mélykék szemeket, amik a tavaszi eget idézték otthon. És valami megmagyarázhatatlan módon a fiú látta a lányban a szüretet is.
- Csak egy álom volt, ugye tudod?- Caelor bólintott, miközben Caestrel beletúrt a hajába, úgy, ahogy az anyja tette vele régen, amikor kiskorában megijesztette valami. Úgy érezte, hogy amikor az anyja hosszú, puha ujjai végigsimítottak rajta, nem történhetett semmi rossz. Odabújt a lányhoz, aki vele egykorú volt, mégis sokszor látta felnőttnek őt, amióta elhagyták az otthonukat, és a hideg piramis foglyai lettek. Szorosan magához ölelte a lányt, aki mellett nem számított neki semmi más.




*



Az alak a fekete ruhában kivált a öt közül, akik nem próbálták megállítani. A magas alak fekete csizmái felkavarták a port, ahogy lassú, ütemes léptekkel haladt végig a sötét folyosón, amit csak az izzó kardok világítottak meg.
Néhány lépés után az előre sétáló alak vérvörös pengéje visszacsúszott a hüvelyébe, az ezüst lándzsanyél pedig egy hangos koppanással csattant a kőpadlón, ahogy kicsúszott a magas alak ujjai közül.
A vöröses maszkot viselő sith nem lassított a léptein, miközben átgázolt két halott társa holttestén, felzavarva a földön fekvő vért. Néhány szárnyas emlős, akik a vért nyalogatták a padlóról, dühösen felvisítottak, ahogy a magas alak tovább haladt a folyosón, azután panaszkodó rikácsolással felreppentek.
Az alak felemelte a kezét, levette a maszkját, és csendesen a földre ejtette. Egy szőke fiú volt mögötte, nem több tizenhatnál, aki halálsápadt arccal pillantott le a vércseppekre, amik egy sima, fehér kézfejhez vezettek.
Caelor térdre hullott, és halott tekintettel nézett a fekete markolatú fénykardra, ami éppen annyira csendesen hevert a földön a kéz mellett, ahogy Caestrel övén lógott mindig. A fiú lassan végigsimított a markolaton, azután megérintette a hideg, puha mutatóujjat, ami még mindig egy papírt szorított lágyan. Hiába vette fel azonban, a vér és a rettegés olvashatatlanná tették a testvére búcsúüzenetét. Elmúlt már, a puha kéz többé nem túrt bele a hajába éjjel, a meleg kötelék pedig soha többé nem létezett.
- Sajnálom.- a szőke fiú felnézett a vörös bőrű lányra, aki erősen megszorította a vállát. Hiába félte és vetette meg a tisztavérűt, Caelor elengedte a levágott kezet, és kissé félénken Alis Trowge vörös ujjaira.
Vetett még egy pillantást a fehér kézfejre, miközben felvette a fénykardját, azután elszakította a tekintetét abból, ami megmaradt a régi családjából. Nem maradt számára más, csak az az új család, aminek a Felügyelő mindig is részévé kívánta tenni őt. Egy volt a hatból, akik elpusztítják Darth Surrus ellenségeit.




Négy évvel korábban



A szőke fiú összerándult a fájdalomtól, amikor meghalt, már másodszor az elmúlt másodpercekben. Tisztán érezte, ahogy előbb Querassh tudata szakad meg egy kínzó szekundum után, most pedig, jóval hosszabb kínlódás végével érezte azt is, ahogy Gelvar testének jelentős része szénné égett. Nem tudott megfordulni, de biztos volt a halálukban.
Egy volt azok közül, akiket csak a Hatként emlegettek: a hat sith közül, akiket arra neveltek, hogy egyek legyenek egymással, és így ők legyenek a legsikeresebb orgyilkosok a Sith Birodalomban. Egyikük sem lett kiemelkedő, de együtt képesek voltak végezni Darth Surrus leghatalmasabb ellenségeivel is. Az egyéniségük jelentős részét adták érte, de eggyé váltak: Caelor gyakran látta Gelvar rémálmait. Mégis...

Most itt állt: a Láncok Sétányára pelyhekben hullott a hó. Nem voltak annyira messze a háztól, ahol Gelvar élt, mielőtt sith lett belőle. A rabszolgák nem jöttek elő, de Caelor érezte a rettegésüket, amit a hangos szirénák keltettek bennük. A szirénák soha nem jelentettek jót.
És ott állt ő, Caelor Beniko, ebben a sikátorban, az egésznek a közepén. Itt voltak körülötte társai, akiket Surrus az utoljára lebukott kémek levadászására küldött. Itt volt a két jedi: a látszólag törékeny öregember, aki egyedül harcolt öttel a hatból, és a rémült zabrak lány, akinek a mellkasán állt fél lábbal, és aki bárhogy szorította, csak centikre tudta tartani lándzsája pengéjét az arcától. A rémület úgy lángolt az arcán, akár a halál, azután egy pillanatra határozottság vette át a helyét, amikor megérezte a fölé magasodó sithben a halált. Lehunyta a szemét, azután elengedte a lándzsa nyelét, és a mellette heverő hengerre markolt...

Caelor értetlenül nézte a még parázsló csonkot, amiben már a bal könyöke végződött. Alkarja szenes maradványa a zabrak lány feje mellett feküdt, akinek arcán lefagyó könnyek kúsztak végig, mégis békésnek tűnt. A sith fénylándzsája ujjnyi fekete lyukat hagyott a mellkasán.
A szőke fiú megmarkolta a karját, és felnézett a harcra. Az öreg jedi mester még mindig küzdött, és bár már látszott, hogy fárad, kék fénykardjával nem csak megölte két társát, de eltörte Pomer kétvégű fénykardját is, aki helyette Gelvar egyik fénykardját vette fel. Ő és Alis közelről ostromolták a jedit, Maris pedig időnként lecsapott rá a vörös fényostorral, de a jedi mester látszólag mindhármuk támadásait könnyedén védte.
Caelor megérintette a lándzsája végét, ami még mindig a földön pihent. Nem érzett fájdalmat- a csonkja, bár égett, csak halványan jutott el a tudatáig azután, hogy a megmaradt ötből két számára fontos tudatot, két pontot az Erőben kiszakítottak a létezésből. Meglepetésére sikerült talpra állnia, de amint aktiválta a lándzsát, tudta, hogy nem fogja tudni használni, ezért a földre ejtette, és az övéhez nyúlt. A fekete markolat puha, kényelmes volt az ujjai között- úgy érezte, hogy Caestrel fogja most a kezét, ő segít neki, hogy tovább küzdjön.
Nem rohant előre: tisztában volt vele, hogy hiába érzi úgy, hogy jól van, a sokk bármelyik pillanatban leterítheti, és ilyen állapotban nem lenne képes sokáig segíteni a lányoknak.
Lassú, bizonytalan léptekkel indult a jedi felé, aki éppen hasba rúgta Marist, és egy ügyes riposzttal kevés híján elvágta Alis nyakát. Megállt, készen rá, hogy a megfelelő pillanatban előre vesse magát- nem azért, hogy végezzen a jedivel, hanem azért, hogy elterelje a figyelmét, és ha kell, meghaljon a feladatért, a Birodalomért és a megmaradt társaiért. Caestrel fénykardja megnyugtatóan sercegett a kezében.
Abban a pillanatban, hogy Pomer fényostora a kék fénykardpenge köré tekeredett, Caelor előre lendült. A jedi egy másodpercre deaktiválta a fénykardját, hogy kiszabaduljon, ezért nem tudott hárítani, és kissé ügyetlenül lépett félre a sith lovag útjából. A narancssárga fénykard néhány centiméterre elhibázta a testét, Caelor pedig elbotlott és a hóba zuhant. Gelvar élettelen arca alig egy ujjnyira került az övétől- a szőke fiú megérezte, hogy a homlokából apró vérpatak indul ott, ahol a halott zabrak egyik szarva felvágta a bőrét.
A szőke fiú csendben feküdt a földön, miközben meghallotta a fénykard és a hús találkozásának semmire nem hasonlító hangját, amit rövidesen több hasonló zaj is követett. Caelor nem érezte, hogy bárki más meghalna a társai közül, ezért tudta, hogy a több darabban földre hulló holttest nem hozzájuk tartozik.


*

A megmaradt négy csendben ült a szerényen berendezett étkezőasztalnál, és a szokásosnál is csendesebben fogyasztották a vacsorájukat. A Hat puritán szállása ma kifejezetten szegénynek tűnt: törött szett, hiányos készlet voltak már csak.
Maris Keredy idegesen babrált a ruhaujjával, Pomer szinte nem is evett, csak fekete ujjait tördelte, Alis pedig olyan tekintettel nézett az ujjai között forgatott hámozó késre, mintha készen állna rá, hogy átdöfje azt, aki először megtöri a csendet. Velük szemben, két üres szék mellett ült Caelor Beniko, akinek arca még mindig beesett volt a műtétek után, de elvesztett végtagja helyét már mechanikus pótlék foglalta el.
A kínos csend folytatódott még néhány percig: mindannyian megszokták, hogy nyitva van az elméjük egymás előtt, hogy egyek, ezért nem érezték úgy, hogy beszélniük kellene egymáshoz. Mind érezték, hogy most kellene, de nem volt igazán mondani valójuk egymásnak, ahogyan a kanál sem mond semmit a villának. Caelor lepillantott a kezeire, azután elhúzta a száját. Olyannak érezte a csendet, mint az űr magányát. Lassan, kimérten, de határozottan szólalt meg.
- Azt hiszem, hogy ideje lenne innunk egyet Gelvarra és Querasshra, és azokra a társainkra, akik nem kerülhettek be hatunk közé. Utána pedig ki kell találnunk, hogy mit kezdjünk magunkkal.
- Mit kezdenénk?- Alis kissé lenézően elmosolyodott, de letette a kést, és összekulcsolta az ujjait maga előtt. Maris és Pomer várakozón néztek a sith lányra. - Gelvar hiányát talán tudnánk pótolni, de elvesztettük a frontunkat is, és Querassh nélkül szinte semmilyen formációnk nem fog működni. Minden, az egész életünk, amit eddig a pillanatig tanultunk, szemét, és mi is szemét vagyunk. Minden hiába volt, három küldetés után a történetünk véget ért.
- Akkor akár ihatnánk is. Katar mondta mindig, hogy a legjobb gyógymód az ivás.- Maris kissé elmosolyodott, miközben Caelor felállt, és mindenkinek töltött egy-egy pohár bort, a csendes Pomer pedig várakozón nézett Alisra. A tisztavérű sith néhány másodpercig gyilkos tekintettel nézett Caelor Benikora, azután felvette az italt, és az etikettnek megfelelően aprót kortyolt a pohárból. - Fogjuk ezt fel lehetőségként! Az életünk el volt döntve már gyerekkorunktól, de most eljött az idő, amikor magunk kezdhetjük megválasztani az utunkat. Mikor csinálta bármelyikünk azt, amit igazán szeret? Mit szeretünk csinálni egyáltalán?
- Én szeretek olvasni.- Pomer lesütötte a szemét, amikor csend fogadta a halk kijelentést. A négy sith csendben ült tovább az asztalnál még néhány percig, szinte vághatóvá téve a kellemetlen hallgatást. Amikor már úgy tűnt, hogy mindenki csendben marad, Maris felállt az asztalról, és határozott mozdulattal a közepére csapta a bort.
- Játsszunk! Körbeadjuk a piát, akinél van, feltehet egy kérdést, amire mindenkinek őszintén kell válaszolnia.
- Ennek így semmi értelme. Ezt úgy kéne játszani, hogy csak az iszik, aki veszít.
- De most nem lesznek vesztesek. Kezdem én. Ha nem lennétek sithek, mik lennétek?
- Nem tudom, gondolom wookie lennék.- Alis kedvetlenül kiürítette a poharát, azután szokásához híven eldobta a poharat, ami fémesen koppant valamelyik sarokban.
- Csak válaszolj! Biztos van valami, amit kipróbálnátok, nem? Én például szívesen lennék vadászpilóta.- Maris hosszan meghúzta az üveget, azután csendben körülnézett. A másik három sith csendben maradt, azután Caelor megszólalt.
- Én szívesen terveznék játékokat a Holonetre. Kipróbáltam néhányat a rehabilitációm alatt, és nagyon érdekesek, de szerintem jobb történetet és akciókat tudnék írni.
- Caelor, fogalmad sincs a programozásról. Még a Grobrus-kódolást sem tudtad feltörni az Akadémián.
- Nem ez a játék lényege, Alis. Most csak álmodunk.- a vörös lány oldalra nézett, azután lemondóan megcsóválta a fejét. Caelor tudta, hogy számára ez az egész értelmetlen időpazarlásnak tűnik: a szülei elvárták tőle, hogy a legjobb legyen, és úgy érezte, hogy mindenét alá kell rendelnie ennek a célnak.
- Én... én szeretnék egyszer énekelni az operában.- amikor Maris bátorítóan rámosolygott, Pomer kissé félénken elmosolyodott, talán először azóta, hogy ismerték egymást. Caelor is elmosolyodott: régóta nem érzett már melegséget. Alis megadóan felsóhajtott.
- Jó. Szívesen berendezném sith lordok és moffok lakosztályait és fogadótermeit. De csak azért, mert undorítóan ízléstelenek a legtöbben. Miért kell mindennek vörösnek vagy feketének lennie?
- Nem tudom. Én sem voltam soha oda ezért a színvilágért. Ha egyszer sith lord leszel, majd átjövök segíteni berendezni a lakrészed, oké? Kérdezel te következőnek, Caelor?
- Aha. Ha bárhová elmehetnétek a világon, hová mennétek legszívesebben? Én szívesen megnéznék egyet a Berigwai vízalatti vulkánok közül élőben.- Caelor ivott egy kortyot a borából, és várakozó mosollyal pillantott társaira. Maris mosolya azóta még szélesebbé vált, de még a félénk Pomer és a hideg Alis arca is felszabadulttá, vidámmá és nyugodttá vált. Olyanná, amilyennek soha nem látta őket igazán: emberek voltak.
- Én a Szenátorok Házát akarom látni a Cordrillán egyszer belülről. Úgy értem, hogy működés közben. Tudom, hogy nagyon pocsék az az államigazgatás, amikor a döntések meghozataláról van szó, de nagyon szívesen megnézném a folyamatot magát.
- Szerintem oda annyira nem nehéz bejutni, ha szerzünk engedélyeket. Elvileg bárki bejuthat, csak néhány köztársasági papírt kéne hamisítani. Meg talán csinálni kellene Alisnak egy sminket.
- Nekem nem kell. A Köztársaság elképesztően unalmas a valóságban, nem olyan, mint a filmekben. A bátyám felesége járt a Cordrilla egyik holdján üzleti ügyben, és azt leszámítva, hogy hülyék a politikusaik és a vezetőik, pont ugyanolyanok, mint bárki bárhol máshol.- Alis lesütötte a szemét, miközben elvette Caelortól a palackot, és a tekintetek kereszttüzében nagyot húzott belőle. Kissé elszégyellte magát, ahogy a másik három sithre nézett.
- Concordiia. Ha bárhová mehetnék, egyszer látni szeretném a Concordiiát. Azt mondják, hogy a legszebb hely a világon... Jó, akkor én kérdezek... ha muszáj lenne tetoválást csináltatnotok, mit és hová szeretnétek rakatni? Én egy rancor tetoválást rakatnék a kézfejemre.
- És mi akadályoz meg benne, Alis?
- Megkönnyítené az azonosítást. Surrus nagyúr biztosan nem örülne neki, ha önkényesen megváltoztatnánk a testünk külsejét.
- De nem vagyunk droidok. Nem vagyunk rabszolgák. Darth Surrus pedig a mesterünk és felettesünk, nem a gazdánk. Mi mindannyian teljes jogú sithek vagyunk. Azt csinálunk, amit akarunk.- Caelor felállt az asztaltól, felvette a köpenyét, és miután visszanyerte az egyensúlyát, szélesen elmosolyodott. - Szóval... megyünk tetováltatni?- a három sith lány néhány másodpercig bambán nézett a szőke fiúra, azután egymás után felemelkedtek a székeikből, még mindig mosollyal az arcukon.



Két évvel korábban



- Rendben, húsz perc múlva megérkezünk a Velar 7-re. A Pók emberei már várnak ránk. Aki szeretne még hányni, az menjen!- Maris egy gyors húzással befejezte a saját üvegét, amiben apocrisi bor volt, azután nemes egyszerűséggel eldobta az üveget. A kékeszöld palack felháborodottan tört darabokra a Fury-osztályú vadász pilótafülkéjének falán.
Caelor mechanikus kezének vékony acélujjai rászorultak a saját boros üvegére, ivott egy kortyot, azután mosolyogva eldobta az üveget- az kirepült a pilótafülke nyitott ablakán, és amikor Maris balra kanyarodott, elrepült az Intercom szoba irányába. A pilóta elnevette magát, és rázendített egy Fornochon népszerű katonai induló pajzán átiratára.
A félmeztelenre vetkőzött Pomer egy pillanatra felnézett a dalra, azután ivott egy gyors korty bort, és visszafordult Alis felé, akinek az ölében ülve töltötte az út nagyobb részét. Néhány másodperc múlva újra elveszett a sith lány szájában. Caelor vetett rájuk egy hosszú pillantást, azután ránézett a gépet ittasan is magabiztosan irányító Marisra, mielőtt kinézett a narancssárga felhőkre, amik felé tartottak.
- Elhiszitek? Csak elvisszük Póknak a százezer kreditjét, aztán megtudjuk végre annak a gerinctelen féregnek a nevét, aki bejuttatta a jediket a Citadellába. Szerintetek mi lesz a feladatunk azután, hogy megvan?
- Szerintem Surrus először elintézteti velünk ezt a pofátlan kódtörőt. Aztán lehet beszerzi nekünk azt a két HK droidot, és újra fel tudjuk építeni a csapatot. Végül is, így négyen is megtettünk mindent, amit elvárt tőlünk, és minimális segítséggel befejeztük neki a nyomozást az áruló után.
- Naiv vagy, Caelor. Ez nem a háláról szól, és sokkal többet kell dolgozni egy olyan kudarc helyrehozására, ami a Láncok Sétányán történt.- a szőke fiú a vörös lányra nézett, aki még mindig magához ölelte a sötét bőrű lányt, de úgy tűnt, hogy bekapcsolódott a beszélgetésbe.
A négy sith összenézett: nagy dolgokra képezték ki őket, és a jedik megölése talán a csapat egyharmadának elvesztése árán is nagy dolog lehetett volna, ha Surrus egy névtelen ellensége (talán az áruló) nem teregeti ki a boncolás után, hogy a jedi mester, aki megölte Gelvart és Querassht, a tüdőrák végső stádiumában haldoklott. Ez persze semmivel nem csökkentette a harci képességeit, de a csapatuk hirtelen nevetségessé vált.
- Ha még öt év, akkor még öt év. HA tíz, akkor tíz. Addig meg elvagyunk, nem? Ti mit akartok csinálni, miután...- a lány soha nem fejezte be a mondatot: a hajó megremegett, fémes reccsenés hangja szaladt végig rajta, a konzolból pedig elektromos sziklák törtek fel. Az első lézernyalábot rövidesen követte a többi. Maris Keredy megpróbálta felhúzni a hajót, ami azonban már nem engedelmeskedett: a Fury orra lebukott, gyorsan lesuhant a narancssárga felhők alá, és füstcsíkot húzva csapódott be a nyugodt tengerbe.



***


Caelor Beniko csendben nézte a falat, amit nem világított meg más, csak a bekapcsolt monitoron villódzó játék. A két mechanikus láb, amit a hajó lezuhanásakor szerzett sérülései miatt kapott, csendben megnyikordult, ahogy felállt az ágyról, és fémes lépések kíséretében kisétált a fürdőszobába.
Levette a felsőjét, és belenézett a tükörbe. Először a jobb vállán található absztrakt jelet nézte meg, amiből, ha nagyon akarta valaki, kivehette a harmincnégyes számot. Csak Caelor látta viszont a bonyolult tetoválásban például az egyik kevésbé ismert száz éves concordiiai festményt vagy a Gordo Miletta kottájának egy részletét: emlékeket a társairól. Bal vállán most is narancssárgán virított első tetoválása, egy sötétben narancsszínben lángoló fénykard: Caestrel külön tetoválást kapott. Keserűen elmosolyodott.
Caelor Beniko, a harmincnégyes csoport legszerencsétlenebb, leggyengébb, leggyávább, legéretlenebb tagja volt a túlélő, aki szétroncsolt lábakkal kiúszott a Velar 7 mocskos tavából, magával húzva Alis Trowget. Tőle is csak rövid búcsút tudott tenni: nem volt biztos benne, hogy a sith nő érezte-e a kezét a vállán, és hallotta-e azt a szót, amit ő adott Caelornak az Akadémián.
Caelor Beniko, a Hatok utolsó, használhatatlanná vált nyomorék tagja túlélte a csalódást is, amit Darth Surrusnak okozott: a sith lord átadta őt a Technológia Szféra egyik lordjának, Philemának, aki újjá építette a testét. Alig másfél év telt el a legújabb kibernetikus testrészek beszerelése óta, amiket a Lord Philema gyakran cserélt ki a legújabb modellekre, de a hangot leszámítva így sem volt kellemetlen számára a járás.
A világ üres hellyé válhatott volna bárki más számára: a társai és a testvérei halottak voltak, társadalmi státusza annyira mélyre zuhant, amennyire egy sithé csak zuhanhatott, és még az olyan szép és nosztalgikus dolgok is eltűntek, mint anyja puha, ölelő kezei. Csak fekete acéldarabok voltak a helyükön, ugyanúgy, ahogy Caelornak is. A szőke férfi mégis hálás volt, amiért élhet.
Mindhárom magányos napon, amit félholtan töltött a tó mellett Alis holttestével a korvett legénységére várva, minden megalázó másodpercben, amit Surrusszal szemben töltött immár egyedül, minden fájdalmas pillanatban, amikor helyreállították teste épségét, Caelor tudta, hogy még él, és mások nem pocsékolnák el ezt az alkalmat. Még mindig voltak álmai, még mindig voltak barátai.
[/font]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
A Midi-chlorian
A. Provocateur
avatar

☽ Reagszám :
6

TémanyitásTárgy: Re: Caelor Beniko   Szomb. Jan. 06, 2018 10:54 pm

The Force will be with you. Always.



Üdvözöllek közöttünk, Caelor Beniko!


Nehéz írni ezután a történet után, még nehezebb mérlegre helyezni - vajon embertelen, vagy nagyon is emberi empátiát tanúsítani valakivel szemben, aki sosem tette, és sosem tenné?
A sith-életutak nagy ismerőjével van dolgom, a szív húrjain a dramaturgiával játszi könnyedséggel, de nem túlzásokba eső művésszel van dolgom, aki nagy fába vágta a fénykardját: Caelor sorsában visszatérő motívum az irgalom, még ha nem is egyértelműen kimondva, csak finoman érzékeltetve, finoman megbújva a sorai között, párbeszédekben és sejtésekben, ahogy egy ijedt kisfiú rémálmai érzékeltetik nem múló hatásukat egy megtört férfi alakjában. Az olvasó sokat próbált szimpátiája folyton egyensúlyozik a megvetés és elfogadás között - Caelor ember, egy közülünk, ráismerünk, de talán épp ez teszi annyira kifinomultan visszataszítóvá: nem a közhelyek főgonosza, a világot felgyújtani vágyó hadúr, de gyengeségeink megtestesülése ő, és szembenézni döntéseivel, jövőjével számunkra épp oly nehéz, mint amit ő láthat a tükörben.
Izgatottan várom játékait a múltból visszaköszönő árnyakkal, próbatételeit a jelenben az új pozíciójában, és persze a Sith&Play csatorna nézettségi adatait - utóbbiért +3 pontot ítélek meg, és egy biztos feliratkozást.
Már csak néhány apróságot ajánlanék, mielőtt félreállnék az utadból: foglalj avatart, jelentkezz a mesterednél, pontozz, illetve talán felkeltheti egy elfoglalt örökös figyelmét is a Flow, a Naplók, valamint az űrhajók részlege.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Caelor Beniko
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Star Wars - Children of the Force :: Karakterek :: Előtörténetek :: Elfogadott Előtörténetek :: Sith Birodalom-
Ugrás: