Count and King

Sith Lord ☽ Reagszám : 10

XI. 22.

Darth Surrus arcán tömény undorral és haraggal meredt a sarokra, ahol Liwo és Dauris még mindig személyes titkára darabjait pakolták műanyagzacskókba. Annak ellenére, hogy az előre leterített nejlon és a takarító droid is készen állt, a sith lord komolyan aggódott szőnyege biztonságáért. Persze nem ez volt haragjának fő forrása: régi nagy ellenségei, az ostobaság és őrület dühítették fel őt.
Két alacsonyabb rangú tanítványának csak egy dühös pillantásra volt szüksége hozzá, hogy ne kérdezzenek, csak azonnal, gyorsan meghajoljanak, és a néhai titkár maradványaival kisiessenek az ajtón. Mindketten hallottak titkos dolgokat, és egyikük sem volt túl okos, de egyikük sem volt annyira ostoba, hogy beszéljen bármiről, amit itt hallott.
Darth Surrus a mai éjszakán elegáns fekete ruhát viselt vörös nyakkendővel és zsebkendővel, övére pedig azt az aranyból készült, gyöngyberakású fénykardot akasztotta fel, amit akkor viselt, amikor úgy vélte, hogy hasznára válhat. Ha tehette, elkerülte ezeket a fegyvereket: nem szerette a fénykardokat, az elmúlt negyven évben nem kellett egyetlen egyszer sem használnia egyet sem, és bár több tucatnyi várt rá a vitrinjeiben, kevéssel tartotta őket többnek trófeánál vagy játékszernél.
Amikor megérezte, hogy tanítványa közeledik- valószínű elhaladva a holttest darabkáit szállító másik két tanítvány mellett, Surrus egy gombnyomással kinyitotta az ajtót, és végigmérte a közeledő sith lovagot. Nem csak a nyilvánvaló okokból hívta pont őt: a concordiiai sith tanítványban Darth Surrus sokszor felfedezte önmaga fiatalkori mását.
- Sajnálom, hogy meg kellett zavarnom a nyugalmad ezen a késői órán, drága tanítványom.- mindenki tudta, hogy Darth Surrus gyűlöli, ha valami nem a dolgok rendszeres menete szerint működik, ezért a férfi biztos lehetett benne, hogy az igazat mondja- ez alapján sokan megpróbálták megtalálni azokat a nem létező jeleket a sith lord arcán, amik alapján felfedezheti a hazugságot a szavaiban.
- Sürgős feladatom van számodra. A titkárom eladott néhányat a személyes kódjaim közül, egy vevő pedig elég ostoba és vakmerő volt hozzá, hogy használni merje őket. Régi közös barátunk, Lord Zeon magával vitte két fregattom és az apocrisi katonáimból kétezret a Dorn 4-re, a hivatalos kérvényeket pedig már benyújtotta a nevemben Darth Vinamnak.
Bár küzdött ellene, Surrus arcán egy pillanatra így is átütött az a mértéktelen gyűlölet, amit az ostoba nautolán felé érzett. Tudta, hogy Zeon valamiféle védelemben reménykedett a háborús hős státusz mögé bújva a háború után, a Háború Szféra pedig valószínű elég magasra emelné sikerek esetén hozz, hogy kikerüljön a karmai közül, mégsem értette, hogyan számíthat túlélésre. Évtizedek óta a tanítványa volt, figyelte, hogyan pusztítja el ellenségeit, sokukkal ő maga végzett. A lépésével aláírta a halálos ítéletét, de az ostobasága az ő tekintélyének lerombolásával fenyegetett. Akár sikerrel járt, akár elbukott, Zeon mindenképpen ártott Surrusnak.
- Ez az ügy nagyon kényes, több lépésben kell megoldanunk, anélkül, hogy felfednénk Zeon hazugságait.- Surrus néhány végtelennek tűnő másodpercre belefúrta a tekintetét a fiatalabb sithébe, pusztán az arcáról próbálva leolvasni minél több információt. Kíváncsi volt, hogy mit tud leolvasni- kíváncsi volt, hogy képes-e bármit leolvasni. Végül sokatmondón a férfira nézett.
- A csapataimat sajnos már nem vonhatom vissza a frontról komoly társadalmi következmények nélkül, ezért, ha Lord Zeon eltűnt a képből, szükségem lesz valakire, aki vezeti őket- valaki sokkal megbízhatóbbra.

The One and Only ☽ Reagszám : 6

A Sanctum egyik legmagasabban lévő pontján elhelyezkedő luxuslakosztályban félhomály uralkodott. A sötétítőként is funkcionáló dúracél páncéllapok megakadályozták, hogy bármilyen jellegű fény is bejuthasson, s ha nem lettek volna a helyiség különböző pontjain ember nagyságú hologramkivetítők elhelyezve, valószínűleg vaksötét uralkodott volna. A pódiumokon különböző műalkotások 3D-s képmásai forogtak lomhán, közöttük pedig egy szikár, magas alak sétálgatott, gondolataiba mélyedve. Tiberius mindig is irigyelte azokat, akik remekműveiken keresztül képesek voltak lelküknek egy darabját megosztani a publikummal, habár érthető okokból kifolyólag számára ez a kiváltság sohasem adatott meg. Ő más körökben mozgott, olyanokban, ahol az ostoba kinyilatkoztatás sokszor balsorssal párosult. Nagyratörő tervekkel rendelkezett, éppen ezért nem engedhette meg magának, miszerint a gyengeség jelét látva megpróbálják eltiporni.

Elmélkedéséből az íróasztalán lévő táblagép halk csipogása szakította ki. Oda sem pillantva nyújtotta ki balját, majd akaratát az Erővel felerősítve parancsolta az eszközt kezébe. Valószínűtlenül hosszú ujjai sebesen mozogtak a kijelzőn és pillanatok alatt szemei elé varázsolták az üzenetet, melynek tartalmát halk hümmögéssel nyugtázta magában. Nem késlekedhetett, hiszen egy olyan személytől érkezett invitálás, akit még Ő sem akarhatott magára haragítani. Darth Surrus a Citadella egyik, ha nem a legbefolyásosabb nagyura volt, valamint többek között a concordiiai sith lovag mecénása is. Ugyan a meghívás szövegezése nem nélkülözte a jó modort, mindazonáltal egyértelmű volt, hogy nem holmi kérésről van szó, visszautasításra nincs lehetőség. Ennek megfelelően vetett még egy utolsó, elnyújtott pillantást a bragariai és a lamassai gyűjtemény darabjaira, majd intésével alaphelyzetbe állította a szoba elrendezését és útnak indult.

Csizmáinak talpa visszhangot verve csapódott a folyosó padlózatának. Egyszerű, ám mégis elegánsnak ható tunikát viselt, hozzá illő nadrággal, amely fölé egy magasított gallérú, rejtett gombolású kabátot választott, melynek durva anyagában itt-ott aranyozott minták csillantak meg a ráeső mesterséges világításnak köszönhetően. Egyetlen pillantásra sem méltatta az alacsonyabb rangú tanítványokat, illetve terhüket, köszöntésüket is jobbjának lomha felemelésével viszonozta, nem ért rá holmi cseverészésre. Más valószínűleg megpróbálta volna kideríteni mi is történhetett odabent, ám a sötétszőke hajú férfi kellően ismerte ahhoz az öreget, hogy ne legyen kétsége afelől, nincs jó hangulatban. Még egyszer végigsimított egyébként makulátlan öltözetén, majd a hidraulika szisszenésének jelzésére felszegett állal belépett a terembe.

- Parancsolj Velem, Mesterem! – képességeihez mérten a lehető legnagyobb alázatot próbálta meg szavaiba csempészni, miközben szinte fizikai fájdalmat okozott számára meghajolni. A So’ren klán sarja nem bírta túlzottan jól az alsóbbrendű fél szerepét, ám a helyzet ezt kívánta meg, Neki pedig eszében se volt megsérteni a szemközt helyet foglaló sithet. Egykori pártfogójának nevét hallva jobboldali szemöldöke némileg feljebb emelkedett, ám vonásain ezen kívül nem lehetett felfedezni a meglepődöttség különösebb jeleit. – Ha szabad megjegyeznem, Nagyuram, Zeon mindig is túlzottan nagyravágyó alkat volt, ám effajta botorságot nem feltételeztem volna róla. A gőg valószínűleg elvette a józan eszét! – hitetlenkedve csóválta meg fejét, mintha fel sem tudná fogni, hogyan lehetséges ilyen alantas módon elárulni azt, akinek annyi mindent köszönhetett. A Dorn-4 említésére homlokán finom ráncok jelentek meg, megerősítve ezzel rosszallását. Természetesen nem kerülték el figyelmét a háborúról szóló hírek, valamint a szituációban rejtőző potenciállal is tisztában volt. – Elképzelései alapvetően kudarcra vannak ítélve… Félreértés ne essék, kivételes képességű harcos, ám hadvezérnek csapnivaló. Túlzottan szűklátókörű, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy az Ön hírnevét és eszközeit felhasználva igyekszik hasznot húzni magának, nem törődve a következményekkel, melyek elkerülhetetlenek. – értette a célzást és állta az idősebb férfi tekintetét, nem sütötte le szemét, tudta, úgy kell viselkednie, ahogy azt egy különösen veszélyes vadállattal szemben tenné. Ha meghunyászkodik, prédának nézik. – Megtisztelő a bizalma, Surrus Nagyúr! Ígérem, nem fogok csalódást okozni. Mennyi előnye van közös barátunknak?

Sith Lord ☽ Reagszám : 10

Lord Surrus gyakran gondolta úgy, hogy az új generációból kihalt a jó ízlés, és a sithek egy idő után olyan olcsók és pitiánerek lesznek, mint a modern demokráciák politikusai, de magában enyhe főhajtással tisztelgett Tiberius öltözete előtt. A fiatalabb sithek közül talán a szőke férfi volt az egyetlen, akinek egyértelműen volt stílusa, és bár jelentései szerint ebben jelentős segítséget nyújtott hatalmas vagyona, a stílus nem olyasmi volt, amit a pénz pótolhatott. Sok nemesi családból származó sith tanítvány nem tűnt többnek páncélban fénykarddal játszó gyermeknél, és sokuk nem is volt igazán több.
- Lord Zeon soha nem volt túl előrelátó. A tervei rövidtávon mindig megfelelően működtek, de hosszabb távon általában kudarcot vallottak. Ezért nem segítettem őt feljebb a ranglétrán, és valószínű ez vezetett az árulásához. Arról gondoskodott, hogy ne tudjak azonnal ártani neki, de ezúttal sem számolt a hosszabb távú következményekkel.
Surrus felállt a székéből, és a kis asztalhoz lépett, ahol töltött két csészével kedvenc teájából, és előbb letette az egyiket az asztal sarkára a tanítványa jobbján, azután a sajátjával a kezében leült a székébe. Csak egy rövidet kortyolt bele, azután letette az asztalra, és Tiberiusra nézett. Természetesen senki nem lehetett biztos benne, hogy a Surrus által felkínált ital az utolsó lesz-e, ha iszik belőle, de azt is tudták, hogy komoly következményei lennének egy ilyen gesztus visszautasításának egy ilyen rangú személy felé. A Citadella suttogója szerette többek között ezzel az eszközzel megismerni, tesztelni mások lényét.
- Most rakodhatnak ki, Zeon maga pedig talán már Jen Daramban van valamelyik lamassai szövetségesénél. Az egyik tiszt két órája jelentett nekem az egyik fregatt fedélzetéről, de kétlem, hogy lehetősége lesz újra jelentést tenni.- Surrus a biztonság kedvéért leellenőrizte a leveleit, de tudta, hogy a hadnagyot elkaphatták az első levele elküldése után. Nem volt új üzenete. A sith lord ivott még egy kortyot a teájából, azután tanítványára nézett. - A megtalálása nem lesz nehéz, de egyelőre nem nyúlhatunk hozzá. Mielőtt Zeont elpusztítjuk, meg kell semmisítenünk mindent, amit pajzsként használhat ellenünk.
Surrus megnyomott egy gombot, mire a kivetítőn egy negyvenes éveiben járó szőke nő jelent meg. A nő haja kifejezetten rövid volt, arca inkább határozottnak tűnt, mint szépnek, a tiszti egyenruha pedig tovább fokozta ezeket a vonásokat. Az Aurabeshsel írt adatok szerint a képen látható nő a flottánál szolgált harminc éve parancsnoki rendfokozatban, és Ecira Briggs vol a neve. Surrus hagyta, hogy a sith lovag jobban megnézze a képet, mielőtt folytatta.
- Briggs parancsnok a flottám egyik irányító tisztje, ő a legmagasabb rangú tiszt a két fregatton. Húsz éve szolgált hiba nélkül, és mindig rossz viszonyban volt Zeonnal. Közvetlenül közös barátunk árulása után jelentették nekem, hogy Briggs fia három napja nem jelent meg a Vaiken Akadémián. Szinte biztos, hogy Briggs fia Lord Zeonnál van, és a parancsnok ezért engedelmeskedik a parancsainak. Az első feladatod lesz eltépni ezt a pórázt.
A sith lord a fiókjában várakozó adattárolóért nyúlt, és átadta Tiberiusnak a személyesen számára írt információkat. Legtöbb tanítványával ellentétben, akikre legfeljebb szóban bízott egy két-három mondatos egyszerű parancsot, Surrus megbízott annyira a concordiiai sithben, hogy átadjon számára néhány személyes információt. Sok tanítványa egyszerűen képtelen volt értelmezni az olyan parancsokat, ami meghaladta egy fénykard beleszúrását valakibe.
- Ezen az adattárolón rajta van minden részletesen, amit tudnod kell. A Dorn 4-en várni fog rád egy Különleges Egység Olaik hadnagy vezetésével, szabadon rendelkezel felettük dorn-i tartózkodásod alatt. Ezen kívül találsz néhány leírást a lamassai nemesi családokról és viszonyukról a hatalmi bázisommal, illetve egy meghívót Flochraim báró két nap múlva esedékes báljára. Flochraim volt Zeon fő kapcsolata egy korábbi küldetésén néhány éve, és nem rejtegetheti a fiút a hajókon, úgyhogy valószínű ott rejtette el őt. Zeon tanítványa, Vio Ramertha két napja távozott a Fornochról, úgyhogy van rá esély, hogy ő csempészte ki a fiút innen. Ha megtalálod az ifjú Briggst vagy bizonyítékokat szerzel a haláláról, értesítelek a következő feladatodról. Van kérdésed, tanítványom?

The One and Only ☽ Reagszám : 6

Egyenes háttal, kisebb terpeszben állt az asztal átellenes oldalán néhány lépésnyi távolságban, kezeit a háta mögött kulcsolta össze és így hallgatta mestere fejtegetését. Egy másodpercig sem lepődött meg az idősebb sith kijelentésein, nagyon is jól tudta, hogy mennyire fontos a megfelelő kapcsolati háló a világukban. Ahogy egy bizonyos személy segíthetett valakit a felemelkedésben, más ugyanúgy gátolhatta is az adott illetőt. Zeon árulásának ezen formáját valóban ostobaságnak tartotta, ám a motivációját tökéletesen meg tudta érteni. Látta maga előtt a nautolan döntései mögött rejtőző gondolatokat és érzéseket, a frusztrációt, melyet a status quo idézett elő a lelkében. A Citadella minden lakója végtelenül ambiciózus volt, Tiberius ezért is tartotta kifejezetten szórakoztatónak a ranglétrán lépkedés folyamatát. Nem ismerte az elégedettség tisztább érzetét annál, mint amit egy ellenlábas kudarca tudott nyújtani.

- Eme leckét magam fogom megtanítani Neki, Nagyuram. – biccentett, miközben szája szegletében sötét mosoly bujkált, smaragdzölden ragyogó íriszeiben pedig éhes fény gyúlt. Közelebb sétált, majd apró főhajtással elfogadta a felajánlott italt, amivel egyetemben helyet foglalt az egyik érkezők számára fenntartott székben, ahol néhány órával ezelőtt talán még az a szerencsétlenül járt alak terpeszkedett, akinek darabkáit az alacsonyabb rangú tanítványok takarították el. Egyelőre nem kortyolt bele a csésze tartalmába, csupán jobbjának hosszú ujjai között tartotta. – Valamilyen szinten mégis fejet kell hajtanunk az elért eredményeinek, hogyha a fővárosban is sikerült biztos szövetségesekre szert tennie, ismeretes a Birodalomhoz való viszonyulásuk. Feltételezem, ez az óvatosság nem kizárólag a mieinknek szól, hisz’ a Kaggath keretein belül az ősi szokásoknak megfelelően teljes joggal tiporhatná el. Nem, valami más is lapul a háttérben, jól sejtem?

Tekintete ravaszul megvillant, midőn hanyag eleganciával hátradőlt ültében és beleivott a teájába. Nem hezitált, Darth Surrus a végletekig megfontolt ember volt, éppen ezért nem tört volna az életére olyasvalakinek, aki a hasznára válhatott. Már amennyiben persze nem éppen korábbi instruktorával fogtak össze ellenében, viszont erre igencsak minimális esélyt látott. A forró ital kellemesen átmelegítette a belsőjét, látszólag teljesen otthonosan érezte magát, már-már olyan érdektelenséggel pillantott a kijelzőn feltűnő adatokra és képekre, mintha holmi délutáni holoadást nézne. Persze ez nem így volt, minden látott és hallott információt tökéletesen megjegyzett, kikezdhetetlen felkészültségének köszönhette, hogy ennyi év után is életben lehetett. Ecira Briggs tökéletesen jellegtelennek tűnt a szemében, meglehet, találkoztak már korábban, ám a concordiiai lovag semmit sem talált benne, amiért érdemesnek tartotta volna az emlékezésre.

- Hibás döntés olyanokkal körülvennie magát, kiknek hűsége kényszerből született. – fűzte hozzá mintegy mellékesen az elhangzottakhoz, mialatt átvette az adattárolót. Az ivóalkalmatosság kiürült, most lomhán forgott néhány centiméterrel a szőke férfi kifeszített tenyere felett. Szórakozásból használni az Erőt olyasfajta pofátlanságra vallott, amit kevesen mertek megkockáztatni. Az ostobák és az ő babonáik. – Remélhetőleg a különleges osztag számára nem jelent majd gondot a beszivárgás, tapasztalataim szerint bármennyire is próbálkoznak, mindig marad egy kis merevség, ami elárulja őket… - szavaiból nem kevés megvetés hallatszódott ki, bevallottan nem sokra tartotta az erőhasználatra képteleneket. – Flochraimet nem ismerem, ellenben Viot futólag. Hogyha valóban Ő őrzi a fiút, akkor nem okoz majd problémát kiszabadítani kényszerű fogságából. Megtalálni lesz nehezebb, feltételezéseim szerint a báró otthona több titkos átjárót és helyiséget is magában rejthet, nemesi hóbort az ilyesmi, ha fogalmazhatok így. Ha ez sikerül, onnantól kezdve egyszerű, mint pazaakban megverni egy wookieet! Nos, igen, egy kérdésem lenne, talán a legfontosabb mind közül… Szinte éterien finom volt ez a tea, elárulná honnan szerzi be a füveket?