Sith&Play: Tetoválásaim

Homo Ludens ☽ Reagszám : 10

Hosszú sóhajtással dobom le magam a sminkem elkészítése után a székembe, ahonnan streamelni szoktam. Szeretem ezt az egészet, a mai alkalom mégis kissé irritál, mert a figyelmetlenséget juttatja eszembe.
Valahogy sikerült rossz helyre elküldenem a nap tízezredik kommentelőjének járó ajándékot, a felkérést a személyre szabott adásról, és mire a valódi nyertes szólt, már meg is kaptam a felkérést. Persze megválaszolhattam volna neki, hogy sajnos hiba csúszott a rendszerbe, de nem akarom a saját figyelmetlenségem miatt a rajongóimat büntetni. Főleg, hogy nagyon rossz hatással lehetne a híremre hosszabb távon.
Bekapcsolom a kamerát, és gyorsan beállítom a programmal, hogy aranysárga szemekkel jelenítsen meg, azután megnézem a képemet. Ma harmadszor teljesül sok rajongóm nagy álma: felülre csak egy fürdőköpenyt vettem fel, amit nem kötöttem össze, mert ez a rövid kis meglepetésadás a tetoválásaimról szól. Kissé elmosolyodok, azután megnyomom a felvétel gombot- élőben közvetítek, de természetesen fel is fogom tölteni. Központi idő szerint valamikor hajnali négy lehet.

- Szép hajnalt, vagy napot, vagy ami éppen van nálatok! Caelor Beniko vagyok, és ez itt a Sith&Play: Ti kérdeztétek.
Morgernstern arra volt kíváncsi, hogy milyen tetoválásaim vannak. Hat hónappal ezelőtt említettem, hogy vannak tetoválásaim, és aki követte néhány korábbi adásomat, talán egy-egy pillanatra láthatta is őket. Most bemutatom őket részletesebben is.
Mint látható, a jobb vállamon ez a bonyolult, absztrakt mintának tűnő tetoválás van. Ezek igazából részben vannak csak egyben, ez valójában néhány egymásra készült tetoválás, amit az elmúlt évben csináltattam. Még mindig vannak rajta hiányzó részek- igen, Layla, ez is egy félmeztelen videó lesz, és ha szeretnéd, nyugodtan berakhatod a heti tízes listádba. Majd cserébe játszhatnál velem valamikor mondjuk a Rakhghoul online változatával, ha megvan.
Ez a tetoválás a régi csoporttársaim tiszteletére készült. Nem akarom nagyon kifejteni, meg nem is lenne teljesen törvényes részleteket közölni róluk, de mind meghaltak már, ezt itt az utolsó három halála után készíttettem.
Ez itt egy opera, a Gordo Miletta kottájának egy része, amit az egyik csoporttársam nagyon szeretett. Biztos hallottátok már részeit, a Spacechase sorozat introjában is az szól. Ez itt, a tricepsznél a Concordiiai hajnal nevű festmény egy részlete, egy másik társam nagyon szeretett volna eljutni oda. Azt gondolom mindenki tudja, hogy mi ez itt, aki követi a streamemet, egy másik barátom nagyon jó pilóta volt, és imádott repülni. Amúgy nem, nekem nincs saját Fury-vadászom, a munkám nem igényli. Ez itt egy dobókocka, amit az egyik barátom mindig feldobott, ilyen talizmánszerű volt neki. Ez pedig, itt, egy kis pajzs- mindig így láttuk az utolsó társunkat, aki kikerült az Akadémiáról. A többieket, akik nem kerültek ki, ezek a fekete levelek és ágak jelképezik itt középen.
A másik karomon itt van ez a jóval egyszerűbb tetoválás- na, pillanat, beakadt a köpeny. Már nagyjából megszoktam ezt a protézist, de néha még meglep, hogy nem érzek vele szinte semmit. Egyébként néhány hónappal az alkarom elvesztése után csináltattam ezt a tetoválást. És nézzétek: világít a sötétben. Ez egy narancssárga fénykard, a pontos mása ennek itt. Az ikertestvéremé volt. Tudjátok, szegény utált a fénykardokkal foglalkozni, azért választottam ezt mégis arra, hogy szimbolizálja őt, mert szinte csak ez maradt belőle. Szegény az utolsók egyike volt, aki nem jutott át az utolsó próbákon, de így is minden nap eszembe jut, hogy valószínű sokkal erősebb volt, mint én. Nem hiszem, hogy élnék még, ha nincs mellettem. Ez itt az ő fénykardja volt. És itt van az utolsó közös képeink egyike. Tényleg nagyon hiányzik, minden nap gondolok rá, ahogy a társaimra is, de ők sem akarnák, hogy szomorú legyek.
Tudom, hogy ez egy kicsit személyesebb, kevésbé szórakoztató videó lett, és főleg azok érezték jól magukat, akik azért jöttek, hogy félmeztelenül lássanak, de remélem, hogy sikerült megválaszolnom a kérdést. Ha szeretnétek még hasonló, személyesebb, kevésbé vicces és szórakoztató videókat, írjátok meg oldalt a kommenteknél! Igazából örülök, hogy végre elmondhattam ezt, úgyhogy ne aggódjatok, nyugodtan kérdezzetek! Aztán ha államtitkokat akartok kiszedni belőlem, arra úgysem fogok válaszolni.
Ne felejtsétek el használni a megosztás, a feliratkozás és a kedvelés opciót, és főleg ne felejtsétek el használni a szponzorálás gombot! A Sith&Playt láttátok, további szép napot!

Kikapcsolom a kamerát, megnyomom a feltöltés gombot, azután szinte azonnal kiszállok a székből, hogy az egyik üres szekrényben berendezett üres térbe menjek. Nem öltözök át, nem mosakszom meg, csak becsukom az ajtót, és leülök a sötétben az egyik párnára becsukott szemmel.
Úgy érzem, hogy muszáj meditálnom most rögtön, hogy megtartsam az irányítást a feltörő érzelmek felett, amit a mosoly talán annyira fogott össze, ahogy egy tűzőgép fogna össze egy harminc centis nyílt törést. Persze, jobb erről beszélni, és a meditációval át is tudom fordítani ezeket az érzelmeket. A szenvedély tesz kitartóvá. Nem irigylem azt a szerencsétlent, aki pont ma akar gyakorolni velem az edzőtéren.

Madame la ministre ☽ Reagszám : 15

s legyen oly lágy a dallama

mint ha a fű is hallana,
s téged is fűnek vallana.

Alszik, a legdrágább az ő csókjával a homlokán fordult az imént balról jobbra - ma különösen sokáig tartott, Porgos mesét igényelt és hosszú nevetgélést, ringatást, mintha még mindig apró lenne és védtelen. Talán az is, talán csak szeretné annak látni, talán megszokta már, hogy neki nagyobb szüksége van a fia védelmezésére, mint annak őrá - beköszönt még a férjnek is, kisimította izzadt homlokából ében tincseit, fűszálakra emlékeztette a pillanat, mintha tavasz lenne, nyugalom, és ő nem páncélt viselne az elvárt ruhaköltemények helyett.
Épp három napja vált a miniszterük merénylet áldozatává: a hófehér falon virágszirmoknak tetszett a sok vérfolt, mind egy-egy el nem mondott beszéd, meg nem hozott döntés, amellyel a hazáját szolgálta. Nem kétli, hogy a látvány beleégett már minden néző retinájába kitörölhetetlenül, akárhogy mossák könnyek és félelem, az ott marad, és Bragaria része lett történetüknek, mindenkinek személyesen: a Köztársaság és Birodalom minden lakosa, aki figyelt, része lett a festménynek, egy készülődő háború pillanatképének, nem közönyösek többé, mert bekopogott ajtajukon a most, aztán rájuk is törte azt. Összeköti őket a vér, ahogy a sithek vágynak rá, és a bűntudat, amely a jedik osztályrésze - pénz, érdekek, a huttok igényei szerint, nagy történetek árnyalataiban, amely a függetleneket mozgatja, de a becsapódó fedél kötelesség és muszáj illatú: a mandalóriak csemegéje. Egyek lettek ők mind, Bragaria sorsa immár nem a hírportálok színese, hanem közös ügyük, és ő tenni fog róla, hogy osztozzanak a békében, vagy kínban, ha az következik.
Letörli az arcát, tenyerébe hajtja a homlokát: most veszi észre azt a kis vérfoltot a könyöke magasságában, eddig elrejtette a zakója. Szórakozottan eldörzsöli, még visszacseng utoljára a miniszterelnök értetlensége, majd halk egyetértése, a döbbenet, ahogy megfeszül az emberi szemgolyó, mikor átlőnek rajta, mikor megszűnik létezni - talán inkább az lepte meg, hogy ő volt.
Őt is meg kellene lepnie, de akkor Caestrel Beniko kinyitná a száját, hallatná a hangját, és megállna a színpad, megállna a nagyszerű áldozat árán vásárolt dráma, amely megmenti majd őket. Mindegy is, a közlemény elárulja, hogy Lamassa merényelte meg a miniszterelnököt, az ő módszereik végeztek vele - a politikai elemzők már rendszerszerte erről nem is suttognak,
de kiabálnak, LAMASSA MEGSZEGTE A FELTÉTELEKET, LAMASSA ELÁRULTA AZ EMBERSÉGBE VETETT HITÜNKET, LAMASSA ÁRULÓ.
Lamassa az áruló.

Pittyen egyet a készülék az asztalán: fáradtan leül a szék szélére, még lefekvés előtt vet hát rá egy pillantást, hátha egy újabb vitaműsor, amiben ízekre tépik Lamassa becsületét és minden jogalapját bárminemű korrektség, empátia felé - Lamassa közmegítélése immár olyan halott, mint a miniszterelnök.
Megáll. Lélegezni is elfelejt - de talán mégsem. Csak a világ szűnik meg létezni ismét egy kicsit, pillanatokra: van még, ami fájhat, van még, ami felébreszti benne azt, akit el kellett volna felejtenie.
Nem tud sírni.
Megérinti a képernyőt.

"Kedves Sith&Play,

köszönöm a felvételt, még ha nem is nekem szántad - még sosem láttam hasonlót, sűrű elfoglaltságaim nem teszik lehetővé. Örömmel tapasztaltam, hogy e rendszer fiataljai hasonlókkal töltik idejüket szívesen, és hogy a politika nem ver éket közéjük, ha közös szórakozásnak hódolhatnak.
Azt képviseled saját rendszeredből, amely nem vesztette el még minden emberségét - talán magam is, akaratom ellenére közhelyekben gondolkodom, mert ha tudomásomra jutna, hogy rokonaim egy sith videóit nézik szabadidejükben, biztosan negatív érzelmeket táplálnék ezirányba, éppen azért, mert ismerem az ideológiát, amely a bölcsőd ringatta, és amely most fegyvert fen ismét. Meggyőztél, kedves készítő, rámutattál eme hiányosságomra, és köszönettel tartozom, hogy felvillantottad a remény lehetőségét.
Elképesztően emlékeztetsz valakire, akit.. elvesztettem, szinte az őrület határáig alakot ölt benned, minden mozdulatod visszahozta őt, végül ezért döntöttem úgy, hogy írok neked, de ez nem von le az előbbi soraim értékítéletéből. Ha az öcsém élne, épp olyan lenne, mint te: szórakoztató, életteli, kreatív, remény egy szebb jövőre. Kérlek, bocsásd meg szeszélyes soraimat - de talán te épp megérted a testvéred tragédiája okán.
Nem ígérem, hogy néződ maradok, mert kötelességeim növekvő igényt formálnak a figyelmemre, de további sok nézőt és kitartás kívánok neked a munkásságodhoz! Érdemes fojtatnod.
Morgenstern

Homo Ludens ☽ Reagszám : 10

Nem tudom, hogy milyen hosszú ideig tart a meditációm: mindig elvesztem az időérzékem, amikor az Erővel vagyok. Mindig komolyan, mélyen vagyok az érzéseimben, függetlenül attól, hogy éppen mit érzek. Eszembe jut Caestrel, Alis, Maris, Gelvar, Pomer és mindenki más, minden más, amit a ma reggel felidézett. Elengedem az érzelmeimet, megemelek néhányat a kis tárgyak közül az Erővel, és hagyom, hogy a gondolataim és az érzéseim láncaikat levetve folyjanak.
Rengeteg megosztatlan érzelem van bennem. Irigy vagyok azokra a gyerekekre, akik most a szüleik karjai között lógva hintáznak végig a Dicsőség Sétányán, csak hogy húsz év múlva egyszerű geológus vagy pincér legyen belőlük. Dühös vagyok mindenkire, akit felelősnek érzek a számomra fontos emberek elvesztéséért- az Erőre, a Birodalomra, a Köztársaságra, és talán leginkább magamra. Nagyon fáj, hogy nincsenek velem többé, hogy most viszonylag egyedül vagyok, hogy most senki nincs olyan közel, hogy nélkülözhetetlen legyek számára. Félek attól az ürességtől, amibe azokban a hónapokban kerültem, amikor a roncsok közül egy fornochi kórházba kerültem- attól az ürességtől, ami álmaimban kísértett. És persze, boldog is vagyok, mert tudom, hogy szerettem mindannyiukat. Az Erő még ezeknek az érzéseknek is ad egyfajta katarzis élményt. Csak hagyom, hogy átjárjon, hogy a végén úgy pattanjon fel a szemem, mintha tényleg ott állnék minden közepén. Azt hiszem, hogy sárga a szemem néhány másodpercig.
Meztelenül, a lelki békémet visszanyerve, erővel telve lépek ki a saját kis meditációs kamrámból, hogy határozott léptekkel a zuhanyzó felé induljak. Elmosolyodom, ahogy a hideg víz elkezdi leverni a verejtéket a testemről. Talán ezt jelenti, hogy az Erő szabaddá tesz? Vagy az tett szabaddá, hogy megosztottam az érzéseim azokkal a lényekkel, akik valamilyen formában szeretnek engem. Ironikus módon a statisztikák szerint meglepően sokan a Pohranicon túlról néznek. Soha nem volt lehetőségem úgy igazán beszélni senkivel a Köztársaságból, és talán tényleg ugyanolyanok, mint mi.
Kifelé jövet belebújok egy alsónadrágba, és egy rövid, kissé értelmetlen, de megszokott „köszönöm” után elveszem az egyik protokoll droidom által készített reggelimet. Kala azt mondta, hogy ma elég sötétedés után bemennek a Laborba, úgyhogy nem érdekel, milyen késő van. Csak ledobom magam a székbe, egyszer körbefordulok, és miközben beleharapok a pirítósba, kinyitom az érkezett üzeneteimet.
Már majdnem a reggelim végén járok, mire megtalálom az első embert, akinek szerintem válaszolni is fogok: Morgensternt. Nem Morgernsternt, mert úgy jelöli, mint ismeretlent- valószínű rossz nickre küldtem a linket. Kicsit elhúzom a szám, miközben pótolom a hiányosságot a videó eredeti kérvényezője felé, azután mindenre felkészülve megnyitom a linket. Az első sorok után abbahagyom az evést.
Egy rövid üzenetre, leszólásra, legjobb esetben egy új feliratkozóra számítottam, de az üzenet küldője hosszabban írt, mint a rajongóim jelentős része. Ma már nem divat ilyen hosszú levelet írni, és az a néhány kommentelőm, aki kihasználja a maximális karaktermennyiséget, általában a „túl hosszú, nem olvastam végig, de hülye vagy” típusú válaszokra számíthat. Nem igazán szűröm ki a tizenkét-tizenhárom éves apuci kisfiait és kislányait a Cordrilláról. Én szerencsére még nem a kilencvenes generációhoz tartozok, úgyhogy gyorsan le is ülök, hogy megírjam a válaszom.

Kedves Morgenstern,
örülök, hogy tetszett a videóm, és szeretnék elnézést kérni a félrecímezésért! Nagyon ritkán fordul elő, hogy ilyesmi történik- azt hiszem, ma reggel kicsit fáradtabb voltam a szokásosnál, azért nem vettem észre a hiányzó betűt. Mindenesetre jó hír számomra, hogy tetszett, amit láttál, és remélem, hogy a jövőben is belenézel néhány újabb adásomba, még akkor is, ha sokat kell dolgoznod. ; )
Én magam is pont ma gondolkoztam el az idegen kultúrák közötti hasonlóságokról. Keveseket ismerek a Birodalom határain kívülről, és viszonylag keveset tudok az átlagos birodalmiak életviteléről is, úgyhogy megértem, milyen lehet először belelátni valamibe más irányból.
Természetesen nem várom el, hogy mást gondolj a sithekről, mint amit jelenleg gondolsz róluk, és magamat sem kívánom mentegetni. Vegyes gondolataim és érzéseim vannak a háborúról. Egyelőre úgy tűnik, hogy engem nem küldenek a frontvonalra, és remélem, hogy te is biztonságban tudhatod magad, és nem vagy érintett benne a Holonet híreken túl.
Sajnálom a testvéredet. Megértelek, és nekem is sokszor eszembe jut az a néhány ember, aki lehetett volna az enyémből, ha valamelyik másik úton halad a sors. Azt hiszem, hogy kedvelted volna Caestrelt, és ha a te testvéred olyan volt, amilyennek leírtad, valószínű én is jól kijöttem volna vele.
Ha elfogadsz egy tanácsot, próbálj meg minél több időt azokkal a dolgokkal tölteni, amiket szeretsz. Azért csináltam ezt a csatornát például, mert az emberek, akiket elvesztettem, azt akarnák, hogy boldog legyek, ezért próbálok minél több időt a hobbijaimnak szentelni, akkor is, ha éppen nagyon felgyűlik a munka. Az is segít feldolgozni az ilyen tragédiákat, ha olyanokkal töltöd az időt, akik fontosak számodra. Én például mindig megpróbálok időt szakítani rá, hogy egy barátommal elmenjek valamilyen szórakozó helyre, vagy egy hétvége erejéig meglátogassam az édesanyámat.
A jedik és a sithek talán egy dologban értenek egyet: ha meghalsz, nem szűnsz meg létezni, hanem eggyé válsz a nagy, hömpölygő energiafolyammal, ami ott van minden életben, és amit Erőnek nevezünk. Végül egy lesz ott mindenki.

Ha szeretnél még beszélgetni a jövőben, bármikor írj üzenetet! : )

Üdvözlettel:
Caelor Beniko

Madame la ministre ☽ Reagszám : 15

s legyen oly lágy a dallama

mint ha a fű is hallana,
s téged is fűnek vallana.

Kedves Caelor,

eredetileg úgy döntöttem, nem írok több választ a kedvességed ellenére sem - és ebben csak egy apró körülmény volt, hogy milyen vaknak mutatkozol a sith életstílussal kapcsolatban. Kaptam egy üzenetet, amely megváltoztatta az eredetileg szilárd elképzelésemet, de..
Mielőtt folytatnám, fel kell tennem neked egy kérdést: ha fiad született volna, hogyan nevezted volna el?
Várom mihamarabbi válaszod.
U.i.: kérlek, mondd meg @toosexyformysith barátodnak, hogy ne küldjön több képet, határozatlan ideig letiltottam a fiókját.
S.V.

Homo Ludens ☽ Reagszám : 10

Kedves Morgenstern,
nem akartam politikai vagy ideológiai vitát generálni, a csatornámon mindkettő tiltott, de ha szeretnéd, privát üzenet formájában beszélhetünk erről a témáról. Nem szeretek különösebben ilyesmiről beszélni, de szívesen vitatkozom veled erről, egyáltalán nem tartom magam a rendem elvakult vagy szélsőséges tagjának. A Sith Rendnek és a Birodalomnak is vannak olyan hibái, amiket jobb lenne megváltoztatni, de sajnos nem létezik tökéletes állam vagy szervezet. Rengeteg rossz dolog történt velem a Sith Akadémián történt képzésem alatt vagy abban az időben, amikor még aktívabb szolgálati helyem volt, úgyhogy elhiheted, hogy nem idealizálom a sitheket.

Kicsit meglep a másik kérdésed, de őszintén szólva kellemesebb témának érzem az ilyen típusú beszélgetéseket. : ) Nem hiszem, hogy egyedül akarnék dönteni egy ilyen dologban, és nekem nincs olyan kiemelkedően fontos férfi ismerősöm vagy rokonom, akiről szívesen elnevezném a gyerekem. Arra könnyebb lenne válaszolni, hogy mi lenne a lányom neve, őt Caestrelnek nevezném el. A fiamnak talán a Morgen nevet adnám, csak halványan emlékszem a nagyapámra, de nagy és jó ember volt, ezért ez talán jó név lenne neki. A te fiadat hogy hívnák?

Caelor Beniko

Madame la ministre ☽ Reagszám : 15

s legyen oly lágy a dallama

mint ha a fű is hallana,
s téged is fűnek vallana.

Kedves Caelor,

Magatartásod jellemző a fiatal sithekre: nem mentes a belátásoktól, de az elfogultságtól sem, a világot pedig kizárólag a két oldal játéktereként képes értelmezni. Ezt az üzenetet legjobb megfontolásom ellenére fogalmazom neked, kérlek, ennek fényében értékeld - egyrészt az időről alkotott fogalmaink, másrészt kötelességeink állnak közöttünk, de meggyőződésem, hogy olyan következményekkel járhat minden leütött karakterem, amelyet nem látok be egyelőre. Remélem, az ítélőképességem ezúttal sem hagy cserben - valahol ironikus, hiszen egy sith és egy jedi sem tehet mást, mint reménykedik.
Mondd, Caelor, mit tennél, ha azt mondanám, jobban ismerlek, mint ami az üzeneteidből kiderül számomra? Azért ütöm meg ezt a hangnemet, mert belső megérzésem erre vezet - a logika nem tényező, ne is vedd azt alapnak. Caelor, hiszem, hogy nem volt véletlen, hogy én lettem címzettje annak a videónak, de azt még nem tudom, a véletlen egy nagyobb akarat fedőneve, vagy egy annál is nagyobbé - kérlek, nézd el nekem ezeket a kifejezéseket. Arra kérlek, hogy állj fel: menj vissza az akadémiára, és beszélj Tremel felügyelővel. Kérdezd meg tőle, mi történt a testvéreddel: kérdezd meg, hogyan találta meg, milyen állapotban volt a teste, kérd el a felvételeket, és ne engedd, hogy kidobjon. Kérlek, Caelor, kérdezd meg..
Ennek fényében válaszolj csak erre az üzenetre.
S.V.

Homo Ludens ☽ Reagszám : 10

Kedves Morgenstern,
én sem hiszek a véletlenekben. Napokig gondolkoztam rajta, hogy mit kéne tennem, és most nem tudom eldönteni, hogy örülnöm kéne-e az információknak, amiket megszereztem. Feltéptél egy nagyon régi sebet, ami talán soha nem gyógyul majd be, és nem tudom még, hogy gyógyulást hozol, vagy még több fájdalmat. Nem tudom, hogy merjek-e hinni abban, hogy tényleg az vagy, aki gondolom, hogy vagy, és nem tudom, hogy mit kellene éreznem, ha így van.
Caestrel mindig a világ volt számomra, és talán soha nem tettem túl magam rajta, hogy elvesztettem őt. Tudom, hogy másodszorra nem élném túl, ha elhinném, hogy visszakaphatom, és utána újra elveszíteném. Boldogabb lennék mindenkinél, ha valódi lennél, de túlzottan félek tőle, hogy nem vagy az. Azt hiszem, most már mindegy; hinni akarok, és elhiszem, hogy valódi vagy.

Eljövök hozzád, oda, ahová csak akarod. Vagy gyere haza, amikor csak szeretnél. Hiányzol. Szeretlek.

Caelor

» Sith
» Sith Rend
» A Sith Birodalom
» Sith Akadémia (leírás)