A doboz, ami barátot rejt.

Idegen, ki barát lesz

Csak egy átlag meló, meglehetősen átlag. Itt van ez a pár doboz, vidd el kérlek őket, innen, oda. Ez mondjuk meglehetősen nyers megfogalmazás, ám most így volt. Érdekes most köztársasági űrből, Bergiwa-ról kellett elvinnem egy nagyobbacska ládát Nar Velar-ra. Ez önmagában nem is volt fura, ám meglepően jó kreditet adtak ezért e melóért. Meglepően jót. 9000-t, amiből 3000 előleg. Kicsit soknak érződik. Nem tudom, hogy mi lehet benne, ám biztosan drága. Nem mintha az én dolgom lenne. Viszont valamiért nem éppen kellemes érzés van benne ezzel kapcsolatban, ám mégis elvállalom.
A felvétel a szokásos. Két fazon hozza a ládát, majd átadják nekem és figyelik, amint felrakom a hajóra, majd felszállok és elmegyek. Gondolom onnantól leadják a jelentést, hogy a csomag útra kelt. A szokásos ütem. Ahogy kilépek a bolygó légköréből már állítom is be ulticélom. Pár másodperc múlva már a hiperűrben is vagyok. Nem feltétlen lesz hosszú, hála az aszteroidáknak, ám pár ugrás után ki is érek Cordrillánál. Itt az állomás felé veszem az irányt, mivel kell némi nafta. Anélkül kicsit nehezen menne a hajó.
Be is állok tankolni, ami gond nélkül el is indul. Ám ekkor T7 jelez, hogy van egy kis baj a rakománnyal. Mégis mi lenne? Jól le lett rögzítve és sérülés nélkül vettem át. Nyugtáztam a jelzését és bejeztem az üzemanyag felvételt. Fizettem, majd visszamentem a hajómba és elindítottam a hajót Nar Velar felé.
A hiperűrben mentem el megnézni, hogy mégis mi lehet a baj. Odaérve egy teljesen érintetlen láda fogadott, ám a droid állította, hogy itt valami gond van. Azt mondogatta nekem, hogy nézzem meg a panelt. Sóhajtok egyet, majd megnézem. Romló életjelek?! MI?! Tágra nyílt a szemem!! Élőlényt csempésznék? Erről nem szólt az infó, habár magyarázza az árt. Viszont most mit tegyek? Az árut le kéne szállítani, vagy a hírnevem bánja. De ha félúton meghal, akkor is. Illetve mindenki tudja, hogy nem igazán vállalok el ilyen munkát. S nem is erről volt szó. Teljesen másról, nagyon is másról. S most mégis itt állok, a dobozban, meg ki tudja, hogy ki vagy mi van.
- A fenébe!! - szitkozódok egyet, majd megnyomom a gombot és egy szisszenés kíséretében kiesik egy test. Jobb kézzel odanyúlok és épp elkapok mellkas tájékon. Ami meglehetősen puha. Puha és nagy. Ekkor veszem észre, hogy egy női twe'lek mellét fogdosom épp. Szerencsémre legalább nincs eszméleténél, így nem fogok egy pofont kapni. T7-re nézek.
- Készítsd fel a gyengélkedőt. Illetve lépj kapcsolatba a megbízóval. Megszegett egy igen alap szabályt nálam. - mondom neki miközben a lányt lassan egy ágyra fektetem. Kis droidom készítette ide.
- Ja! - fordulok a guruló felé - Néz utána, hogy ő kicsoda. - visszacsipog, majd távozik.
Mire beérek a gyengélkedőre, T7 már felkészült. A lányt az asztalra fektetem, majd megvizsgálom. Látszólag nincs semmi komolyabb baja. Oxigén hiány miatt lett rosszul és ezért is kaptuk a jelzést. A doboz sem volt éppen tökéletes, ha így nézzük. Közben a megbízó érdekes módon eltűnt. Mi a szősz? Furcsa. A lányt az ágyon hagyom és mellette a droidot, amíg én a pilótafülkébe megyek. Megszakítom az ugrást és megfordulok, vissza Cordrilla felé, majd ismét hiperűrbe kerülünk. Úgy néz ki, hogy a meló félúton abbamaradt. A maradék kreditem több mint valószínű, hogy elúszott. S mellé itt van egy potyautas, akiről semmit nem tudok. Ujjaimmal megdörzsölöm az orrnyergem, majd felállok és visszaindulok a fekvő lányhoz.
Odaérve tapasztalom, hogy már ébren van és értetlenkedve néz T7-re.
- Ki maga? S mit akar tőlem? - ijedt és szemeiben félelem ül. Meg is értem.
- Ana és elvileg téged kellett volna leszállítsalak. - válaszolok neki. Jobban megnézve elég szemrevaló. A szokásos kék bőrszín, csinos, kellemes arc, mélyzöld szemek és telt keblek. Egyértelmű, hogy mi lett volna a sorsa szegény párnának. A kijelentésemre kicsit feljebb kúszott az ágyon.
- Viszont a megbízó úgy tűnik, hogy elhalálozott. Így már nincs hová vinnem téged. - jelentem ki. Igyekszem nem még jobban megrémíteni szegényt. Annyi szerencséje van, hogy megmenekült egy szörnyű sorstól.
- Csak ne vigyen vissza kérem! - kezd bele könnyes szemekkel - Bármit megteszek! Megjavítok akármit, ha kell! - erre viszont felhúzom a szemöldököm.
- Tehát.. Mihez értesz? - kérdem meg tőle kedves hangon és leülök az ágya mellé.
- Szerelő voltam, mielőtt elraboltak. - válaszol kicsit szomorkásan.
- Nos.. - mosolygok rá - Nem ártana nekem egy jó szerelő. Vezetni tudok és többnyire karban is tudom tartani a hajóm, de egy tapasztalt kéz jobb munkát végez. S megtudhatnám a neved? - kérdem tőle.
- Poszeno. - válaszol már boldogabb hangon.
- Nos akkor. Poszeno, elfogadod az állást? - kérdem tőle, amire kiszöknek a könnyei és heves bólogatásba kezd. Ezután elkezdünk beszélgetni. Hosszú percekig mesél magáról. Mint kiderül, nincs már családja. Hamar siklók és hajók közt kötött ki. Végül pedig szerelő vált belőle. Állítása szerint igen jó szerelő, ez úgy ki fog derülni előbb vagy utóbb. S még valamennyire lőni is tud. Tiszta főnyeremény.
Végül olyan fél óra után felállok.
- Most pihenj le, szükséged lesz rá. - nézek le rá egy mosollyal, majd visszasétálok a pilótafülkébe. Pont jókor, mert éppen kilépünk Cordrillánál. Elmosolyodok, hogy mégiscsak lett egy társam. Vajon Ellbro mit szólna most? Vajon elégedett lenne a döntésemmel? Nem tudom, ám úgy hiszem, hogy igen. Elégedett lenne.