Ki van itt? | Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég Nincs A legtöbb felhasználó ( 15 fő) Hétf. Aug. 08, 2022 6:56 pm-kor volt itt. |
| | Szerző | Üzenet |
---|
Nuur KatarGhost In The Shell
| Tárgy: Nuur A. Katar Szer. Jan. 31, 2018 4:40 am | |
| Nuur Katar Ghost In The Shell |
Ember
16 betöltött év
Tényleg nő
4 the Empire
Sith Rend
Sith & tudós, mérnök
Igen: 'sötét oldal'
Lily Collins |
* Hamarabb tanultam meg beszélni, mint járni - vagy ha már itt tartunk, kúszni és dolgokat fogni. A szüleim meg voltak győződve róla, hogy a gyermeküket valami világos oldalhoz köthető métely támadta meg: pár nappal később kiderült, hogy csak bináris kódokban fogalmaztam meg az egyébként velős mondandóm, bár ennek ellenére nem kaptam meg a vágyott fertőtlenítős flakont..
* Kísérleteket végeztem azzal kapcsolatban, milyen gyorsan tanulok meg járni, illetve milyen ütemben sajátítom el a koromnak megfelelő készségeket - de nem mondtam le az utolsó mentsváramról, főleg, miután az ujjszopást is egészségtelenül patológiásnak ítéltem. A plüss tauntaun a baktériumok ellenére maradt.
* Négyévesen apakomplexust állapítottam meg magamon: a szüleim meg voltak győződve, hogy múló hóbort lehet nálam, én azzal hoztam összefüggésbe, hogy a szocializációnkhoz szükséges minimumot sem adták meg. A szüleim többet nem erőltették a közös időtöltéseket.
* A bátyám mindig kreatívabbnak bizonyult, mint én: verseket írt, amelyekben a világfájdalmát örökítette meg, és amelyeket mindig egy rejtélyes költő nevében szignózott. Mikor megkérdeztem, miért ugyanolyan a kézírásuk, válaszul írt egyet rólam is - a mai napig a gyerekszobám falát díszíti. Az első valahogy így hangzik: "A rózsa piros, az ég kék: én vagyok az, aki tőled kiég."
* Ez az egyetlen művészeti alkotás, amely helyet kapott a röppálya-modellek és a számításaim között. Éles vörös karakterei nagyon színesnek hatottak a szürke falon, amivel a szüleink azt kívánták prezentálni, hogy nem hisznek a szülői jelenlétben a korai szocializációs szakaszban.
* A szüleim tévedtek.
* Az Akadémián komoly szociális nehézségekbe ütköztem: nagyjából két hónap telt el, mire rájöttem, hogy nem vagyok köteles odaadni az ételadagom felét az idősebb diákoknak, de mikor felhívtam erre a figyelmüket, hülye kis buzinak neveztek. Megkértem őket, hogy definiálják a szó jelentését, amit előtte sosem hallottam, és utána évekig zavarban voltam, mert nem értettem, ez miért sértés.
* A bátyám egyszer felhívta rá a figyelmemet, hogy ezzel kapcsolatban bűntudata volt, de ezt nem tudta megakadályozni, mivel el volt foglalva azzal, hogy túléljen egy merényletet, és lekötötte, hogy elég ideig tartsa vissza a lélegzetét a wckagylóban.
* A bűntudata forrása leginkább az lehetett, hogy az akadémiára történő utazásom előestéjén a hajamba nyomott egy rágót, minek következtében az egészet le kellett vágnunk. Úgy érkeztem meg, mint a kicsinyített mása - édesanyám kézügyességének limitált képességei okán.
* Még évekig meg voltam győződve róla, hogy remek szociális mentor, és igyekeztem elsajátítani azt az arckifejezést, amihez rendre társult az 'én nagyon erős sithlord vagyok' monológ. Mára megértettem, hogy ez, népszerű kifejezéssel élve: ciki.
* Jól teljesítettem a felméréseken, csak akkor kerültem némi vitába a vizsgáztatókkal, mikor az intelligenciám megállapításáról esett szó. Szerintük a rendszer hibázott, szerintem ők. Nem teljesen értettünk egyet - időnként a mai napig elrontom az adminisztrációt a konfrontáció elkerülése érdekében.
* Hétévesen megbuktam az egyik feladat kapcsán: nem használtam az előírás szerinti fegyvert az ellenfél ellen. Mármint én ezt tudtam be a sikertelenség okának, utóbb kiderült, hogy nem lett volna szabad elsírnom magam a bébi nexu kiiktatása során.
* A mai napig problémám van bizonyos biológiai funkciók kifejezésével - az eset hatására kezdtem el komolyabban foglalkozni az orvostudománnyal, hogy a definícióit használva könnyebben fejezhessem ki magam.
* Dióhéjban: legközelebb a lexikonnal vertek el.
* Menstruálni tíz éves koromban kezdtem, és mikor jelentettem a körletvezetőnknek a fennálló egészségügyi problémát, őszintén meglepődött. Én akkor lepődtem meg őszintén, mikor elárulta, hogy nem is sejtette, hogy férfiak is képesek rá.
* Tizenegy voltam, mikor az egyik ebédszünetben megoldottam a Lutece-paradoxont, ennek hatására az egyik felügyelő elé kerültem. Ő a sonkás szendvicsére fordított idő megrövidülését nehezményezte, én pedig azt, hogy csak úgy áthelyezett egy másik csoportba anélkül, hogy elmagyarázhattam volna részletesen a számításaimat.
* Az új csoportom hozzám hasonlókból állt, az egészséges versengés pedig meghozta gyümölcsét: megtanultam, hogy mindig nézzek rá a cipőmre, mielőtt felállok egy székről, megelőzvén, hogy közkeletű kifejezéssel élve eltaknyoljak az összecsomózott fűzők miatt, vagy hogy tudományos körökben a középső ujj felmutatása a rosszul titkolt elismerés jele.
* Tizenhárom évesen kísérleti jelleggel lefeküdtem az egyik csoporttársammal: mindketten negatívnak ítéltük utólag az esetet, aztán részletes leírást adtunk a felmerült hibákról. Addig a pontig nem is tudtam, hogy lehetséges túl nagy mellekkel rendelkezni 'mechanikai szempontból'.
* Komoly fásliréteggel fedtem a mellkasomat - számtalan szociális nehézséget realizáltam magammal kapcsolatban a tizennegyedik életévemre, például sehogy nem tudtam leszoktatni magam arról, hogy a kínosnak ítélt helyzeteket személyes anekdotákkal oldjam fel. Furcsa volt megtapasztalni, hogy mások nem érzik feszültségoldónak, ha az első magomölésükről, vagy a kedvenc kémiai elemükről kérdezzük őket.
* Tizenötödik életévükre nagyjából predesztinálhatóak vagyunk a szférákat illetőleg - közülünk senki sem került azokra a területekre, amelyekhez szociális készségek szükségesek. Én elhatároztam, hogy megszerzem őket - főleg azért, mert meguntam, hogy droidnak neveznek.
* Az Akadémián tizenhatodik születésnapom végeztem - abban nem kételkedtem, hogy túlélem majd a próbát, abban viszont igen, vajon elsírom-e magam, amikor megnyomom a gombot, a háromból az egyik fülke zárógombját a tizenöt főből álló csoport további tagjai előtt.
* Elsírtam magam.
|
| | |
| Tárgy: Re: Nuur A. Katar Pént. Feb. 02, 2018 10:05 pm | |
| Kedves Nuur!Már nagyon régóta vártam rád, és sajnálom, hogy nem tudtalak korábban elbírálni. Talán soha nem olvastam olyan előtörténetet, ami ennyire röviden ennyire tökéletes képet tudott adni egy karakter életéről, személyiségéről és képességeiről- az mindenesetre biztos, hogy ha bizonyíték kell majd rá, hogy nem kell kisregényt írni egy zseniális karakter bemutatásához, a te előtörténeted fogom belinkelni. Az előtörténet olvasása közben észre sem vettem, hogy mikor vetted át felettem a hatalmat, hogy mikor kezdtem el azt érezni, hogy át akarlak, hogy megóvjalak a világon mindentől, ami rossz. Annak ellenére, hogy kedves naivitással állsz a világhoz a történetben, a sorok közül tökéletesen kiolvasható, hogy milyen sok megpróbáltatáson estél át fiatal korod ellenére, mire a Sith Rend tagjai közé léptél. Remélem, hogy most, hogy végre kikerültél az Akadémiáról, boldogabb életed lesz. Természetesen elfogadom a karaktert. Sokat gondolkoztam az elmúlt napokban a pontozásodon, és végül úgy döntöttem, hogy +5 ponttal indítalak útnak. Emellett Lord Philema kutatási célokra a rendelkezésedre bocsájt egy Cremator-osztályú Korvettet is, ami az elkövetkező időszakban a laboratóriumodként fog szolgálni.
Foglald le az avatárodat, pontozz, és írj a Tanítvány bejelentőbe!
Ami még érdekelhet:
Naplók Flow Űrhajók Keresett karakterek Mesélő kereső Játszanék |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |