Felemelem a fegyvert. Célra tartom, miközben az ágyon vinnyogó állatra nézek. Az visszanéz rám mind a négy szemével: a nexu kölyöknek látszólag fogalma sincs róla, hogy le fogom lőni. Mi a fenét gondolt Teel, amikor ide hozta, ebbe az ócska garzonlakásba? Még egy kisebb macskát sem lehet ekkora helyen tartani. Megtámasztom a fegyvert.
A húgom mindig lázadó volt. Amikor én gyerekkorunkban tökéletes eredményeket szállítottam haza, Teel horzsolásokat, kisállatokat és kétes eredetű tárgyakat. Amikor tanulmányi versenyekre mentem, Teel kiszökött valahová, ahová nem szabadott volna elmennie. Sokan mondták akkor, hogy a nyugalmazott Kerrigan parancsnok kisebb gyermeke egyszer munkatáborban vagy börtönben fogja így végezni. Csak anyám látott valamit a húgomban, amit a társadalom nem, de ő sem állt túl sokáig mellettünk. Siklóbaleset, rosszkor volt rossz helyen.
Megcélzom az állat fejét, ahogyan tizennégy éves koromtól tanultam. Mindig jó céllövő voltam, és sokak szerint jó katona lett volna belőlem, most mégis a flotta egyenruháját viselem. Rangjelzés nélkül. Én nem voltam lázadó: én olyan akartam lenni, amilyen apám, pontosan úgy, ahogy azt apám elvárta. Tovább is mentem, mint ő: megtanultam kívülről a teljes szabályzat összes alpontját. A Sith Birodalmat a fegyelem és a törvény tartja össze, bármennyire próbálja néhány természetfeletti képességekkel megáldott gyermek minden erejével elpusztítani. Nem lövök.
Ez az állat jelképezi, hogy mennyire nem voltunk testvérek valójában. Teelből végül tetováló lett a Szenvedély Sétányán, én pedig a saját fregattom kapitánya lettem. Keveset beszéltünk gyerekkorunkban, általában akkor, amikor megpróbáltam rávenni, hogy tanuljon, vagy ő vett rá, hogy szívjak el vele egy cigarettát a tetőn. Miután a határőr flottillák egyikéhez kerültem, ezek a beszélgetések is rövid Holoneten küldött üzenetekké szelídültek.
Tíz évet töltöttem azzal, hogy kiirtsam a kalózokat, akik az Apocrison túl megtámadják a hajóinkat, a csempészeket, akik megrabolják az államunkat, ezért nem is igazán gondoltam rá, hogy mit csinál szabadidejében Teel. Ha az ember napi tizenhét órát tölt azzal, hogy a hajója hídjáról kémlelje az űrt, minden pillanatban készen rá, hogy megtámadják, egyre inkább hajlamossá válik elfelejteni a dolgokat, amik nem hatnak rá közvetlenül. Például, hogy mivel foglalkozik a testvére. A nexura nézek, aki csak ásít egyet.
Teel veszte az volt, hogy úgy döntött, ellop néhány egzotikus állatot egy embertől, aki egy kisebb arénát üzemeltetett. Vagy megmentette őket. Az enyém Laelzir parancsnok volt, akit tavaly ilyenkor helyezhette a flottillánk élére. Nem volt még huszonöt, de már három fregattnak parancsolt, és valószínű úgy tervezte, hogy admirális lesz, mire eléri a harmincat. Magabiztos és merész volt, ezért is dönthetett úgy, hogy követni akarja azt az utolsó kalózhajót a kisbolygóövbe. Bele a csapdába, amibe én nem voltam hajlandó belelépni. Csak az én hajóm élte túl, csak az én hajóm legénysége maradt sértetlen, de a jó hírem természetesen elporladt. A parancsnok tett róla, hogy a hajók elvesztését rám fogja, még akkor is, ha én vagyok az egyetlen oka, hogy élve kikerült onnan. Szerencsés vagyok, hogy a hadbíróságon csak a rangom vesztettem el.
Lepillantok a nexura, az utolsó állatra, amit Teel elemelt. Tegnap éjjel egy nagyobb, felnőtt példányt próbált ellopni, a járőrök pedig lelőtték, amikor megpróbált elmenekülni az igazoltatásuk elől. Kerrigan parancsnok lánya végül úgy halt meg, ahogy elvárták: szabadon, fellázadva a hagyományok ellen. A fia viszont kudarcot vallott a saját játékában; még ha valóban kapok is egy második esélyt ettől a Lord Philemától, ahogy az üzenetében ígérte ma reggel, nem leszek moff vagy admirális, ahogy azt apám elvárta. A szabályok követése nem vezetett sehová. Elteszem a fegyvert.
Benyúlok a nexu hóna alá, nem törődve vele, hogy esetleg megkarmol vagy megharap. Meglehetősen békésen tűri, ahogy letakarom egy lepellel, hogy annak rejtekében eltűnjek vele, mielőtt a helyszínelők ideérnek, mielőtt áthelyeznek, mielőtt az állat visszakerülni oda, ahonnan Teel hozta.
A Birodalmi Szabályzat 141-Jenth-14 pontja tiltja, hogy a flotta tisztjei veszélyes állatokat tartsanak, ezen felül minden hajó szabályzata tilthatja, hogy vadállatokat hozzanak egy hajó fedélzetére. De nem érdekel. Ő velem jön.