Jodla a Nar Velaron született, rabszolgacsaládban. A sorsa megvolt pecsételve, éppúgy, mint a családjának. Worba, a hutt adta el őket egy gazdag alvilági ismerősének, aki kifejezetten a twi’lek rabszolgákért rajongott. Így végül az Ezosnisa család arra a bolygóra költözött, ami fölött a chiss drogbáró, Everon gyakorolt befolyást. Legalábbis pár évig, amíg egy jedi és az általa vezetett rendfenntartó erők el nem lepték a bolygót, közreműködve a hatóságokkal. Everon ugyanis óvatlan módon ujjat húzott az egyik alvilági vetélytársával, aki elintézte, hogy lehulljon a lepel a drogbáró tevékenységéről. A pórul járt chiss haragjában lelőtte Jodla Ezosnisa szüleit, csak hogy levezethesse a feszültséget. Jodlával is majdnem végzett, de ekkor a szobájába betörő jedi megállította a dühöngő Everont. Ezt követően az összes rabszolgát felszabadították, Jodlát pedig a Cordelliára vitték. Ott állapították meg, hogy a fiatal fiú érzékeny az Erőre, ezért a jedi rend befogadta. Azonban Jodla olyan sebeket hordozott magával, melyeket még az Erő sem volt képes begyógyítani.

A fiatal twi’lek nem bírta egykönnyen feldolgozni a szülei kegyetlen halálát; szinte minden éjjel rémálmok gyötörték. Emiatt jóval erőszakosabb lett a csoporttársainál, és többször is megverte valamelyik újoncot. A viselkedési problémáit azonban ellensúlyozta a fénykard és az Erő használatában nyújtott tehetsége. Amikor azonban a padawan próbákat állta ki, a nagymester különös, és aggasztó jelenségre lett figyelmes. Jodla kiállta valamennyit, azonban tiltott érzések kerítették hatalmukba. Harag és félelem járta át a fiút, épp ezért a tanácsnak meg kellett vitatnia, mi is legyen Jodla további sorsa. Egy ilyen padawan ugyanis könnyedén átállhatott az Erő sötét oldalára. Végül az egyik tanácstag állt elő a megoldással, aki ismert egy jedi lovagot, aki alkalmas lehet Jodla kiképzésére. Ő volt a zabrak Brodra Sarot, ki egykoron sith tanítvány volt, de megadta magát, és átállt a világos oldalra. Sarot örömmel vállalta Jodla kiképzését, aki viszont a kezdetekben bizalmatlan volt új mentorával szemben.

Kezdeti bizalmatlanságát azonban hamar szertefoszlatta a zabrak mester, aki a legtöbb jedivel ellentétben teljesen megértette Jodla érzéseit. A twi’lek ugyanis nem érzett motivációt magában. Nem értette, miért váljon jedivé. Nem ő választotta ezt az ösvényt, és úgy érzi, hogy csak rá akarnak kényszeríteni valamit, amit nem akar. Ez az elégedetlenség abból táplálkozott, hogy Jodla feldolgozatlan traumától szenvedett, még mindig, és egy jedi mutatta meg neki, miképp dolgozhatná fel a lelkében uralkodó káoszt. Sarot mester elhatározta, hogy szembesíti a fiút az érzelmeivel, és elvitte őt egy kietlen bolygóra, ahol egy romos, de a mai napig erőteljes, sötét oldali energiákat gerjesztő templom épült. A templomot egykor egy hódító sith építtette, még az ősi időkben. Jodla feladata volt, hogy bemenjen, és az épület másik végén található kijáraton távozzon. Egyedül. Jodla bement, de a templomban folytonos víziók kerítették hatalmukba. Mindegyik látomásban saját, fájó emlékei kivetülését látta, és újra átélte azokat az érzelmeket, amiktől épp meg akart szabadulni. Megjelent neki a sith lord is, aki folyamatosan gúnyolta őt. Felvette a chiss drogbáró alakját, aki egy pisztollyal újra és újra fejbe lőtte a szüleit. Végül az ifjú jedi megelégelte a rajta gúnyolódó sith látomást, és párbajra hívta. Váratlanul a kezébe került egy fénykard, nem tudta, honnan és hogyan. A sith szellem elmosolyodott, és előrántott egy vörösen izzó pengét. A párbajból végül Jodla került ki győztesen, aki emlékezve a jedi tanításokra, a családja megóvásának szándékával szállt szembe a sötét alakkal. Mielőtt azonban a látomás szertefoszlott volna, még felhívta az ifjú jedi figyelmét, hogy nézzen szét az oltárszobában, mielőtt elhagyja a templomot. Miután a látomás eltűnt, és csak a romos terek maradtak, Jodla így is tett. A fénykardja eltűnt, amit meg is értett, hisz még nem készítette el saját fegyverét. A templom csak adott neki esélyt, hogy megvédje magát. Kutakodás után végül rálelt egy drágakőre. Felismerte, milyen drágasággal van dolga, hiszen látott már ilyet a jedi templomban. Amikor kiért a sith templomból, mestere már mosolyogva várta. Életében először, őszintén mosolygott vissza.

Sarot mester kezébe vette az ékkövet, és alaposan megvizsgálta.
– Hát igen, ez bizony egy fénykardkristály. Azonban eltér azoktól, mit a jedik általában használnak.
– Mire gondolsz, mester?
– A fénykardkristályok, avagy a kyber kristályok, a harmónia színeiben pompáznak. Ahogy azt már nyilván elmagyarázták neked, ez a legtöbb esetben kék, zöld, vagy bizonyos esetekben citromsárga. A sithek vörös kristályának az a titka, hogy már meglévő kristályokat töltenek fel saját sötét erejükkel, így a kristály idézőjelesen elvérzik. Ez a kristály viszont lila színű. Bizonyos sitheknél láttam már hasonlót, de a jedik között nagyon ritka.
– Ennek mi az oka, mester?
– A lila két szín ötvözete: a kéké és a vörösé. A kék a te esetedben egyértelmű, mivel inkább a fénykardforgatás megy neked jobban, mint a bölcselkedés. A vörös azonban azt jelképezi, hogy van kapcsolatod a sötét oldallal is. Ezért ritka ez a kristály a jedik között, mert elég kevesen mondhatják ezt el magukról.
– Ez mit jelent pontosan?
– Hogy nem vagy egyedül – mondta a jedi lovag, majd bekapcsolta saját fénykardját, mely szintén lila volt.

Jodla három hétig dolgozott a fénykardján, mire befejezte. Egy egyszerű, könnyen használható markolatot készített, amit gyorsan elő lehet rántani, és kevésbé csúszik az izzadtságtól. Ezután megkezdte további tanulmányait. Sarot mester elkezdte megtanítani őt az ataru formára, melynek ő maga a mestere volt. Azonban hamar egyértelművé vált, hogy nem fekszik neki, ezért a rend egyik vívómesterétől elsajátította az ötödik forma djem so ágának alapjait, és amikor tehette, folytonosan gyakorolta vele a formát. Ekkor kezdett el megnyílni más padawanok irányába, és kezdett barátokat gyűjteni maga köré. Azonban rebellis természete megmaradt, ám fura módon a mestere nem szidta meg érte soha. Sarot mestert fiatalkori önmagára emlékeztette, ezért úgy egyengette a tanítványa útját, mint ahogy őt is irányította a jedi mestere: gyakorlati módszerekkel mutatott rá, hol is hibádzik Jodla felfogása. Fénykardpábajaik alkalmával nem bánt vele kesztyűs kézzel, mert be akarta bizonyítani Jodlának, hogy hiába elszánt, ha közben türelmetlen. Sarot oktatási módszerei alapból eltértek a legtöbb jedi mester módszereitől. A zabrak nagy gondot fektetett abba, hogy minden élethelyzetre felkészítse a padawanját. Fejleszttette a közelharci tudását, megtanította, hogyan kell jól célozni egy lézerpisztollyal, illetve hogyan vághatja ki magát szorult helyzetekből pusztán szavakkal. Elvégre nem minden a fénykard, ahogy szokta mondogatni. Közös küldetéseik alkalmával hagyta Jodlát érvényesülni, mert bízott tanítványa ítélőképességében. Ha pedig hibázott, nem hibáztatta érte Jodlát, mert gyakran hajtogatta azt: tanulni csak a hibákból lehet. Ennek megfelelően Jodla már a jedik hagyományos öltözetét sem szerette viselni, inkább mellényt viselt, és még egy pisztolytokos övet is hordott, ami enyhén fejvadászos külsőt kölcsönzött neki. Bár Sarot meg volt győződve, hogy padawanja a lehető legjobb úton halad, a tanács nem értett egyet. A húszas évei közepére Jodla már egy jedi lovag szintjén állt az Erő használata és a fénykardforgatás tekintetében, de a mesterek szerint messze nem volt elég érett a próbákra. Makacs volt, nagyszájú és tiszteletlen, Sarotot leszámítva pedig egyetlen jedi mesterre sem hallgatott. Ezért döntöttek úgy, hogy egy önálló feladattal próbára teszik. Egy feladattal, ami igénybe veszi egy jedi lovag bölcsességét.

Egy tékozló padawant kellett visszahoznia a rend kötelékébe, aki elhagyta a jediket, és a sötét oldalt választotta. A bukott tanítványnak egy csempészcsapatot kellett volna felszámolnia, de valami történt ott. Valami, ami miatt elcsábította a sötét oldal. Jodla elindult, és kihasználva a mesterétől tanult módszereket, sikeresen a tanítvány nyomára bukkant a Berigwán. A padawan azonban nem akart vele tartani, és a párbaj elkerülhetetlenné vált. Jodla szintúgy visszaidézett mindent, amit eddig tanult a fénykardpárbajról, és felmérte ellenfele képességeit, mielőtt ellentámadásba kezdett volna. A sötét jedi az ataru formát gyakorolta, melynek stílusjegyeivel Jodla tisztában volt, így a gyengeségeivel is. Szűk területre terelte a bukottat, majd ott ellentámadásba lendült, és lefegyverezte a padawant. Életében először vívott éles párbajt, és büszkeséggel döntötte el, hogy diadalmaskodott. Azonban a diák még ekkor sem hallgatott rá, és váratlanul belevetette magát Jodla pengéjébe. Ez sokként érte a twi’leket, akit elöntött a harag. Nem a padawanra volt mérges, nem is magára. Hanem a jedi rendre. Jodla ugyanis rájött, mi vezetett a tanítvány bukásához.

Mikor visszatért a Cordrillára, és jelentette a tanácsnak a történteket, azok nem hittek neki. Azzal gyanúsították meg, hogy szánt szándékkal vette el a padawan életét, mert érezték rajta a haragot. Ekkor az ifjú jedinél elszakadt a cérna, és torka szakadtából kiabálni kezdett a tanáccsal. Őket és a jedik dogmatikus felfogását hibáztatta, amiért a padawanon eluralkodott a kudarctól való rettegés, amit az akaratán kívül lemészárolt csempészek után érzett, feltehetően már nem először. Ezután a tanács el akarta küldeni Jodlát, aki elkövette azt a hibát, hogy a fénykardjáért nyúlt. Esélye nem volt a tanács tagjai ellen, akik könnyűszerrel elragadták tőle a fegyvert, és az Erő segítségével elaltatták.

Mestere társaságában ébredt, és rögtön mentegetőzni kezdett, hebegve-habogva magyarázva, hogy mi történt. Sarot elhallgattatta, jelezve, hogy hisz neki, de nagy botorság volt a tanács jelenlétében fénykardot ragadni. Most már nem csak egy padawan meggyilkolásával gyanúsíthatják, hanem egy jedi tanács elleni merénylettel is. A zabrak közölte vele, hogy hosszas megfontolás után a tanács úgy határozott: Jodlát kizárják a jedi rend kötelékéből. A fiatal twi’lek összetörve kuporodott össze, és megalázottnak érezte magát. Azonban a mestere elmondta neki, hogy az élete nem ért véget. Bár soha nem lesz belőle jedi lovag, de Sarot számára teljes értékű jedinek számít. Elárulta neki, hogy sikerült meggyőznie a tanácsot, és nem börtönbe küldik, hanem a köztársasági hírszerzésben helyezik el, mint különleges ügynököt. Jodlának tehát nagyobb energiát kell fektetnie képességei folyamatos csiszolásába, mert veszélyes területen dolgozott tovább. Sarot a búcsúzáskor sok szerencsét kívánt bukott padawanjának, majd átadott neki egy meglepetést: az elkobzott fénykardját. A tanács úgy határozott, hogy visszaadja Jodlának a fegyverét, azzal a feltétellel, hogy csak jóra használhatja. Jodla elfogadta a jedi fegyvert, és biztosította a mesterét, hogy így fog tenni.

Jodla az elmúlt négy évben a köztársaságot segítette, leginkább a hírszerzéssel dolgozott együtt, de ellátott már konzuli feladatokat, híres politikusokra is vigyázott már és bűnszervezetek felszámolásában is segédkezett. Ritkán kellett fegyverhez nyúlnia, de a fénykardja színe miatt ráaggatták a Bíborkard becenevet. Jodla jelenleg is bevetésre vár, miközben bárokban múlatja az időt, meccset néz, nosztalgiázik vagy épp edzésben tartja magát.