Egy éjszaka hirtelen fénycsóvák villantak fel a Nar Velar égboltjának tetején, áttörve a sötétségen. Derin története akkor kezdődött, amikor gyerekfejjel felfigyelt ezekre az űrcsatát sejtető lézernyalábokra. Családja észrevétele nélkül elsurrant a roncstelepről, hogy egy magasabb sziklára mászhasson, ahonnan jobban megfigyelheti a különös eseményt. Valamilyen szinten csalódnia kellett, nem egy flották közötti hatalmas csetepatét talált, hanem három kisebb hajó között zajló vadászhajszát. Ketten üldöztek egyet, aki bár próbált előlük elmenekülni, nem ment neki. Derin képtelen volt nem a magányos pilótának szurkolni, elvégre ő volt hátrányban! Kíváncsi volt, hogy ki ült abban az űrhajóban, valamiért úgy érezte, hogy neki ezzel a személlyel muszáj találkoznia. Reménykedett benne, hogy képes megfordítani a játszmát, és legyőzi vadászait. Azonban reményei pont úgy foszlottak szét, ahogy a préda gépe a magasban egy kósza találat után. Roncsként szállt alá és elterült egy prérin, egyenesen Derin sziklaszirtje előtt egy pár kilóméterre.

Derin a családja roncstelepéhez sietett, ahol apja és anyja már aggódva várták - a húgát a házban marasztalták. Miután elmesélte nekik, hogy mi történt, sikerült meggyőznie őket, hogy haladéktalanul vonuljanak a lezuhant géphez, és keressenek túlélőket. Thenar-ék meglepetésére találtak egy eszméletlen férfit, aki látszólag már kivonszolta magát az égő romok alól mire ők oda értek. Félvén attól, hogy a férfi üldözői kutatni fognak utána, Derin apja ott akarta hagyni őt, s csak a roncsot akarta megjelölni, mint saját tulajdonát - a régióban neki volt erre joga mint huttok által szankcionált roncsteleptulajnak. Felesége s fia unszolására azonban mégis megtört, és úgy döntöttek, hogy bárki is a túlélő, segítenek neki felépülni és elrejtőzni.

A fiú az elkövetkezendő napokat az idegen ápolásával és megfigyelésével töltötte. Erős rémálmok gyötörhették, Derin számára érthetetlen dolgokról zagyvált álmában, grimaszokat vágott, de a szemeit nem nyitotta ki. Aztán egy nap, egy különösen rossz rémálom közepette hirtelen ordítva felébredt. Szerencsére Derin és húga, Ashla épp ott voltak, hogy lenyugtathassák. Miután megtudakolta, hogy hol van és kik vendégszeretét élvezi, ő maga is bemutatkozott. Úgy hívták, Haaldum, és felfedezőnek vallotta magát. Elmondta, miért került űrharcba: meggyanusították egy olyan bűnnel, amit nem ő követett el, és ártatlanságának bizonyítékát nem fogadták el. Egy kérése volt a roncstelep tulajaitól: hadd maradjon náluk egy pár évig, amíg elfelejtik őt ellenlábasai, cserében saját szolgálatait ajánlja fel mint dolgozó. Mivel értett a technológiához hasznos dolgozónak bizonyult, és Derin apja örömmel fogadta őt mint alkalmazott. A család meglepetésére senki sem kutatott Haaldum után, úgy tűnt üldözői biztosak voltak abban, hogy meghalt.

A roncsot elemeire szedték szét, amiben maga a pilóta is segédkezett, sőt, néhány személyes holmi kivételével minden értékes maradványt átengedett a Thenar családnak. Derin és Ashla összebarátkoztak a telep újdonsült lakójával, és szabadidejükben segítettek neki felfedezni a prérit és a dzsungeleket - nagyon érdekelték a régi romok és roncsok, mint felfedező ez érthető volt. Így ment ez egy évig zavartalanul, amíg nem egy nap Haaldum dühös tekintettel be nem rontott Derin és húga szobájába. Számon kérte Ashlát, elmondása szerint a lánynál volt valami, ami az övé. Ashla nem is tagadta, egy búvóhelyéről félénken elővette amit elcsent. Derin álla majdhogynem a földig zuhant: a lány kezében egy fénykard volt. A fiú tudta, rengeteg képet látott már róluk azelőtt, érezte, hogy az volt, annak kellett lennie. Haaldum lenyugodott, s bezárta maga mögött az ajtót, majd leült a gyerekekkel beszélni. Elmesélte nekik, hogy ő valójában egy Jedi lovag, aki egy titkos küldetésen van, s megkérte őket, hogy ne fedjék fel a szüleik előtt valódi kilétét. Derin azonban kapva kapott az alkalmon, és követelte Haaldumot, hogy tanítsa meg őket az Erő használatára, faragjon belőlük is Jedit! Megmosolyogta a gyermek követelőzését, de egy kis habozás után bele is egyezett az üzletbe a lovag.

Kihasználva kalandozásaikat a dzsungelben rejlő romok között Haaldum elkezdte a Thenar gyerekeket oktatni az Erő rejtelmeiben. Mint kiderült, mindketten erőérzékenyek voltak, ámbár a lovag elmondása szerint Ashlát sokkal jobban átjárta a minden élőlényt összekötő kötelék. Négy évig ment ez így, és Derin egyre keserűbb lett, ahogy az idő telt. Ashla egyre tovább jutott az Erő megértésében míg a bátyja a porban maradt. Ám míg Derin egyre inkább kívánta, hogy felülmúlhassa húgát, Ashla egyre inkább elkezdett félni saját erejétől, és attól, hogy felfedi a titkot szülei előtt. Haaldum elmondása szerint az ilyen mély érzelmekből lehet a legtöbb hatást kicsikarni az Erőből. Tovább szította a félelmet saját magától Ashla lelkében, míg lekezelő és lenéző viselkedésével dühítette Derint. Az ötödik év végére nem értették a szülők, hogy mi miatt lehet ennyire mérges hugára a fiuk, és azt sem, hogy miért lett ilyen félénk lányuk, ám nem voltak hajlandóak Haaldum befolyására gyanakodni, előttük nyájas és kellemes személyiség volt, és úgy tett mint aki segíteni akar áthidalni a két gyermek közötti ellentétet.

Egy nap a Jedi lovag felfedte küldetése célját a gyermekek előtt: egy régi barlangrendszert keresett, és hála több éves felfedezéseiknek, végre a nyomára lelt. Parancsba adta a testvérpárnak, hogy segítsenek neki elérni a barlang mélyét, cserébe megígérte nekik, hogy kiszakítja őket a szegénysorsból, és megmutatja nekik, hogy törhetnek ki saját korlátaik közül az Erőn keresztül. Derin habozás nélkül beleegyezett, és Ashla nem volt elég magabiztos ahhoz, hogy nemet mondjon. A barlangba érkezve a Thenar testvérek rájöttek, hogy itt nem a barlangban élő állatoktól, se az út eltévesztésétől kell félniük: a veszély forrása itt az Erő által átjárt látomásokban rejlett. A látomások elmélyítették Derin gyűlöletét a nála tehetségesebb Ashlával szemben, Ashla pedig már nem csak saját magától félt, de testvérétől is. Elkezdte megvetni bátyját, amiért az ő kívánsága miatt Haaldum tanítványaivá fogadta őket. Ám semelyikük gyűlölete sem volt akkora, mint a mesterük hidegen forró haragja, amit a galaxis felé érez. A víziók felfedték igazi valóját, Haaldum röhögve vallotta be a barlang visszhangjában, hogy mennyire szánalmasnak gondolja mindkét alávaló gyermeket, és alig várja, hogy elhagyhassa ezt a mocskos bolygót. Nem is tudni, hogy mennyi időbe telt, talán napok, amíg végre elérték a barlangrendszer legmélyebb pontját. Itt volt, amit Haaldum keresett: egy csuhát viselő csontváz, a barlangfalának dőlve ült, egy halványan fénylő tárgyat szorongatott markaiban. Haaldum kuncogva ballagott oda a rég elhunyt tetemhez, majd kiragadta annak ujjai közül a háromszög alapú tárgyat. Lekicsinylő beszédet tartott a koponyának, amit mesterének nevezett, Derin és Ashla nem igazán értették, mi történik, vagy hogy miről van szó. A “lovag” a tárgyban rejlő tudást kereste, annyi biztos volt.

Haaldum diadalittasan tért vissza a két gyermekkel a roncstelepre, Derin apja már csaknem neki akart rontani amiért szó nélkül elvitte őket tőle és anyjuktól. A mesterük oda fordult a testvérpárhoz, majd azt mondta, eljött az ideje, hogy megkapják munkájuk jutalmát: megfosztja őket korlátaiktól. Öt éven keresztül most először vette elő fénykardját, amiből vérvörösen izzó lézer nyílt ki. Derinnek és Ashlának ekkor esett csak le, hogy Haaldum hazugságai mélyen szántóbbak voltak, mint azt hitték. Szüleiket két gyors szabással gyilkolta meg szemük láttára, anyjuknak épp felsikoltani volt ideje. Ashla ordítván és zokogva esett a földre, Haaldum helyeslően bólogatott, és azt mondta, érzi, ahogy a rettegéssel vegyülő düh felemészti a lányt, és hogy gyűlik benne a hatalom. Derin teljesen lebénult, csak az emelkedő haragot érezte lelkében, a bosszú vágyát, de nem tudott mozdulni sem. Nem akarta elhinni, hogy ez megtörtént. Pár pillanat múlva Haaldum felé fordult, hogy sikítva neki rontson az általa tanított Erő képességekkel, azonban még mielőtt bármit tehetett volna, a férfi egy ütéssel földre terítette. Családjának gyilkosa mélyen lenéző tekintettel bámult a földön heverő fiúra, és kijelentette csalódását tanítványában: annyi gyűlölet, szomorúság és félelem keringett Derinben, a benne rejlő Erő mégis messze eltörpült a húgához képest. Még így is, hogy szeme előtt omlott össze az élete. Hálából amiért megmentette őt öt éve, Haaldum úgy döntött, hogy nem öli meg a fiút, viszont ott hagyta megrohadni a bolygón a saját szenvedésében. Derin akkor látta Ashlát utoljára, a sith elvonszolta magával, s mindketten eltűntek.

Derin elhagyta a roncstelepet, és a városba menekült, ahol tolvajlásból élt egy darabig. Állandó kiszolgáltatottságban élve azonban rájött, hogy egyedül nem fog tudni megélni, ezért ő és néhány helyi árva srác alapítottak egy bűnbandát. Apja sugárvetőjével fegyveres rablásokba kezdett társaival, gyorsan elhírhedt a környezetében. Tizenhét éves lehetett amikor először gyilkolt: egy helyi rivális banda, ami felnőttekből állt kezdte megelégelni, hogy az ő területükön tevékenykedik egy csapat taknyos. A falhoz szorították, de sikerült előtornásznia fegyverét még időben, hogy hasba lőhesse támadóját. Bár nem volt semmi oka sajnálni a fickót, mégis rosszul lett és hánynia kellett miután kioltotta valaki életét. Pedig azt hitte, hogy Haaldum “Jedi tanai” már felkészítették az ölésre.

Hamarosan a banda vezetőjévé vált, és elkezdték őket komolyan venni a helyiek. Túl komolyan. A banda tizedik évfordulója körül a helyi hutt mufti erősen berágott Derin bandájára egy félresikerült rablás miatt, és zsoldosokat bérelt fel arra, hogy felszámolják őket. Azon kevesek, akik életben maradtak - köztük Derinnel -, úgy döntöttek, hogy felhagynak a függetlenséggel, és egy rivális hutt szolgálatatába állnak, egy úgy nevezett Kagguma alatt. Mivel jól ismerték Kagguma ellenségének gyengeségeit, és hogyan lehetne kizárni a városrészből, ahonnan Derinék származnak, örömmel fogadta őket soraiban. Egy pár éves bandaháború során Kagguma végül győztesen emelkedett ki a két hutt közül. Barátai sorjában estek el a harcban, a férfi biztos volt benne, hogy direkt ad olyan megbízásokat a hutt, ahol a túlélési esélyeik alacsonyak - veszélyesnek gondolta őkte. Derin híres lett arról, hogy esélytelen szituációkból képes karcolás nélkül megmenekülni, amire Kagguma is felfigyelt, és egyre jobban kezdte értékelni mint emberi erőforrást. Bár mindenki kíváncsi rá, hogy mi Derin titka a túlélésre, sikerült az évek során megőriznie erőérzékeny mivoltát gengszter társai elől.

Ahogy az évek teltek, Derin lett Kagguma kedvenc “ügyintézője”. Azonban ez sohasem elégítheti ki, neki teljesen más céljai vannak, mint, hogy mások szenvedésén gazdagodjon meg akár egy hutt. Neki ez csak egy kapaszkodó az igazi célja felé: hogy ő legyen a Zarin rendszer legveszélyesebb Sith vadásza. S bár igazi Jedikkel még eddig nem találkozott, lehet, hogy rajtuk kell majd először gyakorolnia. Mind ezt azért, hogy végül megkeresse és megölje Haaldumot, és megmentse a húgát.