Arneshnen

Subject 28 ☽ Reagszám : 14

A mesterséges gravitáció feltalálása óta a legnagyobb találmány a lehetőség, hogy egy hajó fedélzetén tetszőleges területen, irányban és mértékben beállítható. Tehát egy önálló kabinban teljesen nullára is. Az enyémben, állandó állapotként.
Már gyerekként is szerettem a súlytalanságot, gyakoroltuk időnként az űrséta-mozgást és a súlytalan harcot, közelharc és lövészet terén is, olyankor az edzőterem gravitációját lekapcsolták. Érdekes, különleges, és könnyed, ami egy nagyon ritka érzés, ha másfélszer annyit nyomsz, mint természetesen kéne.
De igazán azután szerettem meg, kezdett annyit jelenteni. Minden után. És most végül van egy hajó fedélzetén egy saját kabinom, az én kis birodalmam, itt mindig lehet súlytalanság. És így is van.

Behunyt szemmel, bár ébren lebegek a nyugalom és béke közepén, ilyenkor, így, úgy érzem, nem létezik semmi. Nincs egy veszélyes és durva külviág, ami elől védelmet keresnék. Nincs fény vagy sötét, csak a fodrozódó színfoszlányok, amivel a tudatalattim kitölti a csukott szemhéjam látványát. Nincs a nehéz test, ami rendellenes súllyal nehezedne önmagára, és nincs egy "lefele", így feszülő bőr se, legalábbis sokkal kevésbé, a rugószerű szálak hálója a legegyenletesebbre tudja húzni magát. Nincs megnyújtva sehol, hogy az ottani bőrsejtek érezzék, ahogy húzná vissza magát nyugalmi állapotba, és ez az érzés nem változik és vándorol folyamatosan, minden kisebb mozdulat mentén. Egyenletes, enyhe, és állandó. Percek alatt megszokom és elfelejtem. Csak én maradok és a béke, amit túl sokára volt lehetőségem megtalálni.
Ellentmondásosnak tűnik ha belegondolok, az kéne nyújtsa a biztonság érzetét, ha összehúzva magam jól bebugyolálhatnám a testem egy meleg takaróba, otthonosan befészkelném magam nehezen és melegen körülölelő puha védőfalak mögé, ez pedig csak a szöges ellentéte, és mégis ebben találok több békét. Nyílt tartás, egyenes törzs, karok szinte széttárva, ahogy a "semleges sehol"hoz képest a vállaimat behálózó szálak még emelnek is rajtuk, és bármi takaró is inkább csak megkötözne körülöttem. Hidegnek mondják az űrt, de nincs igazából hőmérséklete, se magas se alacsony, így kabinban az otthonos meleg is elérhető csupán a direkt hűtés mellőzésével.
Maradok csak én, nyugodt sziget a tudatom felfogta világ ürességében. Csak a békét érzem, és a hajam fonatát, ahogy a légzésem lassú hullámát folytatva a nyakamat simogatja. Irígykedtem egykor azokra, akik úszhatnak, lebeghetnek a vízfelszínen, mert nem olyan nehezek, hogy kőként süllyedjenek benne, de most ők irígykedhetnek rám, ilyen könnyedek még ők se lesznek ott. Halvány mosoly kúszik az arcomra a gondolattal.
Talán a Jedik meditálása lehet ilyen békés, bár nem vagyok a megmondhatója, csak elmondásból hallottam róluk, csak szimulációikkal találkoztam. De nem. Súlyuk még nekik is van, egészében ezt az érzést még ők se ismerik.
Talán mert része az is, hogy a múltam súlyát sem érzem.
Nem tart ez se örökké persze, megszakad, ha kinyitom a szemem, vagy megtöri valaki a csendet, de egyelőre tart még, és én maradok is itt, a közepén.

The Stern Hypocrite ☽ Reagszám : 9

Soha nem éreztem úgy, hogy sok közöm lenne a tudományhoz. Persze, mindig megértettem, hogy mennyire fontosak a fejlesztések: egy gyorsabb hajó, egy erősebb fegyver, egy masszívabb páncél, vagy akár csak egy valamivel tovább elálló fejadag is sorsdöntő lehet a Birodalom jövőjét illetően. Én magam persze nem gondolkoztam el soha máson a katonai pályán kívül. Apám kivételesen csalódott lett volna, ha mindkét gyereke „kudarc.” Talán akkor is a flottára vágytam volna mindig, ha apám nem az, aki. Persze, ha apám nem az, aki, én sem lennék az. Más lennék akkor, nem Kerrigan.
Tisztelgek a szembejövő tiszteknek, akik elhaladnak velem szemben a folyosón. Nem ismerem még a legénységet, de tudom, hogy Lord Philema a legjobbakat válogatta ki a kutatóhajóra, még annak ellenére is, hogy a hajó valószínűleg nem készül harci feladatok végrehajtására. A megbízásom alapján nem lesz más dolgom, csak az Apocris, a Fornoch és a Krill közötti űrben mozgatnom a hajót, elkerülnöm a Hiper-űr utakat, és vigyáznom rá, hogy illetéktelenek ne léphessenek a fedélzetre veszélyeztetve Lord Philema tanítványát, illetve vigyázzak rá, hogy ne lophassák el a titkos kutatások eredményeit és tárgyát.
Nem kellene a kísérletekkel foglalkoznom, ezért nem zavart, ahogyan a bombázó hangár helyén kialakított laborba különböző furcsa, számomra idegen eszközöket hordtak be folyamatosan, ahányszor áthaladtam a második emeleti folyosón. Nem keltette fel semmi az érdeklődésemet, amíg egy humanoid alakot hoztak fel, akinek valamiért saját szoba is jár- ránézésre csak valami kislányt, de tudom, hogy valamivel többet jelent, ha Lord Philemának szüksége van rá. Az biztos, hogy nem a tudósai egyike.
Az ajtóhoz érek, lehúzom a kártyám, és szokatlanul hosszú várakozás után az ajtó kinyílik. Nem tudom, hogy miért volt ilyen hosszú az idő, amíg az ajtó engedelmeskedett a parancsomnak- talán valamilyen alrendszer, például a levegő összetételét megváltoztató vagy a nyomást kiegyenlítő berendezések változtattak meg valamit a szobán. Nem tudom persze, hogy milyen alrendszer futna egy egyszerű szobában a labor közelében, és nem hiszem, hogy kikapcsolna figyelmeztetés nélkül. A központi számítógép jelezte volna, ha a bent lakónak szüksége lenne valamilyen speciális összetételű levegőre vagy a normálistól eltérő nyomásra a túléléshez, és megakadályozta volna, hogy véletlenül lekapcsoljam. Lord Philema biztosított róla, hogy semmilyen vitális rendszert nem fogok tudni véletlenül lekapcsolni, ha betartom a Birodalmi Kutatási Előírásokban foglalt pontokat.
Vetek egy gyors pillantást az adattáblára, de már megjegyeztem a lány nevét. Nem tudom viszont, hogy mi ő, minek kellene hívnom: lány, lény, alany, a sorszámát kéne-e használnom. Nem tudom, hogy ember-e egyáltalán, van benne valami furcsa, még az is lehet, hogy droid. Pár másodpercig nézem még őt, azután úgy döntök, hogy megtisztelem őt a Birodalmi Flotta rendfokozatai közül a legalacsonyabbal, amikor megszólítom.
- Nen kadét, Kerrigan kapitány vagyok, a hajó elöljáró tisztje. Amennyiben van kérdése, felteheti őket, de először tegye meg, hogy tájékoztat a feladatköréről a hajón. Lord Philema nem tette egyértelművé számomra, hogy milyen minőségben tartózkodik a hajón.- nagyon fiatalnak tűnik, úgyhogy első ránézésre úgy látom, hogy a kadét megnevezés talán találó is. Apám egészen biztosan a sorszámán, kísérleti alanyként kezelte volna, de nem kívánom úgy vezetni ezt a hajót, ahogyan a feletteseim vezették a kalózvadász köteléket. A formalitások fontosak, de a Birodalmi Flotta Szabályzata világosan leírja a tisztek számára írt részben, hogy a formalitások eltúlzása rossz hatással lehet a legénység moráljára.

Subject 28 ☽ Reagszám : 14

Búgó jelzőhang zavar meg benne. Első gondolatként átfut az agyamon, de hamar megnyugodok, nem a riadó szirénája, az ennél élesebb lenne, szintetikus kiáltásként hasítana a nyugalmamba. Ez inkább egy szakaszos, mély sípolás.
Nem érezném a fordulást, ha nem nyitnám ki a szemem, csak a falakon látom, ahogy a beletörődő sóhajjal orromon kifújt levegőtől komótos fordulatot nyerek. Manőverezésnek lassú, ha mozdítottam volna a fejemen, talán bele is veszik egymásba a két mozgás látképe. De ha nem riadósziréna, ha ébresztő lenne, az is élesebb illene legyen, akkor minek a jelzése viszont?
Ó, frak.
Későn nézek "fel", az ajtó felé, és látom a kezelőkonzol kijelzőjén várakozva forgó grafikát, körülötte a gyorsan fogyó ívdarabbal. Talán csak a fokozott gyorsaságomnak köszönhetően van időm a padló felé kapnom, szimetrikusan lendítve mögém mindkét karom, még ha csak az egyik is néz így a padló felé, mert pihenés közben elfordulhattam apránként a fedélzeti vízszintestől. De ilyen a súlytalanság, ha nem tükrözöm a mozdulatot, a testem fordul a karom ellenében, és nem lenne szerencsés esetlenül esni az oldalamra ettől, amikor visszakapcsol a gravitáció, és bejön valaki az ajtón.
Mint kiderül, ezt jelzi a hang, ami megzavart. A lemezszekrény egyik felében zökken egyet az FN-4000es, ahogy a súlyát visszakapva a tárolójára nehezedik, és nagyon örülök, hogy nem azt bütyköltem eddig. Nem éppen egy dobófegyver. Minden, ami puha vagy rugalmas felületen pihent, amikor kikapcsoltam a gravitációt, így anélkül a felület ellökhette magától eredeti formájába visszatértében, most visszahuppan, azt a pár centit, amit eltávolodott.
Gyorsan fellököm, szinte kilövöm magam abból a csálé lerogyott hídból, amibe érkeztem, és átülök a makulátlanul megterített ágy sarkára, remélhetőleg még azelőtt, hogy nyílik az ajtó, és belép aki kinyitotta, nem bánom, ha nem látja senki ezt a mutatványt. Bár valószínűleg hallhatta.
-Uram- biccentek szeppenten, ahogy a kapitány belép és bemutatkozik. Nem tudtam, hogy itt kadét vagyok. Állnom kellett volna inkább? Szalutálni? Mi a megfelelő formája? Ebben különböztünk katonáktól, esetleg katonai különleges projekttől, formalitásokat, protokollt nem neveltek belénk, nem volt rá szükségük.
-Ömm...- kapom össze magam, kicsit elkalandozott a tekintetem. -Lord Nuur Katarnak vagyok aa... segédje.
Jól mondtam? Remélem jól, talán így a legbiztosabb, cím és teljes név. Amit remélem nem tudok rosszul. Nem segít az se, hogy én se tudom sokkal pontosabban, minek számítok leginkább. Nem akarok a "házikedvenc" szóra gondolni most.
-Testőri minőségben főleg, de Lord Philemánál néhány fegyverfejlesztési projektben is segédkeztem és... bizonyos mértékben magam is... egy projek lennék, ha úgy vesszük.
Lesütöm a szemem, úgy mondom a végét, mint ha vallomást tennék, mint ha épp számonkérnének. De... nehéz csak így beszélni róla.
Most nagyon szívesen mélyülnék inkább el az FN-4000es nehézfegyver, az egyik ilyen projektdarab, néma kalibrálásában, kisajtolni belőle újabb ezrelék teljesítményeket, aminek remélhetőleg nem lesz statisztikainál több haszna, nem kell éles helyzetben elsütni. Ahhoz jobban értek.
Ehhez itt nem, itt el vagyok veszve.
Esetleg az ajtókonzol? Valahogy kitapasztalni, és beállítani, hogy fokozatosan vagy lépcsőzetesen kapcsolja vissza a gravitációt, ne egy visszaszámláló után hirtelen? Most csak várni tudok az ítéletemre, hogy kielégítő volt-e a válaszom, hogy nem sértettem-e meg valami formalitást.