A fénykardvívás stílusai

Minden jedi és sith egy kicsit máshogy harcol, de mindannyian egy-egy ősi stílusra építik fel a saját technikájukat.


I. forma: A Shii-Cho forma a legrégebbi stílus, ami a hagyományos kardok használatára épült. Sokan elavultnak tartják ezt a stílust, ami gyerekek oktatásán kívül nem tűnik alkalmasnak másra: túlzottan egyszerű és kiszámítható a fénykardvívás modern mestereinek szemében, a támadásai túl szélesek, túl nyíltak. A stílus azonban nem használhatatlan: a mesterei minden harcstílushoz képesek alkalmazkodni, és különösen jól teljesítenek több ellenfél ellen a szélesebb mozdulatok miatt.
Bónuszok: 10% minden helyzetben, 25% több ellenfél ellen.

II. forma: A Makashi kizárólag fénykardpárbajokra készült, és annak ellenére, hogy azóta hat új stílus is kialakult, még mindig ezt tartják a legjobbnak közelharcra. A mozdulatok széles vágások helyett egyszerű, tőrvíváshoz hasonlító manőverek, amiknek a többségét gyakran egy kézzel végzik (ezért a II. forma néhány változatában megjelenik a másik kézben egy fénytőr vagy más, rövidebb fegyver). A stílus mesterei kitűnően értik, hogyan használják ki a legapróbb hibákat, mellélépéseket, a környezetüket, az ellenfelük lendületét, sokszor észrevehetetlen hibák kihasználásával megnyerve egy párbajt. A stílusnak két hátránya van: egyáltalán nem alkalmas lézerfegyverek ellen vívott harcra, és nehézkesen ragadja meg a kezdeményezést.
Bónuszok: 30% minden fénykardpárbajban

III. forma: A Soresu szinte mindent feláldozott, hogy szilárd védelmet alakítson ki. Egyes használói valamilyen ellenálló pajzsot használnak a fénykardjuk mellett, de a forma tiszta főváltozata a teljes test védelmét ellátja mindössze egyetlen fénykarddal. Ezt a stílust sokan veszélyesnek tartják, mert nagyon sokáig elhúzza a harcokat, és minden másodperc újabb lehetőségeket ad egy hibára, de a forma mesterei nem hibáznak. A Soresu mestereinek védelme áthatolhatatlannak tűnik, ami sokszor felőrli az ellenfél harci kedvét már azelőtt, hogy egyszer is visszatámadnának.
Bónuszok: 35% védekezésre

IV. forma: Az Ataru a végletekig kihasználja a jedik és a sithek mozgékonyságát, amit az Erő segítségével nyernek: gyorsaságra, akrobatikus mozdulatokra épül, ezért ez a leglátványosabb forma, a támadások pedig rendkívül kiszámíthatatlanok tudnak lenni. Sok használója nem csak egy fénykardot használ, esetleg valami kevésbé hagyományos fegyvert visel inkább. A forma mozdulatai között ritka a blokkolás és a hárítás, az Ataru inkább kitéréssel és az ellenfél nyomás alatt tartásával igyekszik elkerülni a sérüléseket. A valódi gyengesége az, hogy rengeteg energiát emészt fel, ezért annak, aki ezt a stílust használja, rengeteg állóképességre van szüksége, és még így is érdemes gyorsan befejeznie a harcot.
Bónuszok: 20% támadásra, 25% kitérésre

V. forma: Az ötödik stílusnak két variánsa van.
A Shien, az ősibb forma nagyon hasonlít a Shii-Chora alapjaiban: széles vágásokra épít, jó védelmi és támadási lehetőségeket ad, kiegyensúlyozott. Sokan használják ezt a stílust hátrafelé fordított karddal. A stílus különösen akkor válik hatásossá, ha lézerfegyverekkel kerül szembe: a Shien mesterei pusztán a visszaütött támadásokkal képesek egy kisebb hadsereg legyőzésére. Mozgásuk kecses, táncra hasonlító, de a lendület megtörése viszonylag könnyen lyukat üt a védelmükön, ezért nem jó fénykardpárbajokra.
A Djem-so, a forma modernebb változata, amit a Soresut passzívnak találó mesterek fejlesztettek ki. Ez a stílus rendkívül agresszív, az Ataruval ellentétben nem a sebességre, hanem a fizikai erőre épít. Ha egyszer a támadó lendületbe jött, nagyon nehéz megállítani a támadásait, és ha sikerült, egy védés utáni ellentámadás könnyen visszajuttathatja a támadónak a kezdeményezést. A stílus mesterei szinte folyamatosan támadásban képesek maradni. Sokak szerint ez a stílus az egyetlen, aminek a mesterei méltó kihívást nyújtanak egy azonos szintű Makashi specialistának.
Bónuszok:
Shien: 5% minden fénykardpárbajban, 40% lőfegyverek ellen
Djem-so: 30% támadásra, 5% védekezésre

VI. forma: A Niman stílus az előző stílusok hibridje, amit egyszerűbb elsajátítani a többi fénykardstílusnál. Alapszinten ez azt jelenti, hogy a jedi vagy sith könnyebben sajátít el egy használható stílust és több ideje jut más tanulmányaira, de cserébe lemond egy előnyösebb stílus ismeretéről. Mesterszinten azonban egyértelművé válik, hogy ennek a kiegyensúlyozott stílusnak nincs igazán hátránya sem: a Niman mester képes minden szituációhoz alkalmazkodni, gyakran rögtönzéssel vagy Erő képességekkel pótolva a stílus hiányzó előnyeit. Ezért nem létezik két egyforma Niman: azok, akik mesteri szintre fejlesztik, mindig kicsit máshogy használják a stílust. Különböző variánsai szinte bármilyen fegyverre kifejleszthetőek.
Bónuszok: 20% minden helyzetben

VII. forma: Létezik egy hetedik forma, a Juyo, ami agresszív, látszólag koordinálatlan, összehangolatlan mozdulatokra épül, de ez a stílus még nincs befejezve, ezért a gyakorlói közül még senki nem tekinthető mesteri szintűnek. A stílus agresszivitásra épül, a mozdulatok kissé koordinálatlanok, nehezen követhetőek, de a stílusban komoly lyukak fedezhetőek fel, és még a vele legtöbbet foglalkozó mesterek sem találtak megoldást néhány problémára.
Bónuszok: 25% támadásra. 20 pontos közelharctól a Juyo ismerői elkezdhetik kifejleszteni a még nem létező mesterszintet, ami további bónuszokat fog adni.