- Erő érzékeny, gratulálok – mondja droid, a kis vörös fiúcskát nézve a vibráló szemeivel, az előtte álló Sith asszonynak. Az érzelemmentesen bólint, majd kézen fogja fiát és elindulnak a járművükhöz, hogy hamar hazaérjenek. A nőnek viszont majd kiugrik a szíve a helyéről, annyira boldog. A Sitheknél egy nem erő érzékeny borzasztó szégyenteljes lenne, vélhetően azonnal meg kellett volna ölnie a fiát, akit akármennyire is szigorú neveltetésben részesíti, a végtelenségig szeret. Az első próbát tehát túlélte, hogy elinduljon a neki szánt úton. Megsimogatja a kisfiú fejét, aki elhúzza azt, mert nem érti, hogy mi rosszat tett. A rémült tekinteten az anyja is meglepődik és ad egy taslit neki. – Előre nézz – zárja le a társalgásukat.

A formás markolat látványa is erőt sugárzott már, ahogy a kezébe kapta. Felnézett az anyjára, aki büszkén pillantott vissza rá, ő úgy látta, hogy könnycsepp gördül ki a bal szeméből, és folyik tova vörös arcbőrén. Valójában Yanessia Barizaan a kardra volt büszke, amit az előtte álló fiú egyik fölmenőjéé volt. Viszont – amiért magára is büszke volt – ő volt az első, aki fiút nemzett-e világra, tehát a jogos örökös Galen volt, tőle várta, hogy még jobban megerősítsék a pozíciójukat a Birodalmi gépezetben. A kard legendáját még Vittio Barizaan sem tudta, a legnagyobb titokban vándorolt nemzedékeken át, a Sith nők őrizték-e titkot. Valójában senki sem tudta, hogy igaz-e, hogy valóban Darth Vitiate fénykardja volt-e egykoron. Egyetlen bizonyíték lehet talán az ő jelképe a markolat alján, de ez sem bizonyítja a valódiságát. Még az sem, hogy ismeretlen fémből épül fel a szerkezete és a penge vöröse, mintha mélyebb lenne, mint amit Yanessia valaha látott. Galen megnyomja az oldalán lévő aktiváló gombot, a penge pedig ismerős szisszenéssel ugrik ki és halk zörejjel pulzál az ifjú markában.
- Ezt most miért adod nekem? Nem magunk készítjük el majd a kardjainkat? – érdeklődik naivan hat éves fiú. Az anyja pedig méregbe gurul és egy hatalmas pofonnal jutalmazza az ártatlan kérdést. A penge kiesik Galen aprónak mondható markából és a földön gurulva két széket tesz tönkre, amik meg is gyulladnak. – Te tiszteletlen kölyök, mars a szobádba, vagy… - a mondat végét már nem hallja az ifjú Sith, mert sírva rohan be az egyébként minden jóval ellátott szobába. Yanessia eloltja a tüzet és tisztelettel veszi fel a kardot, majd a pengét dematerializálja. – Bocsáss meg nagyúr! – sóhajt és féltő gondossággal csomagolja el fénykardot, amit visszatesz a rejtekhelyére. Még nem jött el az ideje, hogy átadja neki.

- Nem Riuan, hanem Ri-tu-an – a pálca csattan a fiú arcán és vér serken a találat helyén. Az ősi nyelv tanulása nem könnyű, és hiába ismeri sokkal jobban, mint mások, anyja szerint sekélyes a tudása ahhoz, amit egy igazi Sithnek tudnia kell. Neki pedig már elege van ebből, hogy mindent tudnia kell, mindenkinél jobbnak kell lennie, mert ő egy ősi faj igazi utódja. Na meg nevetséges, hogy valami Sith űbernagyúr leszármazottja, legszívesebben ő ölné meg, ha tehetné. Amint meghallja a nevét, idegbajt kap és vagy tombolni kezd, vagy elhagyja a szobát. Attól függ, hogy ki mondja és miért természetesen. Az is igaz, hogy már számtalan esetben esett neki nálánál képzettebbnek és a legtöbbször ő húzta a rövidebbet. – Ri-tu-an – bólint, arcán nem látszik, hogy orrolna a tanítóra, belül viszont fortyog. Egyetlen dolog vezérli a túlélésen kívül, és az a fénykard és erő-oktatások. Azokat imádja, kiemelkedik a társai közül már így 12 évesen is. Nagy jövőt jósolnak neki, de ő tudja, hogy mindez csak a felszín, és hiába győz le nálánál elvileg ügyesebbeket, tudja, hogy már a származása is nyalásra ad okot. Ezt a nőktől szívesen veszi, de a felnőttektől és a vele érdekből barátkozni kívánóktól már kevésbé. Egyébként sem bízik senkiben, ezt nagyon hamar megtanulta. Egyedül a kis vörös hajú loknis emberlány, Alana, akit őszintének tart. Neki néha még segít is elvenni más kajáját, amit szinte testvériesen osztanak meg kétharmad-egyharmad arányban. A nagyobbik rész természetesen a Sith fiúé.

- Már a legjobbak között vagyok, mit szólsz? – elégedett, pökhendi arccal néz Alanára, miközben a lány hálójának ajtajában támaszkodik. A sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét, 16 évesen Vinam nagyúr várományosainak csoportjába került. Ez nagy megtiszteltetés számára és nem átall megosztani az egyetlen barátjával, már ha lehet annak nevezni. Alana pedig mérges tekintettel mered rá, hiszen pont őt ütötte el a lehetőségtől. – Miért nem választottál mást? Ott volt Joren, Arania, vagy Marthos! Te kihasználtad a barátságunkat és van pofád idejönni, te rohadék? – kikelve magából üvölt a lány, Galen mosolya nem olvad le. Alanának ez volt élete első visszaesése, nem érti, mit van úgy oda. A három említett pedig nagyon vigyázott egymásra, neki pedig céljai vannak, egyszerűbb volt Alanára támadni és elvenni tőle a kardját. – Még ha ketten mentünk volna is rájuk, ledaráltak volna minket, hiába vagyunk mi a legtehetségesebbek. Tudod, sok Krusk Banthát győz! – lép be és zárja be az ajtót. Azonban Alana nekitámad és lekever neki egy pofont, amire nem számított. Az önelégült vigyor nyári szellőként lebben tova az arcáról, düh és harag jelenik meg a vérvörös képén. Miközben hárítja Alana ütéseit egy erőlökéssel a falhoz vágja a lányt, aki nagyot nyekkenve esik le a földre és sírni kezd. – Menj innen, takarodj! – ordítja a fiúra, aki megszeppenve nézi a saját kezét. Négy év alatt egyszer sem bántotta a lányt, most pedig csúnyán meg is sebezte. Mérgesen fordul ki az ajtón és viharzik el, több használati tárgyba is belerúgva, mindenkit félrelökve… már, aki nem áll arrébb a dühös Sith útjából.

Előre isznak, nagyon utálja. Persze az anyja fényűző bált rendezett az elkövetkező és vélhetően utolsó harcra, ahol neki, mint Darth Vitiate leszármazottjának mindenképpen győzni kell. Persze magabiztos volt most is, nemigen akadt kihívója sem, de utál előre fölényeskedni. Viszont a Barizaan családnak ezt meg kellett lépnie, mert kockázatos volt ugyan, de ha az ifjú reménység és örökös nyer, az egész család nyer. Márpedig ez a két szülőnek nagyon fontos volt. – Holnap a fiam megvív azért, hogy Darth Vinam nagyúr a kegyeibe fogadja. Nem a saját fénykardját fogja használni, hanem egy ősi ereklyét, ami a családunk tulajdona. A forgatója szelleme még benne él, így nem hiszem, hogy lenne bárki, aki legyőzhetné Galent. Ez a kard – emeli fel – a nagy Darth Vitiate-é volt egykoron és most a fiamé lesz. Éljen a Birodalom, éljen Darth Vinam és Darth Vitiate jogos örököse! – tapsvihar ujjongás, miközben Yanessia átadja a fiúnak a kardot. Persze nem ez az első eset, hogy fogja, és a saját kardját súlyban és méretben is ehhez tervezte, mert tudta, hogy ez lesz a sorsa. A politika és családja jó híre múlhat ezen, na meg a saját élete is. Így aztán eljátssza a szerepét, felkapcsolja a pengét, lendít párat vele és a protokollnak megfelelően, nagy tisztelettel el a bemutató után. Cseveg, udvariaskodik és halálra unja magát. ~Csak ezt a napot éljem túl, a holnapi már gyerekjáték lesz!~

Rejtőzködve figyeli a harcot, elbújva a tribünök alatt. Már csak ketten maradtak, Alana és az az új Zabrak fiú. Soha nem izgult még ennyire valakiért, pedig már elég régóta nem beszéltek egy „helló-szia-miújság”-on túl. Azon az estén, amikor bántotta a lányt, Alanában megszakadt valami, és bár nem utasította el a találkozásaikat – még a szexet sem -, általában csendben üldögélve hallgatta Galen hőstetteit. Nyilvánvaló, hogy a fiú Darth Vinam tanítványa lett, és a küldetései sikeresen végződtek, amiről beszámolt a vörös hajú lánynak. A legtöbbször Galen unta meg ezeket, és egyre kevesebbszer találkozott a megtört lánnyal, legalábbis az ő társaságában már messze nem volt ugyanaz, mint régebben és ez bosszantotta. Kémkedett utána, és figyelte, hogy készül, másokkal milyen normális, vagy éppen vidám. Most pedig az utolsó csatáját vívja, mert ha nem nyer, akkor végeznek vele, ez a törvény. A Zabrak vörös pengéje belemar a lány húsába, de csak a fegyvertelen karján húz egy kisebb sebet. Viszont Galen látja, hogy Alana fárad, a fiú pedig jóval erősebb fizikummal rendelkezik. Emellett hajtja a vágy, hogy alantasabb fajként felülkerekedjen és mindent meg is tesz ezért. A Sith fiú azt veszi észre, hogy Alana kardja mellette landol, a lány pedig hátrál a Zabrak Sith tanonc elől. – Neee – ugrik ki Galen a rejtekhelyéről elsöpörve az előtte lévő lelátó egy kisebb részét. Felkapcsolt pengéje pedig lesújt az Alanát veszélyeztető fiúra. Előbb a fegyveres kezét vágja le, majd három felé aprítja, föl és lefelé húzott mozdulatokkal. – Megállni dörren egy hang a vezetőbírák felől, és Sith őrzők jönnek be a harctérre. Galen lekapcsolja a kardját, de nem fordul meg, pedig akkor láthatná Alana holtra vált arcát, aki csak ezt suttogja könnyes szemekkel. – Miért? – Galen csendben marad amíg odaérnek hozzá. – A Zabrak csalt – emeli fel a tekintetét, és akkor mindenki elcsöndesedik. A főbíra közelebb lép, és a fiú szemébe néz. – Hiszek neked lovag – ezernyi kő szakad le hirtelen róla, de nem várt ellenlépés jön a bíra részéről. Egy pillanat alatt lefejezi Alanát, a fiú döbbenten fordul meg, ahogy a szisszenő kardot hallja és védekező pozícióba helyezkedik, de senki sem támad rá. – A lány is csalt, igénybe vett téged, hogy csatát nyerhessen. A büntetése halál – Galen bólint, majd visszafojtott dühvel pillant a lefejezett testre és lassan elhagyja a harcteret. Ma este innia kell és gyászolnia, hogy soha többé ne barátkozzon, soha többé ne legyen gyenge.

- Barizaan nagyúr, a szállítmány – egy mézédes mosolyú kereskedő áll vele szemben, mögötte pedig 3 rabszolgalány. Mind vörös hajú,és nyomokban emlékeztetik Alanára. – A fizetsége – ejti a férfi kezébe a chipet, majd a lányokhoz lép, akik azonnal riadt tekintettel néznek rá. Egy Sith áll velük szemben, akik amúgy is kiváltságosak, de az oldalán lógó fénykard még nagyobb befolyást jelent. Galen nézi őket, majd egyetlen hirtelen vágással fejezi le mind a hármat. – Keress tovább, ezek nem voltak jók – fordul el és a személyes jachtján távozik. Meg fogja találni Alanát, ha addig él is.