A tökéletes szabású vorloch – már az ára is szemet szúróan drága – kesztyű nyomja szét az asztalon lévő bogarat. A pincér szerencséjére senki sem látta, hogy mit művel, hiszen a bogárka zöldes belsőssége finoman szétfröccsent a terítőn. A pincér izzadni kezd kissé, de egy gyors mozdulattal drága szalvétát biggyeszt az árulkodó nyom fölé, „nem én voltam” gondolat keretében. Megigazítja a étkészleteket az új helyzetnek megfelelően, így maximum a party végén fogja valaki észrevenni az egész malőrt. Ha előbb, akkor az egész kiszolgáló személyzet megérzi majd Yanessia Barizaan mérgét, ami vélhetően fizikai fájdalommal is fog járni. De a nagyasszony, most elfoglalt, a vendégeket fogadja, neki pedig fel kellene szolgálnia az italokat hozzá. Így aztán fordul egyet, hogy elinduljon a már előkészített tálcák egyikéhez, de megtorpanni kényszerül. Egy vörös bőrű, ifjú Sith áll vele szemben, kérdően rátekintve. Galennel farkasszemet néz egy pillanatig, majd elkapja a tekintetét a tisztavérűről és térdre ereszkedik előtte. - Sajnálom nagyúr, kérem, büntessen meg vétkemért – nyögi ki végül a pincér, gyakorlatilag az életéért esdekelve. Párosukat nem figyeli senki, aki véletlenül oda is pillant, gyorsan jobb dolgot talál magának. Nem jó felbőszíteni senkit a családból és talán még Galennel járnak a legjobban. Általában ő az, aki a kötelező protokolon túl elvonul egy csendes sarokba, vagy ott is hagyja az egész estét. - Az este után anyámnál jelentkezel – szól Galen, majd megtoldja még mondandóját. – Cseréld le az egészet, mert ha bármilyen megjegyzés eljut hozzám, ami a rossz hírünket kelti a teríték miatt… nos, meghalsz – ezzel a szóval lép el a még térdelő mellett és elindul, hogy elfoglalja az etikett szerinti pozícióját az anyja mellett. Néhány üres frázis, a külvilágnak szóló ölelés után az anyja megnyitja a partit. Természetesen addigra már minden le van cserélve a terítéknél, de egyelőre a vendégek egy másik szobában élvezik pár táncosnő bemutatóját, vagy az erkélyen beszélgetve figyelik a Citadella hangyáit, a jövő-menő lakosságot. Galen már nincs anyja mellett, néhány lovaggal beszélget, de velük is csak felszínesen. Természetesen a fénykardja jól látható helyen látszik, hiszen Vitiate örökségének a központban kell lennie, ha ő megjelenik. Annyira azért senki sem ostoba, hogy bámulja sokáig, de Galen tökéletesen érzi a kutató tekinteteket. Ő, a saját erkélyére vonul el, egy pohár ital társaságában és élvezi, ahogy a szél az arcába vág. Érzi, hogy valami készülődik, a pletykákból nagyjából már levonta a következtetést is, de mestere még nem szólította. Ha eljön az idő, biztosan színe elé kell majd járulnia többedmagával és olyan megmérettetésben lesz része, amiben még sohasem volt. A Sith öltözéken átfúj a szél, de nem bánja, élvezi, ahogy a pólusaiban megindul a vére, hogy elcsitítsa fázó-receptorait. Továbbra sem zargatja senki, mégis megfordul, egy különös rezdülést érez az erőben, amit eddig nem tapasztalt és nem tudja hova tenni. Vannak irigyeik és jól tudják, hogy az erősebb marad talpon, ezért kiterjeszti érzékeit, de a különös érzés nem materializálódik, csak jelen van. Ismerős, mégis más. A keze végül lecsúszik a kardmarkolatról, amire önkéntelenül fonódtak az ujjai. Veszélyérzéke mindig jelez, és ösztönei sosem hagyják cserben, ezért is engedte el. Az új érzés egyelőre nem támadó, inkább csak zavaró. Pedig vannak még Sith lovagok a közelben, de azok kisugárzását már megszokta, és ismerősként üdvözli őket. A tömeget fürkészi, de látására kihatnak a váltakozó fények, amik kiemelik lakhelyük szép motívumait. Egyelőre semmi. Egy alma szelet pattan az ujjai közé a közeli asztal díszes gyümölcskosarából, megtörve a kompozíció szépségét, majd a fogai alatt darabolóik miszlikbe. Vár.
been so in awe that you could only name them after women.
Később ér oda, mint a parti kezdete - de nem is különösebben tartanak rá igényt az első percekben. Surrus egyik gyermeke, aki Surrus ajándékát hozzá: jobb az ilyesmit egy órával a pohárköszöntők után, kellemesen bódult állapotban intézni, mert ki tudja, mit rejt az a bájos kis csomag, amelynek leszállításával megbízták. Van valami rossz előérzete, de mindaz két réteg vörös szövet, patikamérlegen kiszámított smink és mosoly alatt rejtőzik, nem is lenne ildomos szerephez juttatni, főleg mert ma könnyed drámát játszik minden izma, idegsejtjei olyan dramaturgiára készülnek, amelyben ő legfeljebb a súgó szerepét viseli, meg némi fanyar bájt, ami minden, háború előestéjén intrikában fürdő sajátja kell legyen, ha nem szeretne éjfél után kevéssel a cassus belli címre hallgatni ettől kezdve. Megáll közöttük, néhányuknak odaint, egy párral szót is vált: kölcsönös egymás iránti udvariasság a feszélyezettség felett, kutató tekintetek között elsimulva, mert ők sosem egységesek - ha valóban háborúra kerülne a sor, ahogy mostanában rebesgetik, ők egymással is harcolni fognak, nem csak az ellenféllel. Ellenséggel, javítja ki magát, kér egy italt, és a táskáját könnyedén az oldalán tartva megkeresi a csak látásból ismert házigazdákat, ünnepi és baljós, de keserédes mosolyával parentált csomagátadás reményében. - Lord Barizaan, jó estét kívánok! - lágyan biccent, huncut mosolya hívogató, szinte már illetlenül barátságos, és a helyzet iróniája, színei mégis mennyire illenek a környezethez - Scarlaerot Kron vagyok, Darth Surrus tanítványa, és az édesanyját keresem. Tudna segíteni nekem...?
Hiába vár, semmi sem történik. Mintha valaki, vagy valami játszana az érzékeivel, és ez dühíti. Azért viszont nem forrong tovább, mert legalább kivonhatja magát a party unalmas részeiből. Az anyja, a tisztavérű Sithek nagyasszonya – ahogy hívatja magát – láthatóan viszont élvezi, ezeket az unalmas játszmákat. Persze ő nem annyira jártas a sötét oldalban, mint a fia, fénykardja is inkább csak dísz, egy megfelelő kiegészítő a ruhakölteményhez, amit visel. Galen szentségtörő módon abban sem biztos, hogy tudja használni. Viszont a fénykorbács kezelésében nagyon képzett, még neki is van egy heg a hátán mementóul, amikor nem a megfelelő szintet hozta egy helyzetben, amit az anyja elvárt tőle. Régen volt már, de a fiú soha sem fogja elfelejteni azt az estét. Na, meg a rákövetkező napokat, amikor Alana elől bujkált, hogy az ne segíthessen neki. A lány a maga módján rendes volt és kötődött hozzá. Mindez persze azelőtt volt még, mikor elváltak útjaik, amikor elárulta őt Galen. Sóhajtva pillant körül, újabb érkezők teszik tiszteletüket. Ő egyszerűen csak későknek tartja őket. Neki nem imponál a hatásos késés, pedig a Birodalom szótárában megtalálható, mint az illendő társadalmi etikett különlegessége. Főleg azért, mert ezt sokan kihasználják, és erre hivatkozva nem sértődhet meg a vendéglátó sem. Galen oda van a pontosságért, neki főleg ez imponál. Lady Barizaant körberajongják, és ekkor megérzi újra azt a kis furcsaságot. De most elemi erővel robban be az elméjébe, lecsupaszítja őt és nem képes másra, csak maga elé nyög egy szót meglepetésében. - Alana – az érzés felkavaró, izmai pedig azonnal engedelmeskedni kezdenek. Mozdul és tesz pár lépést, majd körülnéz. Mire újra elindulna egy lány ál előtte, de először észre sem veszi. Csak az érzést keresi, annak kisugárzását, és mind ezek fókuszát: a nőt, aki ezt teszi vele. A tudata végül feldogozza a bemutatkozást és a kérést is, a fiatal Sith a lányra emeli a tekintetét, aki előtte áll. Egy pillanatra elakad a szava, majd magára húzza szokásos védelmi páncélját. Egy Sithnek néz ki, aki tisztavérű és bármit megtehet, az egekbe emelheti, vagy a porba taszíthatja az előtte állót. Mégsem tesz mást, csak apró mosolyt ejt, udvariasat, amit még megkövetel az etikett. - Üdvözlöm Lady Kron, a nagy Darth Surrus tanítványát – mélyen meghajol, ami természetesen a Hatalmasságnak szól. Ezt általában csak első alkalommal teszi meg, de a három Sith Nagyúr megérdemli a hatalmával járó megtiszteltetést. - Természetesen, örömömre szolgál – ajánlja fel a karját, hogy végigvezethesse az úton anyjához a nőt, aki már tudja, hogy megtréfálta az érzékeit. Nem tudja, hogy miért van ez, de Alana emléke visszaköszön belőle. Az emlékeiben kutat Scarlaerot után, nagyjából egy idősek ugyanis, de Galen már egy ideje Darth Vinam szolgálatában áll, lehet, hogy a csábító ajkú lánnyal keveset érintkezhetett. Utána pedig más Nagyúr alatt teljesíti kötelességeit, így útjaik ritkán keresztezhették egymást. Miközben így vagy úgy, de elindulnak Lady Barizaan felé, Galen többször rápillant a lányra, próbál rajta kiigazodni, de tökéletes színésszel, vagy nagyszerűséggel az oldalán kerülgeti a vendégsereget. Pontosabban őket kerülik ki, nagy tiszteletet mutatva a párosnak. - Ne haragudjon meg a kérdésért, de ismerhetem valahonnan? – kérdez rá mégis, a kíváncsisága erősebb a büszkeségénél, plusz a lány szemei egy az egyben Alanát idézik meg. Emiatt néha pislant is párat, hátha csak káprázattal akarják vele a bolondját járatni. De mindannyiszor kinyitja a szemét, szinte vádlón érkezik a válasz – mit tettél? Az érzés folytonosan kerülgeti, feszélyezi, miközben a lány érintése zavarba hozza a múltján keresztül. ~ Ki vagy te? ~
Darth Vinam tanítványait csak udvarias távolságból ismeri - kényelmes, egészséges távolságból, épp csak annyira, amennyire Surrus megkövetelte tőle néhány feladat során, de ezek sem mentek túl néhányukkal váltott, formális érintkezéseken. Vinamról évek óta tartotta magát az a kicsit szürreális elképzelés, hogy élvezettel dugja a fénykardját mások testébe: a szó mindkét perverz értelmében, Scarlaerot pedig egyike volt azoknak, akik ezt észben tartva inkább csak szép mosolyokkal, de távolabbról élvezték az életet. Galen, az ifjú Barizaan pont olyan, amilyennek lennie kell: nyilván valami sith kódex lehetett a párnája gyerekkorában, és soha, egyetlen pillanatra sem halványíthatta el semmi a nagyszerű elképzeléseit a faja egyeduralmáról a fejében. Arra viszont nincs egyelőre magyarázat, miért érdeklődik ennyire a személyazonossága után - ahhoz volt szokva, hogy a feladata teljesítése után, ha nem mutatkozott hajlandónak egy kellemes, fallikus szimbólumokkal megtámogatott harcjelenetre, általában érdeklődésüket vesztették vele szemben a nemesi sarjak.
- Örömére? Biztos benne, hogy ezt a kifejezést kereste? - elfogadja a karját, és jót derül a jeleneten: az ifjú Barizaan valószínűleg el tud képzelni nála jobb társaságot, szórakoztatóbb időtöltést is, például merenghetne az erő sötét csábításáról, vagy foglalhatná sötét magányában tovább azt a pontot a helyiségben. A Scarlához hasonlók kevés figyelemre voltak hivatottak, részben mert mindig kínosan érzéketlennek mutatkoztak bárminemű sötétségre és ennek boncolgatására, másrészt pedig mindannyian épp ugyanannyira önhittek voltak, csak magabiztosságuk, különlegesség utáni szűkölésük más fényben tetszelgett, és nem kívánt kardok által felszenteltetni. Nem, ők azt részesítették előnyben, ha egészen más irányból, más kezek simogatták jól fejlett nárcisztikus hajlamaikat. - Dehogy haragszom. Ön szerint kellene? - fürdőzik kicsit a megválasztott kifejezések kiforgatásában, de persze ez csak egy kis játék, mielőtt a valódi pengeváltás megtörténne, még ha verbálisan is - De nem hiszem, nem erről a bolygóról származom. Hacsak nem járt az Apocrison...? Megállnak, a férfi érezhetően feszeng mellette, ő pedig óvatosabbá válik, a mosoly néhány árnyalattal érdeklődőbbé, az érzékeik felhúzott íjként néznek farkasszemet. Honnan tudná, hol született, honnan sejthetné, hogy a történet nem igaz ebben a formában? És ő mégis felkészül arra, amire tanították, mert mikor legutóbb elbízta magát, mikor legutóbb hitte azt, hogy a másik úgysem meri, csalódnia kellett, úgy csalódnia, mint valószínűleg még soha senki ebben az életben. A szemébe néz, mosolyog. Hidd el nekem, hogy nem a múltam érdekel: hidd csak el, kedvesem.
Az érzés forrása életnagyságban megérkezett hozzá. A kérdés csak az, hogy mit kezdjen ezzel az egésszel. Egyrészt a sors fintora, hogy a legnagyobb nézősereg közepette érkezett, megvédve őt Galen bármilyen támadásától, vagy felelősségre vonásától. Mit is tehetne egy nő, aki hatással van rá, biztosan nem szándékosan csinálja. Ez az ifjú Sithet ugyan nem szokta érdekelni, de vannak bizonyos szabályok, amikhez alkalmazkodnia kell. Így nehéz dolga van, még akkor is, a sejtelmes fények, akár lehetőséget adnának rá, hogy kikérdezze őt, egy nyugodtabb helyen. De nem teheti, az érzékei tökéletesen jelzik, hogy a figyelem középpontjában vannak. - Igen. Csinos, de üres porhüvely rengeteg akad itt, ellenben olyan, akiben van kurázsi, már elenyésző – talán csak az anyja, meg néhány olyan barát, aki nem játssza meg magát, és anélkül élvezi a partit, hogy hízelegne a ház asszonyának. Közben megérkezik az apja is, de egy pillantásnál többet nem veszteget rá, tulajdonképpen a kívülálló számára észre sem veszi. Persze akadnak, akik azonnal a színe elé járulnak és lefutják a kötelező köröket. A lány valóban okos, Galen látja, hogy olyannal van dolga, aki szeret játszani a szavakkal, és nem fél kihasználni mások gyengeségeit. Ez figyelmeztető is lehet, na, de a Sith birodalomban eggyel több, vagy kevesebb figyelmeztető jel már tulajdonképpen nem számít. Csak felvési magában a kapott információkat és a lánynak nyit egy képzeletbeli aktát, amiben felvezeti a hozzá fűződő tapasztalatait. - Nem, nem hinném. Szóval nem kedveli az udvariasság eme formáját? – hogy mire gondol pontosan Galen… kétértelmű természetesen. A felszínesség az etikettel szemben, vagy néha összeolvadva. Esetleg manipulatíve mindkettőt felhasználva, a csevej alakulásának medréhez idomítva. Végül csak rákérdez, ami érdekli, a lány pedig – ahogy várható volt – olyan választ ad, ami meggyőzi arról, hogy nem Alana titkos rokona. Alana Sudime a fővárosból származott, egy középosztálybeli embercsaládból. - Egyszer már jártam ott. Alig akartak beengedni – vigyorodik el, holott csak tréfál. Ha az ő hajóját meglátják, egy rövid kódkérésen kívül nem zaklatják. A bolygón pedig csak rutinellenőrzésre kellett mennie, meg itt próbálhatta ki először a hajóját, a Dagothar-t. Ebben a pillanatban tűnik fel Yanessia Barizaar, így kénytelen finoman jobbra húzni a lányt és irányba állítani mindkettőjüket. Ezt nagyon kecsesen teszi, aki eddig figyelemmel követte őket azt látja, hogy pontosan tudja a fiú, hogy merre megy. Ez nagyjából meg is volt, hamarosan megérkeznek a ház asszonyához, ahol Galen előrelép és bemutatja őt. - Anyám, ő itt Scarlaerot Kron, Darth Sullus küldötte. Veled szeretne beszélni – köszönésképpen bólint egyet a lánynak, majd félreáll, hallótávolságon kívülre, onnan figyeli az eseményt. Az anyja azonnal meghatódik, hogy a nagy Lord követett küldött, rövid hálát ad Sith nyelven az Erőnek, hogy útjuk keresztezték egymást. Közben a siserehad is eltávolodik kettőjüktől, de figyelik őket, hiszen már mindent tudnak, amit tudniuk kell. - Mit óhajt a Nagyúr, leány – a hangjából kiérződik az él, az, hogy nem tartja nagyra az előtte állót, csakis az üzenet érdekli. Fenséges mozdulatlanságba várja a választ, míg Galen a sötétségből halvány mosolyt ereszt meg. Ő elfogadta az embereket, hála Alanának. A többi fajjal már vannak fenntartásai.
Nem, persze, hogy nem jön rá, a történet szálai még csak ki sem rojtosodtak, mióta használja őket: egész egyszerűen senkit nem érdekel a valóság, csak annak látszata. Kényelmes érintetlenségből fognak tehát egymáshoz viszonyulni - Scarla elkönyvelheti, hogy a sith teljesíti előzetes elvárásait, Galen pedig.. ki tudja, talán abban a tudatban simogathatja tovább a fénykardját, hogy kivételes pedigréje még mindig szellemi magaslatokat biztosít számára. Hát persze. - Az udvariasság minden formáját kedvelem, ahogy a csinos ruhákat, Lordsága, de ez nem jelenti azt, hogy minden alkalomhoz érdemes viselni őket. - beszéljünk csak inkább erről, beszéljünk az időjárásról, édesanyád asztaldíszeiről, a részvényekről, gondolja az ifjú Scarla, nekem mindegy, csak ne a származásomról - Nem tudják, mit veszítenek.
Ez utóbbi inkább már csak egy ráhagyás, egy verbális legyintés - soha nem járt még az Apocrison, legalábbis anélkül, hogy egy köpeny ringatózása töltse be a teljes látóterét a látogatása alatt. Nem mintha bánná, sosem bánta Surrus esztétikai diadalmeneteit, de az ilyen beszélgetések alkalmával szerette elkerülni választott szülőhazája megtárgyalását, mert a tapasztalatai lekorlátozódtak egyetlen birtokra, néhány hálószobára, sok nyögésre, még több vörösre. Szerencséjére meg is érkeznek az est házigazdája elé, ő pedig számít az érkezésére, és a legkevésbé sem törődik a tudásában tátongó lyukakkal. A tekintete érdeklődve villan a férfire: beleszúródik az állkapcsába, de nem követi szó, vagy más gesztus, nem feszülnek izmok, nem hangzik el fenyegetés, ami pedig oly természetes itt, mint a levegővétel - a mestere nevét eddig senki nem rontotta el ilyen áldott, bukolikus idillel, és ő megjegyezte. A nőre koncentrál, és csak a mosolya legszélén játszó, édes kis gúny jelzi, hogy nem felejtette el az iméntieket. - Csomagot küldött önnek, Úrnőm. - apró táskájából előveszi az alig kétujjnyi, vörös bársonyba csomagolt kis ajándékot, és a nő felé tartja. Eszébe sem jut csak úgy a kezébe nyomni, udvariasan várja, hogy átvegyék tőle: végül is ezért van itt, úgy általában ezért van helyeken, hogy átadja Surrus nagyrabecsülésének, vagy ellenkezőjének jeleit. Ezúttal utóbbiról van szó, a beburkolt kis üzenet, melynek betűire valaki épp annyi időt pazarolt, hogy még ne tekinthessék őket udvariatlannak - üzenet arról, hogy az úrnő ne forszírozza tovább az apocrisi terjeszkedést semmilyen formában, mert kellemetlen következményei lehetnek a későbbiekre nézve. Ki mással küldhette volna, ha nem a kedvenc apocrisi lányával...? - Kíván válaszolni rá esetleg? Nem csendül győzelem a hangjában, a kérdés egyszerű, tárgyilagos: nem az ő feladata a babért a hajába fonni, nem is az ő érdekei ütköznek a nőével, vagy bárkiével a Citadellában. Ritka, hogy nem üzenetet hordoz, nem azt közvetíti, amiért vörösbe burkolták, és ezúttal sem látszik rajta semmi ellenséges, semmi kárörvendő. A nő természetesen megteheti, hogy levezeti rajta a felháborodását, de itt mindennek következménye van: sosem vet jó fényt ránk Lord Surrus egyik gyermekét nyíltan abuzálni, főleg, miután az ő nevében érkezett.. Scarla egy egész másodpercig meg is feledkezik a valahol a háta mögött még érzékelhető férfiról, és csak élvezi, milyen az, mikor a kezét csapdába dugja, de az nem csapódik rá - ha mégis, nem csak az ő vére bánná. Gyönyörű Citadella, a büszke nő, akinek épp ugyanaz a kedvenc színe, mint az övé. A vörös.
- Valóban – egyezik ki vele, de több szót már nem akar erről a témáról beszélgetni. végül megtalálják az anyját, és mikor kimondja a küldő nevét, már tudja, hogy hibázott. csak egy apró nyelvbotlás volt csupán, szerencsés, hogy csak hármasban hallották. Ha Scarlaerot el is mondja urának, nem valószínű, hogy komoly következményei lehetnek. Az anyja viszont nem lesz ilyen elnéző vélhetően, neki a protokoll nagyon fontos. Továbbra is utálja a protokollt, arra pazarolnia a tudását és a koncentrációját, hogy megfelelően nézzen ki, úgy szóljon, ahogy kell, úgy egyen, ahogy elvárható a kódex szerint. Ez majd egy külön párbaj lesz, de nem érdekli, most már mások a szabályok, mint gyermekkorában. Sith Lovag lett, nem lehet csak úgy megfedni. Eközben az anyja átveszi az ajándékot Scarlaerottól, elolvassa, majd visszahelyezi oda, ahonnan jött. Int egyet és valaki a sarokból archaikus íróeszközt hoz. Gyorsan megírja a választ, egy saját jelképpel ellátott borítékba teszi, majd visszaadja a küldöncnek. - Amennyiben szeretne, nyugodtan maradjon, a ház vendége Kron kisasszony – mosolyodik, el, majd azzal a mozdulattal ott is hagyja a lányt. Galen pedig kihasználja a pár másodpercet és odalép hozzá. - Igazán örvendetes lenne, ha maradna Darth Surrus tanítványa – hogy ez mennyire kérés, és mennyire utasítás, azt nehéz eldönteni most. A tisztavérű ifjú továbbra is meg van győződve arról, hogy Alanához köze van a vörösnek. Már a ruházata is feltűnő, a vérvörös szín szinte vonzza őt, és nem tud megszabadulni felőle. - Emelné az est fényét, amivel a ház úrnőjének kivívná a tiszteletét, azaz lekötelezné – Galen biztos a dolgában Yanessiával kapcsolatban, csak a megfigyeléseire alapozik. Nem egyszer volt már, hogy a Barizaan ház segítségével valaki bejutott oda, ahova más esetben nem lett volna esélye. Ez mind olyan eset volt, ahol Lord Barizaan hitvesének kedveztek, akár egy jó szóval, egy meglepetéssel, aminek ő örült. Galen úgy véli, hogy jó pont lenne Scarlaerotnak, ha maradna, neki pedig lehetősége lenne jobban megismerni a vörösbe burkolózó idegent.
Vajon melyik az ijesztőbb: egy tomboló sith, vagy egy mosolygó sith? Vajon számít bármit a halál feltételezhető bekövetkeztén túl bármi is ezzel kapcsolatban? Gyorsan, lassan, élvezettel, elkapkodva, párosban, vagy csak magányos sportként, kinek számít, ha a nevét vörössel kipingálta valaki vérszomja, ha már megálmodták számára az összkomfortos koporsót, vagy az űrben való, gyengéd ringatózást...? De most teljes az egyetértés, mosolyognak, talán még egymás szarvát is befonhatják majd egy kellemes vérfürdőt élvezve - a Citadella csupa meglepetés, kellem és báj. - Köszönöm, Úrnőm, átadom neki. - a gyors távozásnak köszönhetően a baráti összemelegedés mégsem valósul meg, pedig Scarla őszintén kíváncsi lett volna a nő reakciói alapján az üzenet tartalmára, illetve a válasz vérmérsékletére - de ha tényleg olyan izgalmas, mint megelőlegezi, Surrus egy ital mellett úgyis megemlékezik majd róla, mielőtt kibontaná a saját üzenetét, egy kellemesen drága fehérneműbolt nem hivatalos meglepetését. Hiába, a politika sem lehet kizárólag kardvillongás és vitriol vendégjátéka. - És utána hazakísér, mint a jókislányokat szokták..? - fordul a férfi felé. Most már tulajdonképpen jól is érezheti magát mindentől függetlenül, ha le is akarnák mészárolni merő szívjóságból, azzal legalább egy ital erejéig várnak: részben, hogy a belecsempészett méreg megkössön, részben mert az udvariasság úgy diktálja, ha már sokat fáradtunk a tervezéssel, legalább lássuk elfogyni. - Tudja mit, Lord Barizaan? Erre nehéz lenne nemet mondani: nem akar körbevezetni? Biztosan rengeteg izgató műremek várja, hogy elmesélje a történetüket, persze egy ital társaságában. Legyen hát a kalauzom, le sem veszem önről a tekintetem.
Kedves, túl kedves. Egy sith soha sem tudhatja, hogy a kedvesség mögött meghúzódik-e valamilyen érdek, vagy sem. A legtöbb esetben igen, főleg a protokolláris helyzetekben, de még így is van, hogy félreérthetőek ezek a helyzetek. Galen sem tudja, hogy a könnyed mosoly, a fény által megcsillanó tökéletes gyöngyszín fogsor mögött milyen ragadozó, vagy éppen angyal húzódik. Egyben biztos, hogy nagyon hasonló érzés fogja el az ifjú sith közelében, mint anno Alanára rápillantva. Végül képzeletben vállat von és belemegy a játékba. Bármi legyen is, ettől még érezheti jól magát, legalább nem kell unatkoznia, hiszen a titokzatos vörös démon érdeklődést mutat irányába. - Ha kívánja, még erre is sor kerülhet – ejt meg egy könnyedebb mosolyt, és tovább kérleli a lányt, hogy maradjon. Szerencséje van, Scarlaerot maradni szeretne, talán azért, mert még nem volt ilyen rendezvényen, talán ő miatta… vagy egy teljesen más okból. Be kell vallja, hogy ez a titokzatosság, ami körbeöleli a lovagot, izgalmassá teheti az estét. - Ez nagyszerű ötlet. Mit szólna ha tegeznénk egymást, Scarlaerot? Nem hiszem, hogy nagy társadalmi különbség van közöttünk, ellenben én eléggé gyűlölöm a protokollt ahhoz, hogy ledobhassam a következő saroknál. Szólítson csak Galennek, ha így dönt – ezzel megadja a lehetőséget, hogy a másik visszautasítsa az ajánlatot. - Erre legyen kedves akkor – még nem tegezi, egészen addig, amíg Scarla így nem tesz. Ezzel is mutatni fog valamit magából, még ha egy kis szeletét is a teljes torta egészének. Az első állomás amihez vezeti őt egy szobor a nagyapjáról, aki éppen átad valamit egy csuklya mögé burkolózó alaknak. Az érdekessége az az egészenek – azon túl, hogy tökéletes másolata az elhunyt felmenőjének -, hogy ha a fény betér a csuklya alá, felizzik benne két vörös pont, ami szemként üzemel. Viszont ha csak közelről megnézi valaki nem lát rá magyarázatot. Galen kisebb korában rengetegszer próbálta megfejteni a szobor titkát, később pedig nem kutatta, pedig megtudhatta volna, mi az igazság. A partin villódzó fények pedig többször is felvillantják a rőt fénypontokat, Galennek mosolyra húzódik a szája. - Ő a nagyapám volt, Lord Harris Barizaan. Az egyik legnagyobb kereskedő és szerintem legnagyobb sumák is egyben. Habár nagy szükségünk sosem volt arra, hogy növekedjünk vagyoni szinten, az öreg bele volt ebbe bolondulva - réved el egy pillanatra. Szerette a nagyapját, amennyire lehetett, és engedte az anyja, de az is biztos, hogy kissé öntörvényű volt Harris bácsi.
by Vendég Hétf. Ápr. 15, 2019 11:33 am
Tárgy: Scarlaerot - Galen 
