Mester és tanítvány

Jedi Mester ☽ Reagszám : 8

Miana Nyle mester ezen a napon is ott töltötte az idejét, ahol mindig, amikor nem akadt semmi más dolga: a Templom veteményesében. Az elmúlt negyven évben bárki jött ide, itt találhatta őt, amint éppen dolgozik, tanít egy padawant vagy csak meditál. Aludni is itt szokott tiszta időben- számára ez a hely volt az, ahol a leginkább érezte az Erőt.
A veteményes egyszerre volt éppen olyan elvadult, mint a sziget többi része, de annyira rendezett, mint egy számítógéppel tervezett szántóföld. Amióta itt meditált, a korábban vad, rendezetlen veteményes megbékélt. Érezte a hatalmas területet: minden rovart, gyökeret, levelet és vízcseppet ezen a harmatos tavaszi reggelen.
Kinyújtotta a kezét oldalra: a karja, a ruhája földes volt a korábbi munkáról. Türelmesen így maradt néhány másodpercig, amíg a nagy fa, ami alatt ült, úgy nem döntött, hogy ad neki egyet a gyümölcseiből. A vöröses gyümölcs megállt néhány centiméterrel a tenyere felett, azután finoman a kezébe ereszkedett. Soha nem tépett le még semmit innen: a növények önként adták neki termésüket, amit azután felszolgáltak a Templomban. Ő maga szinte csak az innen származó ételt fogyasztotta- ezt a gyümölcsöt azonban nem magának kérte el.
Távolról megérezte Estcal mester régi padawanjának közeledését. Néhány évvel idősebb volt a férfinál, és nem tartozott gyerekkorában azokhoz, akikkel a legtöbb idejét töltötte, de emlékezett rá gyerekkorukból, és szomorúságot érzett, amikor értesült a férfi haláláról- persze, a férfi nem halt meg igazán. Örökre az Erő részévé vált, ahogy minden, ami elpusztul. Ez az élet természetesen körforgása, egyszer minden levél visszatér a földbe, ahonnan született.
- Gyönyörű napunk van, Ahaako. Ülj le, kérlek!- a jedi mester a magas fű felé mutatott, és kissé elmosolyodott, ahogy a fiatal togruta nőre nézett. Emlékezett rá, amikor még kislány volt, és furcsa volt látnia őt erős felnőttként és érett jedi lovagként- éppen ilyen furcsának találta azt, amikor ősz szálakat fedezett fel első padawanja hajában. Átnyújtotta a másik nőnek a gyümölcsöt.
- Calene a könyvtárban van, de megígérte, hogy még délelőtt lejön. Van még időnk, neked pedig bizonyára rengeteg kérdésed van.

The lonely albino ☽ Reagszám : 11

Izgatottan lépdeltem a Jedi templom felé. Nem azért, mert rég jártam itt, hanem mert tanítványt fogok magamhoz venni. Már elég régóta lovag vagyok ám még nem volt tanítványom. Igazság szerint magam sem tudom, hogy miért.. Talán még nem éreztem készen magam, vagy talán túlságosan is a feladatokra koncentráltam. Ám most úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy kiképezzek egy ifjoncot. Ám közel sem gondoltam, hogy ehelyett egy volt mester padawan-ját veszem majd át. Vossh mester jó Jedi volt, remélem felérek az általa hozotthoz a tanítványa szemében. Jó mester akarok lenni és jó Jedit akarok nevelni belőle. Ezen gondolkozva, kis mosollyal érkeztem meg a templomhoz. Nyle mester a szokásos helyén várt rám.
Így hát ahogy beléptem az épültbe a kert felé vettem az irányt. Jedi köpönyegem lobogott. Kicsit lehet, hogy sietősek voltak a léptem. Izgatót vagyok, ez nem is kétséges. Kicsit úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki épp az ajándékáért megy, még ha ez kicsit sarkon megfogalmazása a dolgoknak. De így éreztem most magam és próbáltam nem mosolyogni, mint egy idióta.
Ez azt hiszem jól is megy. Végül megérkezek a veteményeshez.
Ahogy belépek megcsap a frissesség szaga. Kellemes emlékek törnek elő belőlem és szelíd mosoly jelenik meg arcomon. Körbenézve életet látok mindenhol. Zöldellő, erőtől duzzadó életet. Kellemes és megnyugtató látvány. Beszívok egy mélyet,
majd elindulok Nyle mester felé. Éppen egy fa alatt ül és egy piros gyűmölcsőt tart a kezében. Közel érve köszönt engem.
-Üdvözöllek Nyle mester. Valóban gyönyőrű. - hajtom meg a fejem felé köszönésképp, majd leülök vele szemben.
Elfogadom az átadott gyümölcsöt. Piros és érett. Ketté törőm és az egyik felet a szemben ülő felé nyújtom.
- Valóban sok kérdésem van mester.
- kezdek bele, majd beleharapok a kezemben lévő ételbe. Édes és zamatos.
- Ám elsőnek tudnál nekem kicsit mesélni róla,
hogy jobban meg tudjam ismerni. - kérdem végül a nőtől,
akin azért márt látszik a kor. De biztos vagyok benne, hogy még bőven van benne erő, a hatalmas tudásáról már nem is beszélve.

Jedi Mester ☽ Reagszám : 8

Miana elmosolyodott, és elvette a felé nyújtott gyümölcs felét. Nem sietett, csak beleharapott, és néhány másodpercig élvezte az ízét, mielőtt megrágta és lenyelte. Nem nézett a togrutára, mégis figyelt rá: az Erőn keresztül tisztán érezte nem csak a felszín nyugalmát, de a felszín alatt mozgó életet és érzelmeket. Olyan volt, mint a kert: a felszín nyugalma alatt megszámlálhatatlan élőlény nyüzsgött. Harapott még egy falatot a gyümölcsből, amit azután egy finom mozdulattal bedobott a bokorba. Tudta, hogy két nap múlva már nyoma sem lesz a létezésének. Mosolya kissé szélesebb lett a kérdésre, amit a nő tett fel: Ahaako izgatottsága olyan volt, mint az újra eljövő évszakok Déja Vuje.
- Érzem, hogy izgulsz. Nincs ebben semmi szégyen, én is éppen olyan nyugtalan voltam az első padawanom kiválasztásánál, mint te most. Nagyon nagy dolognak tűnik az első élet, amit rád bíznak, de ne aggódj: ha helyén van a szíved, nem tudsz olyan hibát elkövetni, amit ne lehetne kijavítani. Valójában a hibáinkkal oktatjuk őket a legtöbbet.
A jedi mester lehunyta a szemét, és néhány percig csendben, félig meditatív állapotban várta Ahaakot. Figyelt rá, de tíz percig nem válaszolt neki: a nő ugyan jó lovag volt, de fiatal volt még, és még neki magának is rengeteg dolgot kellett még elsajátítania. Ilyen volt a türelem: az általában a korral jött. Még az ő türelme is véges volt azokhoz a legendás jedikhez képest, akik hetekig meditáltak mozdulatlanul egy gondolat megtalálása érdekében.
Miana Nyle érezte, hogy bízhat Ahaakoban: hogy a nehéz feladat ellenére a lovag fel fog nőni a feladathoz, és egy napon talán ő fog ott ülni valaki mással szemben, akinek ilyen hatalmas feladatot rakhat a vállára. A Tanács fiatalabb tagjai közül többen is javasolták, hogy válasszon inkább egy fiatal padawant a Varactyl Klánból, és kételkedtek abban, hogy Ahaako készen áll, de az igazság az, hogy soha nem állunk teljesen készen: aki arra vár, hogy kész legyen, általában eggyé válik az Erővel azelőtt, hogy bármit tenne az életben.
- A lány neve Calene Nymrus, és itt született a Cordrillán. Azt hiszem, hogy a szülei orvosok voltak az Üzleti Szektor egyik magánklinikáján, de nem vagyok benne biztos. Tizenhárom éve hozták a Templomba: az a mester hozta el ide, aki néhány nappal később padawanjává fogadott téged. A szorgalmával és a türelmével nincsen gond, az intelligenciája pedig kiemelkedő, de vannak hiányosságai, amiket a legjobban melletted tud pótolni. Vossh mester nem foglalkozott annyit a fénykardvívással, úgyhogy Calene harci képességei is kicsit elmaradottak a kortársaiéhoz képest. Ez persze nem akkora baj, de talán tudnál tanítani neki egy-két trükköt. Ami ennél nagyobb baj, hogy nehezen szánja rá magát valamire, és hajlamos nagyon visszahúzódóvá válni az idegenekkel szemben.

The lonely albino ☽ Reagszám : 11

Nézem a mestert, ahogy a hanyag mozdulattal eldobja gyümölcs maradékát. Én is befejezem az enyémet majd a maradékot a tenyeremre rakom. Kis erő segítségével felemelem és kiszedem belőle a magvakat és a többit szintén a bokorba süllyesztem el. Később még talán elültetem, így elrakom. Aztán elmosolyodok a szavain. Pontosan úgy van, ahogy ő mondja.
- Úgy van, ahogy a mester mondja. Izgatót vagyok, mert tanítványt kapok és mert új feladat elé nézhetek. Ilyen feladatok nélkül nem tudnék fejlődni és tanulni. S egy jó Jedi a sírig tanul és van, hogy pont egy ifjútól. Illetve megnyugtató hallani,
hogy a mester is izgatót volt, megnyújtatja a lelkem. - felelek neki. Hangom szelíd és várakozással teli. Ezután némi szünet következik, ami alatt a mester félig meddig meditációba kezd bele. Én is hasonlóan teszek. Felkészülők a padawannál való találkozásra. Végül a szemben ülő megszólal olyan 10 perc után.
- Estcal mester. - ejtem ki halkan a nevét, amikor a mester a tanítványról beszél és arról, hogy ő talált rá.
Mint kiderül a neve Calene Nymrus és egy doktori családból származik. 13 éve van a templomban és kiválóak a képességei. Azonban egy hiányossága van, amit Vossh mester nem tanított meg neki kellő képen. A kardvívás. Nos, ebben én valóban elég jó vagyok, ezt nem tagadom. De még nekem is van hová fejlődnöm, mire a negyedik forma mesterévé válhatok.
- Igyekszem mindent megtanítani neki, amit csak tudok. S Calene milyen kardot használ? - kérdem még meg a mestertől. Olyan részlet, amit nem árt tudni azért.

Jedi Mester ☽ Reagszám : 8

- Azt hiszem, hogy egy hagyományos fénykardot épített magának, de nem mondanám, hogy használja is. Ő és Vossh mester főleg a Cordrilla szegényeinek megsegítésén dolgoztak, Calene csak aznap használta a fénykardját, amikor Vossh mester meghalt. Az alapján, amit elmondott, még soha nem ölt meg senkit.

Nyle mester egy pillanatra szomorúan hátrébb dőlt, és felnézett az égre. A Nap magasan állt most, a Jedi Templom szigetére pedig nemsokára elérkezik a nyár- könnyű volt elfelejteni, hogy a Dorn 4-re ezekben a hónapokban sújt le vasököllel a tél. Könnyű volt elfelejteni, hogy a kerten kívül is volt világ, és a napsütésben rohangáló, nevető ifjoncok a Zarin gyermekeinek csupán apró, szerencsés töredéke. Nemsokára talán ők sem lesznek ilyen boldogok.
Egy ideális világban nem lenne szükség többet fénykardokra: minden jedi azt tehetné, amit ő tesz, nem lenne más dolguk, mint Vossh mesternek volt, hogy ételt vigyen a szegényeknek és árváknak. Abban a világban Shoqen mester is leülhetne mellé a kertbe, és segíthetne neki gondozni a veteményesét, a jedik pedig rengeteg olyan dolgot tanulhatnának meg a fénykard használata helyett, amire így soha nem lesz idejük.
- Calene Vossh mesterrel volt, amikor megölték. Az Üzleti Szektor alsó szintjére vittek élelmet, és megpróbáltak elkapni néhány helyi bűnözőt, akik általában elvették a rászorulóktól, amit vittünk nekik. Valahogy sikerült meglepniük Vossh mestert, aki belehalt a sérüléseibe, de a bűnözők nagy részét megölte, megsebesítette vagy elkergette Calene segítségével. Nyilvánvalóan megviselte a dolog, de látszólag gyorsan feldolgozta.
A jedi mester a togruta szemébe nézett, akiről tudta, hogy maga is ismeri ezt a típusú veszteséget. Kevesen viselik jól a mesterük elvesztését, sokakban megjelenik valami mélyen a felszín alatt, amit nehéz észrevenni. Ezért talán kevésbé ijesztő egy felszíni kitörés: a felszíni sérülések mindig könnyebben és gyorsabban gyógyulnak.
- Van még kérdésed?

The lonely albino ☽ Reagszám : 11

Ahogy Nyle mester elmondja, a padawan nem igen használta még a kardját. Elmondása alapján az első alkalom mestere halálakor volt. Ám Calene úgy mondja, hogy még nem ölt. Való igaz, hogy Vossh mester fontosnak látta a szegények megsegítését, így nem meglepő módon a tanítványa is ilyen. Az államra rakom ujjaimat miközben gondolkodni kezdek.
- Tehát az alapoktól kellene oktatom őt. Nem lesz egyszerű, főleg, ha valóban nehezen kezd bele dolgokba. - adok hangot a gondolataimnak. Jó lenne, ha nem lenne szegény réteg, ám sajnos nem vagyunk olyan helyzetben. Ahol fény van ott sötétség is lesz. S ahol gazdagság, ott szegénység. A világunk már csak így működik, s pont ezért igyekszünk könnyíteni az alsóbb réteg gondjain. Megpróbáljuk megkönnyíteni az életüket, olyan módon, amilyen módon csak tudjuk. Ez lehet étel osztás, oktatás, vagy más. Mikor mire van szükség, s mindiz szükség van valamire. Végül Nyle mester elmondja Vossh mester halálának a körülményeit. Bűnözők, akik ételt vettek el a rászorulóktól. Nagy részüket hatástalanította ám súlyos sebet kapott közben. Tanítványa végig mellette volt és segített. Nagyon is ismerős helyzet. Tudom, hogy milyen lehetett szegény lány számára. Mivel én is átéltem. Kapcsolatom mély volt a mestrremmel, de ő úgy távozott, ahogy szeretett volna, így nincs bennem harag, vagy megbánás, amiért nem tudtam megmenteni.
- Szegény lány. Ez olyan seb számára, amit nehéz lesz kihevernie megfelelő támasz nélkül. S te is jól tudod mester. A külső lehet kemény és változatlan, ám belül lehet, hogy megrepedt. - hangom kicsit szomorkás, eszembe jutott mesterem véget. Hiányoznak a bugyuta feladványai, ám tudom, hogy ő már egy az erővel.
- Nincs több kérdésem, Nyle mester. - hajtom meg a fejem kissé felé. - Köszönöm, hogy elmondtad ezeket nekem. - szólalok még meg egy szelíd mosoly kíséretében, majd oldalra nézek arra, amerre a város fekszik. Békésen, nem foglalkozva a benne lakók gondjaival. Pedig abból sok van. Olyan is, amin még mi sem tudunk segíteni, ám van olyan is amin tudunk. Vossh mester is így gondolhatta. Nemes gondolat, ám veszélyes is lehet. Mivel a segítségért nyúló kéz párja könnyen rejthrt kést, amit ellenünk szándékozik használni.

Jedi Mester ☽ Reagszám : 8

- Bizonyos esetekben jobb elölről kezdeni.- Nyle mester fürkészőn nézett a togrutára. Őszintén kíváncsi volt rá, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolata új padawanjával, és hogy a beszélgetésük után is hajlandó lesz-e elvállalni a lány képzését. Alig tíz év volt közöttük, ezért érhető volt, hogy sok mester nem tartotta jó ötletnek, hogy egy elárvult padawant egy fiatal lovag vegyen át, de Miana bízott a nőben.
A jedi mester nem volt biztos benne, hogy milyen lelki sebeket ejtett a lányon Vossh mester halála. Sok időt töltött mellette az elmúlt hónapokban, és olyan volt számára, mintha a lány érettebbé vált volna, és amikor a téma felmerült, mintha úgy kezelte volna a dolgot, ahogy egy jedi mestertől elvárják azt: nem titkolta ugyan, hogy elkeseríti a gondolat, hogy nem találkoznak többet, nem beszélnek többet, de azt mondta, hogy Vossh mester lelke eggyé vált az Erővel. Nem érezte, hogy a lányt igazán felkavarta volna a dolog, de Nyle mester mégsem hitt neki ennyire könnyen. Egy ilyen fiatal, tapasztalatlan jedi növendék nem képes még úgy látni az életet és a halált, ahogyan a lány elmondása szerint látta. Ez jobban aggasztotta, mint a legdurvább düh- és pánikrohamok, amiket néhány tanítványnál látott.
- Ha nincs kérdésed, magadra hagylak. Biztosan sok dolgot szeretnél átgondolni még, és Calene hamarosan itt lesz.- Nyle mester felállt, bátorítóan a togruta vállára tette a kezét, azután felvette a kis gyümölcsös kosarat, és a Templom felé indult vele. Szívesen megnézte volna, hogyan ismerkednek meg, segített volna átlendülni nekik a nehézségeiken, de már régen túl volt azon a fázison, amikor az ember minden problémát meg akar oldani a világon. Mindenkinek saját magának kell megoldania néhány dolgot.

The lonely albino ☽ Reagszám : 11

Nyle mester kijelentésére bólintok. Jól mondja, néha jobb elöről kezdeni.
- Néha valóban jobb. Mindenesetre megpróbálom hasznosítani Vossh mester tanításait. - válaszolok a mesternek. Nem lesz egyszerű dolgom és biztos vagyok benne, hogy a tanácsból sokan alkalmatlannak tartanak a feladatra, hisz mindössze 10 évvel vagyok idősebb Calene-nél. Ám úgy vélem, hogy van annyi tapasztalatom, amivel tudom őt oktatni. Igyekszem mindent megtenni, amit csak tudok, hogy jó Jedi-t neveljek belőle. S közben mindent megteszek, hogy ápoljam a lelkét is, mert szüksége van rá, ebben biztos vagyok. A mesterét a szeme láttára ölték meg, nem hiszem, hogy sérülés nélkül lábalt ki belőle. Nem várom azt, hogy ne gyászolja, mindössze nem szeretném, ha a bánat felemésztené. Valószínűleg ezért is vagyok jó jelölt számára. Szintén elvesztettem a mesterem és szintén a szemem láttára. Tehetetlennek érezve magam. Nem is akarok belegondolni, hogy mi lett volna akkor, ha a bánatba burkolózok és a bosszúvágytól hajtva kelek útra. Már vagy nem élnék, vagy a sötét oldal rabja lennék.
Végül a mester felkel és a vállamra rakva a kezét elköszön. Megbillentem a fejem felé köszönősképpen. Figyelem, ahogy elmegy, majd meditálni kezdek. Nagy feladat vár most rám és egy nehéz beszélgetés. Össze akarok barátkozni Calene-nel és jóban akarok lenni vele, hogy jó kapcsolatunk legyen. Ezáltal bízzon bennem és így, jobb mestere tudok lenni. Nem akarom vele feledtetni Vossh mestert, fölösleges lenne. Jó barátként akarom oktatni, terelni őt a helyes úton. A Jedi lovaggá válás ösvényén, ahol majd sikeresen kell át és idővel neki is lesz tanítványa. De elsőnek találkoznom és beszélgetnem kell vele. Fontos lesz az első találkozó, nagyon fontos.

The Silent Aprentice ☽ Reagszám : 2

Gyors, de nem sietős léptekkel haladok végig a Templom folyosóin. Csukott szemmel is megtalálnám Nyle mester kertjét, és pontosan tudom azt is, hogy mennyi ideig fog tartani eljutni oda, ezért nem kell rohannom: időben ott leszek, még akkorra, amikorra kérte. Jöhettem volna előbb is, de mindenképp látni akartam még néhány könyvet a mai napon. Nem mondanám, hogy olvastam is őket: túl ideges vagyok hozzá, hogy azt a tevékenységet a könyvek megsértése nélkül is olvasásnak merjem nevezni.
Szeretek olvasni, mert a könyvek rengeteg dolgot elárulnak a világról; sok olyan dolgot is, amit saját magunk nem lelünk meg. Ez igaz persze a másik, gyakrabban ismételt kijelentésre is: hiába olvas valaki rengeteget, nem fogja tőle megismerni a világot teljes egészében, még akkor sem, ha egy téma minden létező könyvének minden apró adatát sikerül elnyelnie. Én sem hiszem, hogy elfogadtam a halálról és az Erőről szóló dolgot teljes egészében, hiába tűnik racionálisnak. A racionalitás is cserben hagyott; hiába gondolom úgy, hogy Vossh mester is örülne annak, hogy új tanárra leltem, aki segít befejezni a képzésemet, bennem van az a furcsa, szúró, irracionális érzelem, hogy elárulom az emlékét ezzel. Hiába emlékszem rá, mint első mesterre most és mindörökké, az exkluzivitás elpusztul a mai napon, ahogyan a teste is elpusztult azon a napon. Megállok egy pillanatra. Lehunyom a szemem. Nincs halál, az Erő van. Elmosolyodok, ahogy megérzem az életet magam körül.
Távolról látom már a kertben a lovagot, aki a mesterem lesz. Érzem is Ahaako Sishrát, akit nem ismerek személyesen, és akit a Tanács választott következő mesteremül. Meglepően fiatal- nagyon fiatal. Tíz év múlva talán már én is tanítani fogok egy padawant. Nem tudom elképzelni most, hogy lesz idő, amikor készen leszek rá, hogy egy jedit végigvezessek az Erő útján, de most száműzöm az aggodalmat. Ezen az úton amúgy is az Erő fog végigvezetni, és soha senki nem áll teljesen készen igazán. Közelebb lépek, és leülök vele szemben.
- Sishra mester...? Calene Nymrus vagyok. Nyle mester mondta, hogy itt találom.- kicsit furcsa, hogy Nyle mester nem jött el, de nem érzem magam idegesen vagy feszélyezve a jedi lovag jelenlétében. A legtöbb jedi jelenléte megnyugtató. Ma nem is öltöztem fel annyira, mint szoktam- csak az egyik sötétkék szoknyám és felsőm van rajtam, a hajamat ma szabadon hagytam.
Csendben ülök Sishra mesterrel szemben, és várom, hogy megszólítson. Tisztán emlékszem még arra, amikor Vossh mesterrel beszéltem: akkor is türelmes voltam már, de olyan sokáig nem szólalt meg, hogy kételkedtem benne, hogy egyáltalán fog-e beszélni hozzám.

The lonely albino ☽ Reagszám : 11

Nyle mester távozás után meditálni kezdek. Elmélyedek a gondolataimban. Abban, hogy miképp fogom tanítani a padawant. Ez új tapasztalat lesz számomra. Olyan, amit még nem csináltam és ráadásul elsőnek egy olyan tanítványom lesz, akinek volt már mestere. Ez némiképp nehezíti a dolgom nem is kicsit. Hiszen valaki már tanította őt előttem, majd feltűnők én, egy idegen. Egy idegen, aki a bizalmát kéri, aki az elhunyt mestere helyébe szeretne lépni. Jól tudom, hogy ez nem lesz könnyű. Fel kell építenem vele egy jó kapcsolatot, a bizalmat. Mivel fontos, hogy tudja, rám számíthat. Én mellette vagyok és tudom, hogy min ment és megy keresztül, annak ellenére, hogy ezt nem mutatja ki. Én is elvesztettem a mesterem. Talán annyival voltam szerencsésebb helyzetben, hogy én akkor már lovag voltam. S ez a tény miatt nehezebb is volt. Pont azért kellett volna jobban figyelnem és védenem a mesterem. S mégis.. Ő meghalt és eggyé vált az erővel, míg én élek és itt várom az első tanítványom. Szinte érzem a vállamon a kezét és hallom a hangját. Menni fog, bízz magadban, az erő veled van. Teljesen mértékben el tudom dekepzelni, amint ezt mondja és ez mosolyt csal arcomra. S így hirtelen békesség tör rám. Kellemes, meleg békesség.
Pár perc múlva érzem és hallom, ahogy közeledik valaki. Calene lesz az, hisz ide tart. Megszólít és be kell valljam, furcsa a mester jelzőt a nevem mögött hallani. Hallom, ahogy leül velem szemben, ekkor nyitom ki a szemem és nézek rá. Egy fiatal miriáli lány ül velem szemben és várja, hogy megszólaljak. Nyugodtnak tűnik, nem látom rajta az izgalom semmi jelét.
- Üdvözöllek ifjú padawan. - köszönök neki egy szelíd mosollyal. Eljött tehát az alkalom. Enyhe izgalom van bennem, de nyugodt vagyok és magabiztos.
- Örömmel látom, hogy itt vagy végre. Remélem nem csalódtál így első ránézésre. Mond, hogy érzed magad? - kérdem tőle szelíden és nyugtató hangon. Beszélgetni szeretnék vele, megismerni őt.

The Silent Aprentice ☽ Reagszám : 2

Mélyen beszívom a levegőt, miközben helyet foglalok Sishra mesterrel szemben. A világ olyan békés most; sokszor szégyellem magam miatta, hogy itt hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ez a béke, ez a harmónia nem adatott meg a világ többi részének. Máshol nem süt ilyen fényesen a Nap, nem ilyen élénk és barátságos a természet, máshol talán még az Erő sem fonódik ilyen ölelőn a világra. Szeretném azt hinni, hogy egyszer minden olyan lesz, mint ez a kis, eldugott sziget a háborgó cordrillai óceán közepén.
Nem válaszolok a mester külsejére tett humoros megjegyzésére egy mosolynál többel. Nem ítéltem meg soha senkit a külseje, a faja, a neme, a szexualitása, az öltözködése vagy akár a beszéde alapján. Egy intelligens lény definíciója mélyebb annál, hogy rögtön ítélkezni akarjunk egy külső jellemző miatt. Elsőre mindenkinek furcsák más fajok tagjai, mert az agyunk ösztönösen bizonytalan azt illetően, hogy meg akarnak-e enni, de a különböző evolúciós út nem tett igazán különbözővé minket. Sishra mester pedig talán még az előítéletesebb polgárok szemében is csinos nő lehet, talán csak a bőrszíne üt el azokétól a togrutákétól, akiket személyesen ismere. Ő és én abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a fajunk nem bélyegez meg negatív előítéletekkel.
- Köszönöm, mester, jól érzem magam. Megnyugtató a Templomban lenni.- tudom, hogy nemsokára el kell mennem, és ez a válasz talán azt sugallja, hogy nem akarok, de ha így lenne, kimondanám. A mestereim mindig azt tanították, hogy legyek őszinte, beszéljek a problémáimról, a félelmeimről, vagy bármiről, akármilyen megalázónak vagy ijesztőenk tűnik megosztani mással. Ahaako Sishra még idegen számomra, de ő sem kivétel; úgy kezelem, mint bármelyik mestert, akiben megbízhatok.
Behunyom a szemem, és mélyen magamba pillantok: tudom, hogy a mester nem a felszíni érzelmekre volt kíváncsi. Nem kell mélyre ásnom azért, hogy felfedezzem azt a fájdalmat, félelmet és bizonytalanságot, amit a mesterem távozása hagyott bennem, és még ha nem is olyan mély és erős, tudom, hogy nem szabad elrejtenem őket. A félelem és a bizonytalanság olyanok, mint az örvény: ha egyszer belekerülsz, egyre mélyebbre ránt.
- Az igazság az, Sishra mester, hogy még bizonytalan vagyok. Hinni akarok benne, hogy Vossh mester eggyé vált az Erővel, és minden oda kerül, ami elmúlik, de kevésbé vagyok benne biztos azóta, hogy meghalt.- nem akarok rázúdítani mindent a nőre egyszerre. Ezt a beszélgetést már lefolytattam Nyle mesterrel is, úgyhogy kicsit magabiztosabban beszélek a félelmeimről a nővel, aki valószínűleg leendő mesterem lesz.

The lonely albino ☽ Reagszám : 11

Calene leül velem szemben egy nagyobb levegő vétel kíséretében. Lassan nyitom ki a szemem és nézek végig rajta. Egy miráli lányt látok magam előtt. Sárgászöldes bőr, rombusz tetoválások, sötét szemek, kellemes illat mellé. Enyhén megnyugtató jelenléte, némileg velem ellentétben. Inkább tűnök hivalkodónak, mint egy jedi-nek. Ezt meglehetősen sokszor is kaptam már meg. S nem tagadom, voltak esetek, amikor ezen öltözködésem elterelték ellenfeleim vagy célpontjaim figyelmét. S mellé ennek hatására alábecsülnek, ami mindig egy végzetes hiba. Hangja kellemes, ahogy megszólal. Nyugodt és békés.
- A templom maga a nyugalom szigete a zavarral teli világban, így nem meglepő, ha úgy érzel. - válaszolok a kijelentésre. Amikor itt vagyok, akkor hajlamossá válok elfeledni, hogy milyen is a világ valójában. Olyan nyugodt és békés itt minden, annyira nincs nyoma a nyomornak, a harcoknak és a sok rossznak, amik nem is annyira messze van tőlünk. Ezt a fajta ellentétet mindig is érdekesnek találtam. Sajnos sokat nem tudok tenni ellene, nem az én hatásköröm és ha mégis próbálnék tenni, lehet, hogy csak ártanék vele.
Figyelem ahogy a kérdésemre behunyja a szemét. Tudom, hogy mi zajlik le benne, én is átéltem azokat az érzéseket. Mindössze én másképp dolgoztam fel, másképp tettem őket helyre. Ebben különbözünk és ebben vagyunk mások. Így elsőnek ezen érzelmekkel kell foglalkoznom, hogy ne úgy tekintsen rájuk, mint amik rosszak. Fogadja el őket és örömmel gondoljon a mesterére, arra, hogy mit tett. Kijelentésére bólintok.
- Ismerem ezt az érzést Calene, nagyon is jól. Én is elvesztettem a mesterem, a szemem láttára ölte meg egy Sith, miközben én semmi nem tudtam tenni. Ám tudom, hogy most már jó helyen van az erővel és boldogan néz le a tanítványára, aki végre eljutott oda, hogy padawanja legyen. - mondom neki egy szelíd mosollyal. Biztos vagyok benne Estcal mester most is ugratna a szójátékaival. Ő már csak olyan volt. Egy olyan ember, akiben megbíztam és akiről tudom, hogy úgy halt meg, ahogy szeretett volna.
- Fontos, hogy megértsd az érzéseidet, ifjú. Azok a részeid és formálnak téged. Nem szabad hagynod viszont, hogy uraljanak. Nem kell bánattal gondolnod Vossh mesterre. Tekints rá a boldog emlékeiddel, hisz azok, amik igazán erőt adnak. Ő is már része az erőnek, ami bennünk is lakozik, így bizonyos szempontból, a te részed is. - beszélek hozzá szelíden, remélve, hogy le tudom nyugtatni a lelkét.

» Tanítvány bejelentő