| Tárgy: Cortosis Hotel Vas. Nov. 26, 2017 9:15 pm | |
| A Galaxis egyik legritkább és legértékesebb féméről elnevezett hotel kétségtelenül megérdemli a nevét: a Nar Velar szívében álló hatalmas felhőkarcolót mindig ezüstfények világítják meg, kétszáznegyven szintje és hétezernél is több szobája és lakosztálya pedig mindig nyitva várja a leggazdagabbakat. A Cortosis Hotelben minden megtalálható: több étterem, fürdők, koncerttermek, bárok és több saját bálterem is várja a vendégeket. A recepción mindig készségesen állnak a vendégek rendelkezésére, és a kellő összegért bármit odaszállítanak neki, amit kér. A Hotel biztonsági rendszere látszólag néhány fegyveres biztonsági őrben merül ki, de mivel az épület alig száz méterre van a Hutt Tanács Nagycsarnokától, a terület ezért fokozottan biztonságos annak ellenére is, hogy a bolygón veszélyes bűnözők százezrei élnek. |
|
| Tárgy: Re: Cortosis Hotel Pént. Márc. 02, 2018 7:51 pm | |
| Mikor még gyerek voltam, sokszor játszottunk hercegnőset. Igen, mi, ott, a putriban. A legszebb ruhánkba lyukat rágtak a rágcsálók, a mindennapos, forró zuhany pedig olyan úri huncutság volt, amiről beszélni sem mertünk. Mégis, amikor magunkra húztuk azokat a rongyokat, és a leszakadt foszlányokból masnit, illetve hajpántot készítettünk, mi voltunk a legszebbek és legelőkelőbbek a világon. A kitalált fantáziavilágban aligha jelent meg herceg fehér tauntaunon, hiszen már egészen fiatalon elérték, hogy teljességgel undorodjunk a másik nemtől. A karunkon viszont a legszebb gyémánt karkötő ékeskedett, nyakunkban a legszebb gyémánt, asztalunkon pedig mindaz a mai szemmel már igen egyszerű, akkor viszont elérhetetlen és mesebeli kulináris és gasztronómiai élvezet, amit nem kaphattunk meg. Most viszont, amikor egy valódi bálon jelenek meg, a nosztalgia inkább undorral és megvetéssel tölt el. Bármennyire is igyekszem, nem vagyok képes arra, hogy teljes mértékben megszabaduljak a múltamból, a régi emlékek árnyékomként kísérnek végig az életemben, olykor pedig sarokba is szorít, és a megbánás pallosával fenyeget. Végérvényesen viszont mindig felülemelkedek rajta, hiszen tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy javítsak az életkörülményeiken. Nem lehetek hibás. A gyerekkori képzelgéseimhez képest ezek a bálok és események cseppet sem hasonlítanak, sőt, meg sem közelítik őket. A ruhák többsége nemhogy nem szép, de egyenesen giccses, a legtöbbet a különböző tervezők csak egy alkalomra varrják. Az őrült vízióik életre keltése nemes cél, ám ezek a ruhák többnyire minden ellen van, amiért egyáltalán viselünk ilyet. A természeti körülményektől nem véd, nem ápol, nem takar, de még inkább, néha a mozgás is nehéz bennük. Az én ruhám, melyért egy feltörekvő tervező jó sok kreditet fizetett Voldonak, hogy viseljem, sem lesz állandó eleme ruhatáramnak, bár egy fokkal még hordhatóbb, mint az, amit mások viselnek, igaz, a gallérjától úgy érzem magam, mintha műtét utáni rehabilitációra küldtek volna, és azért kéne viselnem ezt a tölcsért, és ami még inkább zaklat, az a zsebek hiánya, amiben a sok-sok apróságot el tudom rejteni. A kézitáskáktól olyan esetlennek érzem magam és kiszolgáltatottnak. A ruha ezüstös-fehéres csillogásával valódi gyémánt vagyok Voldo kövér, vaskos ujján, mely most a szokottnál is extrémebb manikűrt kapott azokkal a színes tollakkal, amiket a műkörmök végére illesztettek. Én értem, miért gondolják, hogy ízléstelen, még ha kimondani senki sem meri, ellenben szerintem tökéletesen illik igazán színes egyéniségéhez. Nem fogom leirigyelni róla a tollait. Megérdemli, hogy hordja őket, hiszen nem is ismerek mást, aki képes ezeket ilyen méltóságosan viselni. - Igen, köszönöm. Nem, egyáltalán nem izgulok, bár ott, a pályán ez már biztosan másképp lesz. - szolid mosollyal válaszolok Voldo valamelyik ismerősének a sok közül, hiszen ő mindenkit ismer, mikor felteszi felém kérdését, kezeimet magam előtt pedig úgy fonom keresztbe, hogy egyrészt a táska, másrészt pedig a karóra is jól látszódjon. Pont úgy, ahogyan azt Voldo mondta nekem. Lopva a hutt felé pillantok, hogy megerősítést kérjek, mindent jól csinálok a megbeszéltek szerint, mikor azt látom, a vendége megint valaki mással beszél, persze miután a vendég láthatóan megmustrálja az órát is. Valami régi, sikeres üzletnek az évfordulóját ünneplik, de tulajdonképpen már nehéz követni azt, hogy mikor épp mi a kifogás erre a mértéktelen, feleslegesnek ható pazarlásra. Persze ami ezekben a körökben zajlik, azok közül semmi sem felesleges. Főleg, ha a Cortosis Hotel többé-kevésbé független terepnek számító fogadótermét bérelték ki az alkalomra. |
|