Stavanger-dombság, Bragaria

Admin ☽ Reagszám : 84

Dryyx és Ahaako

Borult idő van, de ma szerencsétekre nem havazott, ezért nem fagytok teljesen át, amikor a motorosszán éjjel egy viszonylag lakatlan térségben tesz ki benneteket. A bragariai hadsereg járműve magára hagy benneteket a kellemetlen szélben, ahonnan háromszáz méterre van a dombtető, ahol találkoznotok kell a partizánokkal.
Ideális helyen van a találkozó: valószínű már jóval azelőtt látnak titeket, hogy ti láthatnátok őket, és ha van mesterlövészük az út felett legalább száz méterrel magasabban lévő dombon, onnan bármit képesek lehetnek lelőni öt kilométeres körzetben. Lakott település sincs annyira közel, hogy veszélybe sodorjátok őket- igazság szerint ti magatok, de talán még maga a sereg sem tudja, hol bújhatnak meg a főút közelében bujkáló partizánok.
Közel vagytok Ansgardhoz, alig hatvan kilométerre a kialakuló ostromzár mögött. Ahogy felfelé mentek, gyorsan észrevehetitek a repedéseket és lábnyomokat az úton: azoknak a lánctalpasoknak és lépegetőknek a nyomait, amik elhaladtak itt az elmúlt héten. Shoqen mester azt a feladatot adta, hogy minél kevesebbet engedjetek át.
Ti és a veletek érkező húsz bragariai katona csendben indulhattok meg a domb felé. A felfelé vezető, hóval borított úton felfedezhettek néhány hótalpnyomot a térdig érő hóban, amin ösvényt kell vágnotok, ha ti magatok nem alkalmazkodtok a Dorn 4-en korán érkező télhez.
A felkelő Nap gyenge fényében megpillanthatjátok a Dorn 4 legszélesebb folyóját, felette egy még álló hidat. Röviddel ezután észreveszitek a rátok váró férfit is: a partizán fehér kabátjával, szemüvegével és arckendőjével szinte beleolvad a környezetébe még hatvan méterre tőletek állva is. Ha nem lenne veletek a Erő, talán elsétálnátok mellette.

The lonely albino ☽ Reagszám : 11

Iszonyat hideg van itt. Szerencsére rendesen felöltöztem és mellé fehérbe. Ilyen téren jó, hogy albínó vagyok.. Fakó testszínem is rejt kissé. Még ennek is megvan az előnye. Ezen a helyen meg még inkább. Itt, ha fehérben vagy, könnyedén bele tudsz olvadni a környezetbe. S ahogy haladunk a szánon, ezt egyre inkább látom magunk körül. Fehér hó, ameddig a szem ellát, nincs más csak hó. Végül hosszú percek eltelte után leraknak minket. Egy domb aljában, amire felkel másznunk és még a szél is fúj, csak hogy ne legyen könnyű a dolog.
Velem és Dryyx-szel együtt vagyunk huszonketten. Szó nélkül indulunk felfelé a dombon. Elképesztő, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk itt. Akárhol lehetnek ellenséges katonák megbújva, akik játszi könnyedséggel tudnának kiszedni minket. Védtelenek vagyunk, egy domboldalon. Hiába a fénykard, hiába az erő. Egy jól leadott lóvés és vége mindennek. Így körbepillantva haladok felfelé a dombra a sor közepén. Továbbra sem szólal meg senki. A célunk az, hogy találkozzunk a partizánokkal, majd felügyeljünk egy utat, amin pont haladunk. Lenézve legalábbis lánctalp és lépegető nyomokat vélek felfedezni. Jó helyen vagyunk az már biztos. Ismét körbenézek. Ha komolyabb ellenállásba ütközünk, akkor itt kemény harc lesz. Nem vagyok biztos benne, hogy mind a 20 katona haza fog térni. De ez a háború, veszteségek mindig vannak.
Végül felérünk és közben elkezd felkelni a nap is. Körbenézve meglátjuk, hogy hol is vagyunk. S felfedezek egy hidat. Elnézve balra és jobbra, nem látok másikat, csak azt az egyet.
- Szerinted mennyi az esélye, hogy azt be kell majd vennünk? - kérdem a mellettem menő jeditől. Mivel szerintem erősen esélyes, hogy azt a hidat el kell foglalnunk. A bázison is úgy tűnt, hogy az az egyetlen átkelő a környéken. Csak sokkal messzebb, amivel már nagyon eltolódik az ellátmány megérkeztének az időpontja, ami számunkra jó. Viszont ez azt is jelenti, hogy nem kevés katona fogja kísérgeti ezeket a konvojokat.
Pár méter megtétele után észreveszek egy alakot előttünk. Ami nem kifejezetten volt egyszerű és ha nem lennék jedi, nem is ment volna. Megállok előtte és kissé meghajtom a fejem üdvözlésképp.
- Üdvözlőm. - szólítottam meg a férfit. Közben a katonák elhelyezkedtek körülöttünk védelmi pozícióba. Pont ahogy a könyvben meg van írva.

Admin ☽ Reagszám : 84

- Már vártuk magukat. Kövessen kérem, hölgyem! Uram, ön a társamat kísérje el!- észre sem vehettétek a fehérre festett két méteres droidot, ami az ember férfi mellől magasodik fel. A terepbe tökéletesen beolvadó masina elkíséri Dryyxet és a katonák felét a dombon lefelé, a togruta jedi pedig a férfival tarthat a domb tetejére.

Megérzed az Erőben azt a tucatnyi élőlényt, akik a dombon túl várakoznak: a hídhoz közel, egy fákkal borított kanyar takarásában várakoznak a tiszta fehérbe öltözött felkelők. Mindannyian viszonylag jól fel vannak fegyverkezve, de ránézésre egyikük sem katona, bár ketten talán valamilyen rendőrségi egyenruha részeit viselik. Ahogy azt tudhattad, a bragariai partizánok nem a hadsereg tagjai, hanem olyan civilek, akik megtagadták otthonaik elhagyását.
Egy negyvenes, három partizánnak eligazítást adó fekete bőrű férfi rögtön felétek fordul, amikor meglát titeket. Nem sok látszik az arcából, a szemét szemüveg takarja, a hideg ellen pedig kötött fekete sapkát és fülvédőt vett fel, de a vonásaiból így is látszik, hogy komoly emberrel van dolgod. Tőled egy méterre áll meg, és tetőtől talpig végigmér titeket.
- Örülök, hogy időben ideértek. Egy órája kaptuk a hírt a Vorjiki barátainktól, hogy néhány üteget szállítanak erre a birodalmiak. Mivel a hidakon számítanak a leginkább rajtaütésre, itt támadjuk meg őket. Elpusztítjuk az ágyúkat, azután visszavonulunk. Három emberem már várja magukat az út túloldalán, jedi mester, menjenek át oda az embereivel! Siessen, az első járőrök ideérhetnek néhány percen belül!
Tisztán érzed az Erőben, hogy Roover kapitány, a katonáid vezetője nem igazán van elragadtatva tőle, hogy egy partizán parancsolgat neki, de ha úgy döntesz, hogy a terepet bizonyára jól ismerő férfi utasításait követed, akkor szó nélkül követ téged az út másik felére, ahol három partizán mesterlövész várakozik egy láda mellett. Viszonylag könnyen kiszúrod a közelben elrejtett három nagyobb siklót is, amik valószínű elég helyet biztosítanak ahhoz, hogy minden embered beférjen.

(Dryyx szálát külön veszem. Kérlek, írj rám, ha ezt olvastad!)

The lonely albino ☽ Reagszám : 11

Háború nélkül gyönyörű hely ez a Dorn 4. A hegyek, tavak, kanyonok sokasága. Tele rengeteg hellyel, ahol jól lehet meditálni vagy gyakorolni. S én most mégis harcolni jövök ide. Pedig szívesebben jöttem volna békeidőben, ám erre most nincs lehetőség. Ahogy arra sem, hogy felmásszak egy hegyre, hogy annak a tetején élvezzem a kilátást. Bár ezt meg tudom tenni, mindössze nem a kilátás miatt. Mivel mindenhol fehérbe öltözött emberek vannak, arra várva, hogy mikor húzhatják meg a ravaszt. Katonák, akik parancsot teljesítenek, amit a kényelmes székekből osztanak ki számukra. Férfiak és nők, akikkel jó barátságot kötöttem. Az a férfi, aki minket várt, hasonló kép lehet, habár ő az otthonát védi, míg mi, segítünk nekik. Dryyx-től itt elválunk. Neki más feladatot szánnak. Bólintók felé köszönésképp, majd követem a férfit a szakaszom kapitányával.
A dombon túl több embert érzek az erőben és pár lépés után már látjuk is őket. A híd közelében egy fás kanyarban állnak, mind talpig fehérben, fegyverben. Néhányon még rendőrségi jeleket is fel vélek fedezni. Mind olyan emberek, akik az otthonukat jöttek ide megvédeni. Nemes cél, ám hányan térnek haza közölök.. Hányan esnek majd el mellettem harcolva. Ilyen a háború és én azért vagyok itt, hogy ez a szám minél kevesebb legyen. Végül ahogy közel érünk észreveszek egy, a többitől eltérő férfit. Sötét bőr, fekete sapka és fülvédő. Ahogy közelebb érünk megfordul. Kapásból el is mondja, hogy mi lenne a feladatnunk.
- Legközelebb ne tippeljen.. - hallom magam mögül Roover-t, amire szelíd mosoly jelenik meg arcomon. Ugyanis a hidat kéne bevennünk. Azt, amire idefelé utaltam is. S mellé pár üteget is, amit nem lenne rossz megsemmisíteni. Csak, hogy ne legyen egyszerű. Érzem, hogy a kapitányomnak nem tetszik az utasítás és megértem az aggályait. Amint meghallgattam a férfit, bólintok felé és elindulok a mutatott irányba.
- Látom nem örül a kapott feladatnak Roover. - szólok oda a mellettem sétáló férfihoz. Kapitányom, egy Harmincas éveiben járó, erős testalkatú tapasztalt katona. Jól ismeri az embereit, akik bíznak benne és mellé jó barát. Na meg, nem fél kimondani azt, amit gondol.
- Őszintén? - kérdi, mire bólintók neki - Nem, nagyon nem tetszik ez a terv, de közben tudom, hogy fontos azoknak az ütegnek a megsemmisítése. De ami még kevésbé tetszik az az, hogy hátrányban vagyunk. Nem ismerjük a terepet, míg az ellenség igen. S ez nem tetszik nekem... - mondja kissé idegesen, miközben megközelítjük a három mesterlövészt.
- Megértem az aggályait kapitány. De attól még mindig meg van az esélyünk a győzelemre. S nálunk a meglepetés előnye, amit ki tudunk használni, ha jól közelítjük meg a hidat. -
- Biztos, hogy ott kéne támadnunk? - teszi fel a nagy kérdést. Elgondolkozok, miközben az embereim beindítják a siklókat, amikre a mesterlövészek vigyáztak.
- Úgy kéne elbánni az ütegekkel, hogy vagy ne tudják használni őket, vagy nagyon hosszú időre essenek ki. Előbbi lenne a legjobb, ám.. - nézek oldalra a híd felé - Nem szabad megengedni, hogy lerakják őket a híd mellett, ezzel is védve azt. Míg felé tartanak, kell rájuk támadni. - vázolom fel a tervem, miközben beszállunk a siklóba. Ott Roover elővesz egy kommunikátort és kihozza a túloldal térképét.
- Az lesz a legjobb, valóban. S elnézve a térképet, nem könnyen járható az út a híd felé a túloldalon. Én azt mondom, hogy még ebben az erdőben csapjunk le. - mutat egy fás részre, amin át kell haladniuk az ütegekkel. Ha ott csapunk le, akkor eltorlaszoljuk az utukat a megsemmisített ágyukkal és így az ellátmánynak kerülnie kell, ami több időt ad számunkra.
- Rendben Roover. Mondja el az embereknek is a tervét és készítsék fel a robbanószereket és a rakétákat. Kihasználjuk a fákat. - mondom a férfinak, aki kapásból elkezdi magyarázni a többi embernek, hogy miképp lesz az akció.
Röviddel ezután átkelünk a hídon és kiszállunk a siklókból, majd bemegyünk az erdőbe és felkészülünk. A kapott információk alapján jönni fog egy járőr csapat. Úgy döntöttem, hogy őket hagyjuk gond nélkül átmenni és majd a mesterlóvészek leszedik őket, amikor megérkeznek az ágyuk. Így nem fognak hátba támadni minket. Azelőtt viszont lerakjuk a robbanószereket néhány vastagabb fa tövéhez, hogy azokat kidöntve készítsünk útzárat. Majd a meglepetés erejével lecsapunk és megsemmisítjük az ágyukat.

Admin ☽ Reagszám : 84

A három partizán, aki az út túloldalán vár, megpróbál megállítani titeket abban, hogy elvigyétek a siklókat, egyikük pedig egy rádión szól is a vezetőjüknek, hogy nem ragaszkodtok a tervéhez, de Roover kapitány gyorsan elfoglalja a siklót tíz emberével, és miután te is beültél, elindultok.
Gond nélkül átjuttok a hídon, és el is indultok a kanyarnál található mellékút felé, amivel könnyen eljuthatnátok a fák mögé, ahol elrejthetnétek mindkét siklót. A kanyarban azonban meglepetésbe futtok: az őrjárat, aminek az elhaladására akartatok várni, kevés híján szó szerint belétek ütközik, az egyik szembejövő siklómotor orra finoman neki is koccan a ti siklótoknak.
A két motoron ülő két fehér páncélos birodalmi katona, és a mögöttük jövő siklóban ülő további három birodalmi- köztük egy tiszt, talán egy kapitány- néhány másodpercig csendben néz rátok, azután mindenki a fegyvere után kap. Roover kapitány feláll mellőled, és két gyors pisztolylövéssel lyukat éget a motoron ülő katonák sisakjába, a három másik bragariai katona pedig kiugrik a siklótokból, és teljes tűzerővel lőni kezdik a fekete birodalmi siklót. Néhány lövedék visszarepül, a sikló sofőrje pedig kiugrik a siklóból, mielőtt az lángra kapna, és egy kisebb robbanás keretében ki is ég.
A rövid összecsapásnak csak egy áldozata van a ti oldalatokról: a katona, aki a te oldaladon száll ki a földről, találatot kapott a mellkasán, és tisztán érzed, ahogy elszivárog belőle minden élet. A birodalmiak oldaláról csak a sofőrben érzel még életerőt, aki időben kiugrott, és most ájultan, kissé összeégett páncélban hever a roncstól néhány méterre. A fekete füst lassan felszáll az ég felé, miközben a siklótok beépített kommunikátora néhány csipogás után aktiválja magát, és megjelenik rajta a partizánok vezetőjének kicsinyített mása. A harag tisztán érezhető belőle, ahogy Roover kapitányhoz szól.
- Mit műveltek, maguk idióták?! Tizenöt kilométerre is látszik a füst, amit csináltak. Egyáltalán miért keltek át a hídon? Megmondtam, hogy a hídnál várják leginkább a rajtaütést... Térjenek vissza ide, elmegyünk! Itt már semmi esélyünk nincs elkapni őket.