Réges régen egy messzi messzi galaxisban…
Mindenki ismeri e szlogen franchise-át, mégis azon belül egy különös Jediről szeretnék neked mesélni Olvasó, ami így szól:

A yavini csata előtt 3661 körüli évet írjuk a Star Wars Univerzumának egy elszeparált részén, ahol a mi hősünk; Ro O’Lann egy vallatás alanya volt egy jeges világ titkos birodalmi bázisán Most A Skyspear hajón Évára hagyva a vezetést merengett maga elé, közben a …Hogyan keveredhettem ekkora bajba... hangos gondolatra egy kis lebegő, gömb droid válaszolt a maga csipogó nyelvén.
Persze EVA, az Emocionális Vezérlő Asszisztens nem hagyta a kapitányt érintő sértő szavakat annyiban.
A frissen csatlakozott lebegő Remote elé egy hologrammot vetített, pontosabban a kapitány mögé. Ám mielőtt a vetítés elkezdődhetne; mi magunk nézzünk bele Ro O’Lann kapitány személyes naplójába…





A Jedi Tanács egy önálló küldetéssel bízta meg pár héttel ezelőtt a huszonhat éves Ro O’Lann jedi lovagot, aki az űrben felállított állomások között ingázott, hogy bolygókat látogasson meg egy tolvaj elfogása érdekében. A titokzatos tolvaj egy gyűjtőt rabolt ki a Nar Vel közeli Kereskedelmi Állomáson, s mivel a Köztársaság határán látták átcsusszanni, ezért az ottani hatóságot bízták meg a tolvaj kézre kerítésére. A keresés eredménytelen mai napig, de egy Jedi képes lenne a legapróbb nyomokat is észre venni. Ro azt a pár nyomot követi, amit saját anyabolygójának északi féltekéjén fedezett fel.
A tolvaj nem biztos, hogy egyszerű tolvaj. Ro mestere; Ma’kyhm Jedi mester két lehetséges helyszínt vélt felfedezni, mely pár napos különválást eredményezett. A mester tovább kutakodott a Cordrillán, hogy a hét évvel ezelőtti felkelés helyszínei eddig jelentéktelennek tűnő jegyei mostanra jelentőssé vált a küldetés folyamán.
A Pohranic bolygó második holdja újabb látogatót fogadott, melyet a Skyspear jelentette. Tőle egy kilóméterre egy felszín alatti bánya rendszer frissen használt bejáratán lépett be O’Lann. Deres ruhájáról lerázta a havat, majd egy aktív lift vezette a jégtakaró és a föld alá. Ro tudta, hogy jó nyomon jár. Nem volt kétséges, hogy bizony itt, ha nem is biztosan a tolvaj, de egy csapat tartózkodik illegálisan a komplexumban.
Kutatása során megbizonyosodott, hogy a bánya minden rendszere aktív. Szabadon lélegezhetett, néhol hibásan működött a világítás, de legalább szobahőmérsékletnek örült a padawan, ahogy folytatta az útját a mélységben. Továbbra is óvatosan járkálta a kietlennek tűnő folyosókat, ezért a legkevesebb neszt hagyva maga után a legközelebbi terminálhoz sietett. A terminálra ráfért volna egy alapos karbantartás, így is alig indult be. Ro ekkor bánta, hogy a szőrös mestere bizony nincs vele, aki áthidalná a hibás gépezetet. Ám a tanítvány tanult valamelyest a tíz éves kapcsolatuk alatt, ezért némi időbe telve sikerült a fehér maszk háttérmemóriájába egy térképet letölteni. A művelet automatikus protokollal járt, ami beindított egy felderítő egységet a fekete lebegő Remote személyében. Csipogása Ro-t idegesítette, nem is gondolta, hogy a kis droid bármit is segíthetne, sőt szükségtelennek tartotta, de az új társa folyamatosan követte Egy boltív állította meg a párost, ahonnan látták a fekete birodalmi ruhában mászkáló járőröket. A kis Remote-nak egyértelművé vált, hogy az új gazdája kellemetlen pillanatok elé fog tekinteni, emiatt elhallgatott és szorosan a barlang falához simult. Ro ekkor értette meg, hogy nem egy átlagos droiddal hozta össze a sors, s talán mégis csak egy értékes társba botlott, viszont más segítséget csak alapos vizsgálat után érdemes kérnie. Az is elég indok, hogy birodalmi erők tartózkodnak a Köztársaság területén.
Nem akart kockáztatni Ro!
Visszafordult volna az előbbiekben említett terminálhoz, hátha van valami új adat az itt létükről, de a droidot hajtotta az illetéktelenek léte, ezért követte őket. Ro emiatt következtetett a balhéra és a csetepatéra. Ha észreveszik a katonák a Remote-ot, akkor tudni fogják, hogy bejelentetlen vendégük akadt, akit fel kell kutatniuk, ezért a jedi lovag nem mehet a felszínre, folytatnia kell a veszélyes útját. Csak később derült ki, hogy az aggodalma indokolatlan volt. Nem tudja ki lehetett egykoron a droid gazdája. Annyi biztos, hogy igazi bajkeverőre vall a partner tervezője, hiszen játszi könnyedséggel cselezte ki a bányász droid az őröket, amivel újabb és újabb esélyt kapott Ro, hogy feltűnés nélkül jusson el egészen egy nagy csarnokig.
Rúna vésetek és falirajzok szinte epikus módon mesélhetett a bányarendszer és a bányászok minden napjairól?
Nem!
Maguk az egykori bányászok találtak rá erre a helyre, mely egy ősibb civilizáció nyomait fedezték fel. Itt már nem a bánya levegő termő gépezete állította elő a belélegezhető oxigént, hanem ez természetesen finomított, kissé szennyezett levegő.
A droid feltérképező szkennerje további katakombákat talált, amit azonnal átküldött Ro maszkjára. Kész város húzódik a föld alatt, mely csak azért élhetett, mivel a földrétegnek már a bolygó magmája nyújtott biztonságos meleget.
Ámult és bámult a páros, ahogyan a csarnokon túl bejutottak a kürtő városba. A kürtő tetejét átlátszó jég borította, de ezen keresztül kapott fényt az inkább botanikus kertnek tűnő város. Az itteni lakók fogalmát a mindenféle növények és kisebb állatkák merítették ki. Amit a Remote meg is jegyzett, s csak ennyit fűzött hozzá a maga nyelvén;
Szép kertváros, de nem laknék itt. Nem szedném össze az állatok után a kakit.





- Egy droidnak van humor érzéke?

Hangosan ejtette el véletlenül kalandorunk; Ro O’Lann a véleményét a partnere felé. Ami miatt persze sértődöttség vált ki a droidból egy figyelmeztető lézer sor formájában. A közelben szerencsére nem tartózkodtak járőrök, de az állatok azonnal visszabújtak az otthonuk védelmébe s lassan a félő csendet megtörték a hangjukkal. A friss páros tovább haladt a város központjáig, mely egy épület formájában centralizálódott. Ro-t elfogta az Erőn keresztül egy sötét érzés, mégis ismerős számára az energia. Nem tehetett mást, mint visszaszorította az Erő áramlást, s elrejtette a jelenlétének kisugárzását. Halkan jutott be a kőépületbe, ahol színtisztán érződött az Erő Sötét Oldala. Aminek két tételében tagozódott. Az épületben kavargott a negatívitás, a fojtogató, irigy tudásszomj, melyet az egykori erőhasználó őslakosok teremtettek vágyaikkal és tetteikkel. A második eltért ettől. Érzékelhető a forrófejű gyilkosságra kényszerítő bizonyítási vágy, a hatalom éhség, amely Ro számára egy nagyon ismerős személy állt központjában. A vörös bőrszín, az ezüstös ősz haj, a fehér bőr ruházat dominanciája a figyelmet kelti fel. Főleg a nőszemély mozgása és a Remote figyelem elterelése okozta vörös fénykard penge egy nem várt tényt állapított meg a Jedi Lovag.
A droid amint a felújított központi terminálhoz ért, az Astro szerviz paneljén már töltötte is le az adatokat a saját memória tárába. Ám mire a legfontosabb dokumentummal foglalkozott egy iszonyatos szempár szinte felfalná, ha a Sith képes lenne rá. Helyette a fénykard penge suhan felé. Az érzelmileg felkavarodott Jedi Lovagunk kiugrott rejtekéből, s megakasztotta a csapást. Ám az ellenségük reflexszerű Erő villámja elsodorta a Remote-t.  A közvetlen találkozásban a Jedi és a Sith meghökkent. Mindhárman rájöttek, hogy ez nem csupán egy egyszerű váratlan találkozó.

A szótlan és mozdulatlan alakokat még a fénykard pengék duruzsolása és vinnyogása sem késztette a viadalra, csupán a kis droid menekülése eszméltette fel őket. Ro habozott, de a gyökeret vert lábait végül kapkodni kezdte. Csapásról csapásra a tudás és a szív csatája bontakozott ki, s minden egyes támadás és védekezés egy-egy emléket szabadított fel mindkettőjükben.
A párbaj alatt a mi Jedink valamelyest örült, amikor Levba megszokott mozdulatait alkalmazta a shii-cho forma jegyében. Ami újdonságnak számított a shii-choval összekötött ugrás és aggresszív mozdulatok. Az ataru ismert a mindkét ellenfélnek s közel egy erőviszonyban küzdöttek egymás ellen, ám mindketten csúnyán alul szerepelnének, ha látnák a mestereik. Ekkor még csupán gyerekes civakodást érezhetünk. Egyikőjük se készült fel, hogy megmérkőzzenek.
Levba tudatában volt a tényekkel. Megemberelte magát s inkább egy régi ismeretlen trükköt vetett be, ami nem más, mint a bőr ostorral kihúzta Ro lábát, hogy a shiak nevű végső csapással szíven döfje őt. A tervét egy csalóka mosoly is követte, de meglepettségére nem érte el Ro-t az ostor. A „niman” szó futott át Levba gondolataiban, ami a hatodik forma neve.
Annyit érdemes tudni, hogy a niman a második formától az ötödikig formáig merít más stílusokból. Sok mester inkább nem ajánlja, mert csupán egy kotyvalék, ha Ma’kyhm mester szavaival kell éljek. Viszont kombinálják az Erő-használattal a nimant, vagy két fénykardot forgat az ember, a makashi forma ellen talán lesz egy kevéske esélyed.
Romlott Levba okosan választott. Ro meglepetésére befejezte az akrobatikus elemeket. A kisugárzása már nem forrófejű, sőt tömörödő harag hatja át. A lábmunkája pedig kiegyensúlyozottságról, tudatos, elszánt gyilkos modorral jeleskedett. A vörös fénykard körkörös lendítése nem a védelmet szolgálta, hanem rést akart nyitni a Jedi Lovag védelmében. Ellenfele hátrálni kényszerült, mert a réseket szúrások használták ki.

Ro O’Lann sose érezte magát ennyire védtelennek mások ellen. Egyértelmű volt számára, hogy a harcot el fogja veszíteni. Fénykardja pengéjét visszavonta az utolsó hárítása után, majd a vörös penge mellett begyorsított, s a két tekintet közvetlen közelben találkozott. Szörnyű volt látnia, ahogy egykoron legjobb barátja ábrázatát a Sötét Oldal mérgezte meg, s a valaha ezüstös cián szemíriszek sárga színben kémlelték az ő tekintetét.
Levba egyet hátralépett és egy kereszt vágással ketté akarta hasítani a lovag testét, de túl sok időt hagyott, hogy a lovag elhajoljon, miközben annak fénykardja a levegőben maradt. Ez a váratlan pillanat zökkentette ki őt, s akkor eszmélt fel, hogy Ro szorosan lefogta az ő kard tartó kezét. A kék pengéjű fénykard pedig farkasszemet nézett vele. Csak egy pillanat és Ro kardja egy perzselt lyukat üthet az ő koponyáján.




Emlékzuhatagok nyújtotta füves-erdős felszínt egy nagy erejű tornádó tépázta meg egy héttel ezelőtt. Annak katasztrófa nyomait takarították a Hutt Polgárháborúba el nem küldött köztársaság hű katonai egységek, hogy a cordrillai lakosok biztonságosan folytathassák életük menetelét vagy építsék újra. A Leth-i káosz fordulópont 273. évében a hatodik hónap tizenkettedik napján a nyolcéves miriáli kis fiú elszakadt a családjától örökre, s mai napig nem beszél Ro az elhunyt rokonságáról. Az árvaház, ahova került a számára szimpatikus és egyidős zeltroni Levba Kalesh nyújtott számára megnyugvást, akivel szívesen játszott, s mindig együtt kuncogtak jóban rosszban. Összefonódott az életük, főleg mikor egy ágyban egymás hüvelyk ujját szopogatták alvás közben.
A fiatal, komolytalan szerelem nem élte túl a Polgárháború végét.  Addigra új élet stílust követett mindkettőjük, hiszen két Jedi mester fogadta be őket a hetvennegyedik évtől számítva. Nehéz volt az átállás, mert nehezen szokta meg Ro és Levba az árvaház után a Templom szigorú szabályait. Az is nehezítette a dolgot, hogy két különálló, sőt rivális tanuló csoportba sorolták be őket.

A két csoport gyakran kapta a párbaj feladatokat, ahol Ro és Levba egymással gyakorolhattak bambusz gyakorló kardjaikkal. Mindig a miriáli gyermek maradt alul, de Levbában ott honolt a könyörület, de a kitartás is. Valahányszor győzött mindig számon tartotta, de újra és újra kihívta a barátját, mert azt akarta, hogy Ro fejlődjen. Későbbi mestere; Rotari Kall nagyra becsülte benne ezt a szándékot, sőt mindig dicsérettel várta a lányt, de nem a győzelmekért. Kall mester amióta kimentette őt az árvaházból, azóta követi figyelemmel. Ro O’Lann sem kivétel, hiszen az a béke és harmónia, ami az ő jellemzője, felhívta magára az idősebb Kara Maess jedi mester figyelmét, aki egykoron Kall mestere volt, s új leendő tanítványának fogadná a kis miriálit, amint sikeres a két barát Padawan vizsgája.

Elérték mindketten a Jedi tanítvánnyá válást! Ro csoport elsőként végzett a Katari osztályban. Mindenki furcsának tartotta a miriálit, pedig csak a faja sajátossága az érzelmek tökéletlen kimutatása. Valamennyi irigység fogta el a fiú Erőérzékenysége miatt, de volt idő, amikor kirekesztették a többiek, mivel mindig a háttérben szeretett maradni. Páran, aki mindig is tudták milyen ember, az Kara mester és Levba.
Na igen, Levba Kalesh Ro O’Lann ellentéte. Mindig a központban akart lenni. Minden balhéban ott volt, védelmezte a többieket akár erőszakkal is. S mindig az igazság érzetét becsülte meg Kall, Kara, és Ro is. Igazi aktív lány, aki mindig mosolygott, boldog volt.
Míg egy nap, mikor lovagi vizsgájára készült a két tanítvány egy puccsot hárított a két Jedi mester.
Kara és Levba alig bírta visszaszorítani a sírásukat nap nap után, mert a dekadens Kall mester meghalt az egyik támadó hullám sugárfegyvereinek torkolatában, ahol egy akna végzett vele.
Ro persze sajnálta Levbát és mesterét, de most először érezte azt, hogy nem tudja megnyugtatni barátját. Amit nem tudhatott Ro, hogy Levba a csatatérre sietett, amikor megérezte mestere hátrányos helyzetét. Mire odaért, mestere próbálta védeni őt, s ekkor egy óvatlan pillanatban cafataira szakadt a hős Jedi a tanítványa szeme láttára. Ekkor már tizenkilenc éves Levba magát és a büszkeségét hibáztatta a történtekért. Az ében fekete hajkoronát a Stressz ezüstös beütésű módon kiőszítette.

A Köztársaság bár ünnepelte a puccs leverését, de a Jedik gyászoltak. Megannyi jó ember is porba hullott. A legjobban Levbát viselte meg a történtek. Szerette mesterét úgy mintha nevelő apja lett volna. S néha úgy, mint szerelme. A göcsörtös bánatot egyik társa sem tudta enyhíteni. A sok tanács és együtt érzés sem mozdította ki szobájából. Még a legjobb barátját sem engedte a kis vackába.

Egy éjszaka Kara mester látogatta meg a Levbát. A megkeseredett vendég arcáról leírt a csalódottság. Testet és lelket a düh feszítette. Amit Ro aggodalmas, magába fordult hozzáállása is tetézte. Olyan erővel környékezte meg Kara-t a sötét oldal, hogy az ajtót is kiszakította. Elmondta kegyetlen véleményét Levba hibájáról, ami miatt a lány elmenekült nyomot nem hagyva maga után.
Mire feleszmélt a mester a cselekedete után, maga kérte meg a Jedi Tanácsot, hogy Ro O’Lann egy új mester keze alatt tegye le a vizsgát, s maga száműzetésbe vonult.

Ro ebben az időszaktól kezdve érezte a Lovagi rangját átoknak. Hiszen Levba számára nem csak a legjobb barát szerepét töltötte be az életébe, hanem a szerelmet érzett, mit soha nem tudott megfogalmazni, amíg esélye volt rá. Nem akart új mentort fogadni, inkább Kara mesterrel tartott volna szíve szerint, de nem lépte meg azt a válaszutat. Kara mester elmondta az utolsó találkozásukkor, hogy Ro-ból nagyszerű Jedi válik amiért meg tudott számára bocsátani. Csak annyit kért tőle, hogy szorgalmasan tanuljon, hogy ha egyszer hallani fog a tetteiről valahol a galaxisban, akkor büszkeség töltse el.



Lady Hekatea újra a Fornoch főváros nyújtotta egyik Sith Templomában kopogtatja magassarkú cipellőjét igyekezve, hogy Darth Urans mestere számára jelentést tegyen a Pohranic-i hold eset sikeréről, mely egyben az ő bukását is idézheti. Éppen a turbóliftbe szállt be, s megnyomta a huszonhetedik emeletet jelző gombot, amikor ő maga is elgondolkodott a bezáródó ajtók zajára. A küldetése alatt kapott forró csók az elmúlt két héttel ezelőtti események sorozatára emlékeztette, mely az őt fenyegető Jedi Lovagtól csattant a végső csapás helyett. Ajkát harapdálta azért, hogy visszatérjen a valóságba, viszont annál inkább gondolataiba ragadt. Megfeledkezett önmagáról, s mire kinyílt a lift ajtaja, akkor Darth Urans észrevette, hogy tanítványa az ajkait simogatta.
- Tanítványom! Kérlek számolj be a történtekről.
A vörös bőrű tanítvány összekapta magát, s a megszokott makacs tartásával, határozott lépteivel előállt, majd egy fekete adattárat nyújtott át, amin a köztársasági jegesvilág egyik holdján szerzett.
- A nyers fordítás kész, mesterem. Szükségem van némi időre a finomításra. A rúnák metaforák halmaza, ami egy újabb rejtvényhez vezet. Kutatásomat folytatom az ön engedelmével.
- De nem olyan gyorsan. Zavart érzek benned fiatalasszony. Valami történt?
- Egy jedi kis gubancot okozott…

Hekatea nem tudta a teljes véleményét kifejteni, mert a hirtelen indulatú Darth Urnas fojtogatta őt az Erőn keresztül a térszövetén. Az idős Sith Lovag tekintete nem változott semmit, de csalódottsága a tanítványa iránt először szégyent érzett. Tudta jól mi történik, ha a Jedi Rend és a Köztársaság csak sejtik a terveit. Ám a közös hat évnyi ismeret és hibátlan munka tekintetében megkímélte őt.

- Egy esély, nem több. Ha még egy kis kudarc irható a számládra, akkor a te és a kislányod halottak lesztek. Kényszerítelek, hogy vágd le a lányod egy párbajban. Amint végeztetek egymással, elégetünk titeket és hamvaitokat is megsemmisítem.
- A nevemet is elhagytam azért, hogy tanuljak és az Uralkodót szolgáljam. Szakítottam a múltammal. S neveltetem a gyerekem az akadémián, hogy nálam is erősebbé váljon.
- Én pedig új nevet adtam, Lady Hekatea... Lehetőséget, hogy erősebbé válj! ... Csak ne merd elszúrni.

Darth Urans a nyomatékosítás után hátat fordított, majd elballag a hosszú folyosó nyitotta magán lakosztályáig, miközben tanítványának parancsként intett az elmenetelről. Amint beért az előtérbe, az ajtók bezáródtak, s egy újabb intés hatására a vele szembe levő márvány asztal bizonyos lapja utat engedett egy pókszerű gépezetnek, mely gazdája üres tenyerébe toporzékolt.

- Levba találkozott a gyermeke apjával. Nem gondoltam volna, hogy egy Jedi Lovag a másik szülő. Ez még gondokat okozhat. Kövesd és jelents a legaprólékosabban a tanítványomról! Most pedig menj a lehető legdiszkrétebben.


Lady Heaktea a jelenlétét elrejtve hallgatta ki mesterét, s amint meghallotta a droid feladatát, nyomban a liftbe szállt, s lakására sietett.
Az elnyesett piramis alakú, enyhe döntésű falakkal tervezett szobák és folyosók alkották együttesen a Hekatea rezidenciát a város egyik külső kerületében, amelynek műhelyében az új fegyvere végső simításait hegesztette. Némi csiszolást követően már csak az erőérzékeny gomb bepattintása maradt hátra. Kicsit hátra dőlve újra számította az értékeket, majd jöhetett a próba. A droid csupán ezen esemény sort vette kamerára, de nem tudott/nem is tudna a nőszemély gondolataiba férkőzni. A sith nőszemély a hegesztés alatt gyermeke fényképére pillantgatott, s eszébe jutott egy fontos sors döntő esemény az életében, de próbálta elhessegetni a rohamozó emlékeket. Tudja jól, hogy először a munkáját kell folytatnia a délelőtt folyamán, majd kora délután gyermekével tölthet egy kis időt, mielőtt az Akadémia újra beszippantja a lurkót.

* * *

- Nyúzott hegyes völgyi lárva Quar. Olcsón adom! Friss Quar!

Ezt hallva a piacon Hekatea máris a bódéhoz sietett a gyermekével együtt. A vérében kifőzött Quar húsa nagyon hasonlít a kocsonyához, amit mindketten imádtak. A kis Rovba inkább leguggolt, hogy kis vesszőjével a földbe rajzolgasson, amíg anyja elszántan alkudozik a minden hájjal megkent árussal.
A Yinchorrik árus az „olcsó lárva” hirdetése nem tartozik a mindennapos árak közé, sőt nagyon is drágán számolta fel az egy kilós csemegét. A vendége egy „olcsó” trükkel akarta a saját árát kivívni, ám a mentális befolyás nem hatott a hüllőre. Hekatea szemíriszén kezdett látszani, hogy nem bírja, ha bolondként kezelik. Annak láttán a Yinchorrik árus feleszmélt, hogy nem átlagos vásárló állt szóba vele. Természetesen az alku pillanatok alatt a vendégnek kedvezett, sőt még ajándék nyalókát felajánlott a gyermeknek.
Mire Hekatea megfordult a kárörvendő mosolya lekonyult, mert egy twi’elek rabszolga rúgta arrébb a fiát; Húzódj arrébb büdös kölyök! mondattal ahelyett, hogy egyszerűen kikerülte volna. Rovba az indulatai miatt vérbe szökkent szeme, ahogy benne az Erő sötét oldala. Nem habozott felállni, s maga felé rántotta a rabszolgát. Szó szoros értelemben nyomást gyakorolt rajta, hogy térdre hullva meghajoljon előtte, hogy megalázással büntesse meg a tuskóságot. Arra viszont nem gondolt, hogy a goromba twi’elekban van annyi kitartás, hogy kinyomja magát az egyik kezével, s a másikkal egy sugárpisztolyt emelt rá.
Az anyai ösztönökben dúskáló Hekatea megijedt, de cselekedetre késztette a helyzet. Fénykorbácsát mozgás közben engedte ki. Az energianyaláb pedig leválasztotta a pisztolytartó kéz csuklóját a gazdatesttől. Üvöltésre lett figyelmes Darth Maan. Hekatea ismerte Őt, ahogy sokan mások, s azonnal deaktiválta a fegyverét, s meghajolt. Ezt a mintát követte Rovba is. A Twi’elek nyugodtan felállhatott.

- Rabszolga! Mégis mi történt itt?
- Bántalmaztak gazdám. Hadd intézzem el a porontyot!
- Hallgass! – Darth Maan figyelmeztette a tulajdonát. - Nem látod, hogy az akadémia egyik tagja tökéletesen tudja az illemet. Te sértetted meg korábban. Hányszor kell megjegyeztetnem veled, hogy szánalmas alávaló fajhoz tartozol, annak is gyenge. A te hibád, hogy nem ismerted fel a Sith Akadémia uniformisát. Ő csupán megleckéztetett, ahogyan kell.
- Uram…
- Fejezd be! Otthon megkapod a méltó büntetésed. Kotrodj kutya!
- Elnézést kérek a kellemetlenségekért, - kért bocsánatot az anya - nagyuram!
- Mi a gyermek neve asszonyom? – abban a pillanatban Hekatea bemutatkozásra intette fiát.
- A nevem Ord Rovba, nagyuram. Nyolc éves vagyok és bocsánatot kérek.
- Nem szükséges Ord Rovba. Igazi Sithként viselkedtél. Kíváncsivá tettél! Azt hiszem figyelemmel kísérem a pályafutásod. Eredményes tanulást Rovba! S ha megbocsátanak, folytatom az utam.

Gyermek büszke tekintete meglágyította az anya szívét, s azt kívánja ő magában; bárcsak elmondhatná az igazat az apjáról.

5. Fejezet - A Szembetűnő
6. Fejezet - Vadállati Tanítás
7. Fejezet – Új Esély
8. Fejezet – Lélek Átalakítás
9. Fejezet – Sötétség a Fényben