KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó





Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (15 fő) Hétf. Aug. 08, 2022 6:56 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
» Silhouette Frpg
Khaya Icon_minitimeby Vendég Hétf. Ápr. 15, 2019 11:33 am

» World of witchers
Khaya Icon_minitimeby Vendég Kedd Szept. 11, 2018 2:36 pm

» 296 - Wretched hive
Khaya Icon_minitimeby Miraon Nen Pént. Aug. 31, 2018 1:34 pm

» Welcome on board, my lord!
Khaya Icon_minitimeby Red Kerrigan Pént. Aug. 31, 2018 2:07 am

» A Véres Aukció [Kaland]
Khaya Icon_minitimeby Revan Szer. Júl. 04, 2018 4:10 am


Megosztás
 

 Khaya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Khaya

Khaya

☽ Reagszám :
0

Khaya Empty
TémanyitásTárgy: Khaya   Khaya Icon_minitimeVas. Jún. 10, 2018 6:23 pm

Khaya

survivor


   

   

Megjelenés


   
A korához képest viszonylag magas, sápadt bőre erős kontrasztot alkot szénfekete hajával amit általában feltűzve hord. Tartása büszke, előretekintő arcáról pedig szinte semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni. Ez az a maszk amit az évek során magára illesztett.
Nem szokása fecsegni, többnyire szárazon és lényegre törően beszél és a szarkazmus sem idegen tőle. Ha van valami amit még a birodalomnál is jobban utál az a fényűzés. Egy egyszerű fekete köpeny és pár rend ruha bőven elég neki.  
   

   

   

Személyiség


   
Precíz és megfontolt az esetek jó részében igyekszik megőrizni a hidegvérét. A győzelem érdekében minden eszközt felhasznál, de nem szívesen bocsátkozik nyílt harcra ha van más lehetőség.
Nem a hatalom sokkal inkább a tudásvágy hajtja. Ősi ereklyék, letűnt nagyurak és úrnők homályba burkolózó története és a siht mágia rejtelmei.
Talán a múltja miatt vagy mert alapvetően türelmes természetű képes órákat tölteni kutatással és szinte sosem lehet kihoznia sodrából. Egészen addig amíg rá nem szánja magát a támadásra, bár ezt csak mint legvégső eszközt használja.
Mint általában minden siht ő is csak olyanokat és annyit mond amiből neki a legtöbb haszna származik, de ha egyszer őszinteségre adná a fejét lenne egy pár keresetlen szava a szervezet tagjaihoz.
   

   

Felszerelés és vagyon


   
Csak a legszükségesebbeket tarja magánál: némi készpénz, egy fekete köpeny, egy egyszerű markolatú fénykard valamint egy ugyan ilyen dísztelen fénytőr.
   
Khaya 9443d3f91a3116090b8f7e223dda44e6>

   
Faj:Ember

   
Kor:18

   
Nem:Nő

   
Csoport:Sith Birodalom

   
Szervezet:Sith Rend

   
Foglalkozás: Sith tanítvány

   
Erő-érzékenység:van-Sötét Oldal

   
PB:Katie McGrath
   

 - Még mindig semmi- dobok egy újabb használhatatlan holocront az amúgy is tetemes kupacba. Az adat tárolok már teljesen beborítják az asztalt, de egyik sem tartalmaz érdemi információt. A sithek történelme nehezebb ügy mint gondoltam és a gyomrom korgása sem segít a helyzeten. Vajon mióta vagyok bent?
Mintha csak az Erő akarata lenne, vagy mert pontosan tudta, hogy hol vagyok határozott léptek zaja töri meg a könyvtár csendjét. Nem kell megfordulnom, hogy tudjam kihez tartóznak.
- Na, jó ebből elég- ragadja meg a székem- most kimegyünk!
- Kizárt már nagyon közel járok- mutatok a jobb oldalamon elhelyezkedő halomra. Ott van minden olyan irat ami tartalmaz valamit a sithekről.- Különben is egy jedinek kitartónak kell lennie és folyamatosan gyarapítania a tudását.-
A testvérem lassan kifújja a levegőt, de még mielőtt elkezdhetnék reménykedni, hogy békén hagy megragadja a csuklómat és elkezd maga után húzni. Kénytelen vagyok követni ha nem akarom feltörölni a padlót.
- Nézd ha annyira fontos neked miért nem kérdezed meg, hogy használhatod-e a zárolt részleget?-
- Úgy sem engednék- forgatom a szememet.
- Dehogy nem. Rávettem Barak mester, hogy beszéljen velük.
- Mit csináltál?- cövekelek le az ajtóban ezzel elállva az utat, de jelen pillanatban ez érdekel a legkevésbé. Komolyan rávette erre azt a csökönyös öregurat? Ő talán még nálam is makacsabb pedig én vagyok az aki étlen-szomjan ült egy rakás holocron között.
- Jól hallottad- villantja ki mind az ötven fogát- két napba telt, de azt mondta talán tehet valamit.-
A belőle áradó bizakodás engem is megtölt és hamarosan úgy érzem magam mint egy felhúzott rugó.
- Mire várunk még?- indulnék el, de ezúttal ő ránt vissza.
- Mondjuk arra, hogy egyél valamit. Nem akarom, hogy a mesterek előtt es össze.-
Kellemetlenül bólintok félig az izgatottság miatt, félig pedig mert én is pontosan ugyan ezt mondanám a helyében. Mégis mióta hasonlítunk ennyire?
                                     * * *
Nem igazság! Füstölgök magamban miközben egyre távolabb kerülök a szigetet uraló épülettől. Lábam alatt felkeveredik a por apró kavicsokkal telítve a cipőmet, de nem érdekel. Dühös vagyok. Talán túlságosan is mert még Barak mester jelenlétét sem érzékelem csak amikor már mellettem lépked. Sose értettem, hogy tud olyan gyorsan mozogni mikor mellettem éppen, hogy csak cammog
- Ha jól sejtem nem fogadták el a kérésed.- Képzelődöm vagy tényleg jól szórakozik?
- Tényleg olyan, rossz ha valaki többet akar tudni bizonyos dolgokról? Akkor  minek vannak ott azok az iratok? - engedek utat a frusztrációmnak. Szívesen mondanám, hogy az elpárolgott türelmem felelős a kifakadásomért, de ez nem lenne teljesen igaz. Sőt erős a gyanúm rá, hogy tudat alatt végig egy ilyen alkalomra vártam amikor végre kipanaszkodhatom magam.
Észre sem veszem és már a veteményesben járunk. Nem úgy a mesterem aki most fáradt, de határozott léptekkel baktat előre. Na tessék, most már futnom kell utána.
- Tudod miért karózzák a fiatal fákat?- állapodik meg egy csemeténél.
- Azért, hogy ne döntse ki a szél- felelem bizonytalanul. Az idős togrura talányai minden alkalommal meglepnek. Egyáltalán mi köze a helyzetnek ahhoz, hogy a növényeket  egy fadarabhoz kötözik... Ó, oké leesett.
-Érted ugye? A vihar túlságosan erős, hogy ellenállj neki. Ez nem jelent gyengeséget csupán annyit, hogy még fejlődnöd kell, hogy ellen tudj állni.-
Mindketten tudjuk mire gondol. Kimondatlan szavai baljóslatúan lebegnek körülöttünk. A Sötét Oldal. Egy jedi számára a legnagyobb fenyegetés, nekünk padawanoknak pedig annál is rosszabb. Rémálmaink forrása, az ágyunk alatt meglapuló szörnyeteg. Félelmetes, ismeretlen és nekem kicsit érdekes is. Hogyan működik? Tényleg elnyelne? Honnan tudom, hogy mikor lépem át a határt? Egyáltalán miért létezik ha csak pusztítani tud? Nos igen, talán az ilyen kérdéseim miatt nem engednek kutatni. Én viszont cseppet sem félek az erejétől.
- De ti visszatartotok. Te és a húgom.
- Sosem értettem miért nevezed így mikor egyidősek vagytok.- a homlokán megjelenő ráncok akaratlanul is mosolyt csalnak az arcomra. Úgy tűnik nem csak én vagyok az aki nincs tisztában a másik szokásaival.
- Mert én vigyázok rá. Riya tehetséges, de sajnos túlságosan naiv és mindenkin segíteni akar. Szóval meg kell akadályoznom, hogy valami hülyeséget csináljon.-
Na nem mintha nem csinálná velem ugyan ezt. A sarkamra lép ha túl nyersen fogalmazok, kirángatott a könyvtárból és Barak mesterrel is ő beszélt. Mindig is így volt, még abban a kevés Berigwán töltött időben is, melyből mostanra csak valami végtelen kékséget tudok felidézni.
- Még mindig ragaszkodsz hozzá- mesterem érces hangja rángat vissza a valóságba- ha jót akarsz neki el kell szakadnotok egymástól.-Válaszkép lassan kifújom a levegőt. Már kezd nagyon elegem lenni ebből a leckéből. Elszakadni tőle? Könnyű azt mondani. Pedig sosem esett nehezemre, hogy közömbös legyek.  Ha arra lenne szükség gond nélkül hátrahagynék bárkit talán még a mesteremet is. De ha róla van szó az valami egészen más.
                                              * * *
Nar Velar: a rendszer legnagyobb lakot bolygója mely harmincegy holddal rendelkezik. Ez a mintegy 119972 km átmérőjű, egykor füves puszták, sivatagok és erdőségek borította mára viszont szinte teljesen belakott világ  a rendszer harmadik legnagyobb államát képzi.
Mar rég a légkörben járunk, de még mindig a planéta adatait böngészem ahogy tettem azt az elmúlt órákban amíg megérkeztünk. Nem egy túlságosan nehéz vagy hosszú olvasmány Mar az első fél órában befejeztem volna, ha nem nézem át még úgy kb. hússzor, hátha valami elkerülte a figyelmem.
- Ha végeztél esetleg megnézhetnéd a valódi bolygót is- Szól Barak mester a pilótaülésből. Szigorú arckifejezése ellenére tisztán érződik a hangján, hogy mulattatja a dolog.
Minden fölösleges szó vagy kérdés nélkül eredek a nyomába. Úgy öt méterre lehetünk a leszállóegységtől amikor visszapillantok a hajóra. Ugyan az a Könnyű korvet amit a Rend használ ,bár valamivel megviseltebb állapotban van és hiányzik róla a „felségjelzés”. Tökéletesen illeszkedik a többi feltehetőleg kalóz vagy csempészhajó közé. Az az illeszkedne ha nem lenne köztudott kik használnak ilyen hajótípust. Persze erre a bolygón is megfordulnak jedik így talán már a kutyát se érdekli a jellegzetes Defender -osztályú, de akkor se árt óvatosnak lenni. Főleg egy ilyen küldetés kapcsán, bár nem igazán tudom pontosan milyenről van szó mert nekem természetesen elég az alapokat tudnom. Vagyis, hogy egy ideje kisebb-nagyobb tételben fegyvereket adnak el a Birodalomnak. Azt, hogy ki és hol vagy egyáltalán hogyan persze nem sikerült kideríteni, de az egyik hírszerzőnek talán sikerült némi információhoz jutnia. A gond csak az, hogy nem akar megkockáztatni egy utat Cordrilla-ra tehát valakinek oda kéne mennie az infókért. Ezek lennénk mi, illetve hivatalosan csak Barak  mester, de mint padawanja természetesen ide is követem. Hogy hová?Nos olybá tűnik az informátorunknak sikerült kijelölnie a város legeldugottabb és legfélelmetesebb sikátorát ami a Nar Veláron igen csak nagy teljesítmény.                                                                                                                   - Hátborzongatóbb helyet nem talált volna?- adok hangot a félelmeimnek a magam nyers stílusában.                                                                                   - A barátunk igen nagyra tartja a titoktartást- hallatszik a tortuge rekedtes nevetése az oldalamról- aki nem mellesleg már meg is érkezett.- Azzal elindul az átjáró végében várakozó alak felé én pedig szorosan a nyomában. Mikor odaérünk végre ki tudom venni a részleteket is. Egy ember férfi talán valahol a negyvenes évei közepén járhat. Az öltözéke egyszerű már-már szegényes, de ami igazán felkelti a figyelmemet az az arca. Betegesen sápadt és a vonásai valahogy félúton vannak a félelem és keserűség között.   Várom, hogy megszólaljon vagy legalább tegyen valamiféle mozdulatot, de ő csak áll és nézz minket azzal az üveges tekintetével.                                                                                                         - Jó estét- köszörülöm meg a torkom már csak azért is, hogy megtörjem a fojtogató csendet. Még mindig semmi. Zavartam pillantok a mellettem álló jedire.  Csak akkor veszem észre, hogy annak jobb keze a fénykardja markolatán pihen miközben a sötétséget kémleli. Határozottan rossz jel. „Egy jedi csak akkor választja a harcot ha már nincs más lehetősége.” Ez volt az első dolog amit megtanított nekem és az, hogy most ő nyúl először a fegyveréhez csupán egy dolgot jelenthet. Nem lesz választásunk. Már húznám elő a sajátomat amikor végre felém fordul.                                                  - Khaya, tűnj el innen!-                                                                                                Mintha csak erre várt volna hirtelen ismerős zaj hasítja ketté a nyomasztó csendet. Egy fénykard semmivel össze nem téveszthető hangja. Előttem a férfi arca fájdalmas grimaszba torzul majd egyszerűen összecsuklik. Földbe gyökeredzett lábakkal nézem ahogy egy fekete páncélos alak lép ki az árnyékból. Vörös pengéje egyenesen az agg jedi szíve felé mutat. Végül a mesterem is aktiválja a fegyverét. Az ismerős zöld penge látványa még ha csak rövid időre is de elfeledteti velem a rémületet s néhány pillanatig újra tisztán tudok gondolkodni. Abban a pár másodpercben válók gyáva féreggé és hűtlen tanítvánnyá. De hát mit tehetnék? Semmit sem tehetek egy sith-tel szemben így as egyetlen ésszerű megoldást választom. Futok. Teljes erőmből rohanok az utca felé és mar majdnem kiérek amikor a hátam mögött fájdalmas üvöltés hallatszik. Nem fordulhatok meg, nem akarok megfordulni! Mégis megteszem.                    
Mesterem Meg utoljára felemeli a fénykardját majd ugyan olyan hangtalanul rogy össze mint a hírszerző. A sith mintha  csak akkor Venné észre, hogy ott vagyok. Pillantásától páni félelem fog el és ha lehet még gyorsabban kezdek rohanni as ellenkező irányba.
Nem is nézem merre megyek így nem csoda hogy hamarosan zsákutcában találom magma. Végső elkeseredésemben egy konténer mögött s mindkét szemem szorosan becsukva számolom a közeledő lépteket. Tízig sem jutok el amikor meghallom a penge fenyegető zümmögését, de mielőtt lecsaphatna a levegőben baljóslatú energia jelenik meg. Olyan mint a hullabűz és a füst szag keveréke. A Sötét Oldal. Pusztítást hoz magával, fojtogató kéngőzként nehezedik a mellkasomra S mind ez a borzalom egyetlen lényből ered.
- Ne olyan gyorsan Zaron.  Pazarlás lenne megölni a lányt- hangja mint megannyi jeges karom szorongatja a lelkemet anélkül, hogy szavainak értelme eljutna a tudatomig.                                                                                                          - De hát szemtanú!                                                                                            - Sajnos ebben igazad van, mindazonáltal ez a gyermek fogékony a Sötét Oldalra. Biztos vagyok benne, hogy sikerül meggyőznünk a helyes útról.-A konténer fájdalmas nyögés kíséretében horpad össze majd hatalmas lendületet véve csapódik a szemközti épület falának így már semmi sem állhat közém és az üldözőim közé. Ám a helyet, hogy megpróbálnék elfutni úgy döntök harcolni fogók. Nem egy jedi sokkal inkább egy sarokba szorított állat gondolatai ezek és jelen pillanatban inkább érzem magam az utóbbinak Dermedten tapogatom ki az övemen lógó fénykardot miközben a tekintetem folyamatosan a két sith között ingázik. Egyikük egy talán harminc év körüli ember férfi tetőtől talpig fekete páncélban. A másiknak viszont még a faját sem tudom megállapítani az arcába húzott csuklya miatt. Épphogy sikerül aktiválnom a fegyverem mire a rekedt hangú olyan mozdulatot tesz mint aki egy bogarat akar elhessegetni a markolat pedig egyszerűen kirepül a kezemből majd a kék pengétől megszabadulva ártalmatlanul koppan a földön. Döbbenten pillantok az üresen maradt kezemre majd a következő pillanatban elsötétül előttem a világ

Elképzelhetetlenül hosszú idő múlva talán egy nap vagy kettő ki számolja  még mindig egy kínpadon fekszem. Ami egyszerre két dolgot is jelent: az egyik, hogy már egy jó ideje próbálnak „meggyőzni”, a másik viszonylag felemelőbb tény miszerint még mindig életben vagyok.  Mindkét kezem és lábam le van kötözve bár ezeket úgy sem tudnám  mozgatni. A szemembe csurgó verejték és vércseppek függönyén keresztül homályosan csak látom, hogy fogva tartóm kilép az ajtón. Akkor tehát elérkezett a pillanat. Vagy áttérek vagy meghalok. Őszintén szólva nem érdekel.  Már nincs bennem se félelem, se harag. Fáradt vagyok. Legyen már vége! Nem érdekel, hogyan csak fejezzük be. Mar nincs semmi amiért életben akarnék maradni. Mar nincs senkim. Hajtogatom miközben kezd rám borulni a sötétség, de nem olyan mint az előző. Ez puha megnyugtató paplanként Terít be szép lassan elmosva a fájdalmat. Nekem már nincs senki…
Ryia! A név úgy hasít belém akár egy robbanás és abban a pillanatban minden visszatér. A fájdalom, a harag, a félelem, a kétségbeesés. Nem, nem halhatok meg! Ő még él, odakint vár. Ki kell jutnom! Látnom kell! Nem érdekel, hogyan, nem érdekel milyen áron, de visszamegyek hozzá.
Ha kell az egész galaxist lángba borítom érte.
A gondolat minden fájdalmat kiűz a tudatomból s helyébe makacs elszántság költözik. Igen is életben fogok maradni. Mintha csak erre az elhatározásra akarna válaszolni a következő pillanatban ismét nyílik az ajtó s ezúttal két személy lép a helyiségbe. A csuklyás és az inkvizítor. Utóbbi egy gombnyomással eltávolítja a béklyókat amitől úgy rogyok össze mint egy rongybaba. Büszkeségem utolsó cseppjeit felhasználva igyekszem talpra állni, de a fiatalabb sith egy lökéssel ismét a padlóra küld.                                   -Nos, feladod végre?- A másik alak egy mozdulattal lerántja saját fejéről a   csuklyát így legalább a faja egyértelmű lesz számomra. A vörös bőr és a csápok nem sok választási lehetőséget hagynak.                                                                                                       De a kérdését nem igazán értem. Ha feladnám már rég halott lennék, bár jelen pillanatban nem igazán  tudom eldönteni, hogy az előbbi vagy az átállás a rosszabb. Mindezeket figyelmen kívül hagyva a tőlem telhető legérzelemmentesebb hangon mondom ki a következő szavakat:                                - Hűségesen szolgállak nagyuram.                                                                                  
                                                        * * *  
A hálóteremben enyhe félhomály uralkodik épp megfelelő ahhoz, hogy szemmel tudjam tartani a három ággyal arrébb fekvő zabrakot ahogy tettem az elmúlt két órában is.                                                                                  Klavruk Shan a csoport egyik ha nem a legtehetségesebb párbajozója bár engem ez egy cseppet sem érdekelt egészen addig a napig amikor is az egyik nagyúr a fejébe vette, hogy közülünk válogatja ki az új tanítványait. Innen lehet sejteni, hogy ma-holnap össze is eresztenek minket az erősebb marad életben alapon akárcsak egy csapatnyi gladiátort. Klavruk pedig épp elég erős és épp eléggé utál ahhoz, hogy ne jusson eszébe életben hagyni ha szembekerülnék vele. Tehát akár fogadni is lehetne rá, hogy a következő próbán nekem reszeltek hacsak nem történik vele valami tragikus. Én pedig gondoskodom róla, hogy bekövetkezzen. Ehhez pedig nem kell más mint a megfelelő helyszín és idő. Természetesen az utóbbival volt több probléma, de semmi olyasmi amit ne tudtam volna megoldani. Már egy ideje nyílt titoknak számított a tanítványok között, hogy Shan külön leckéket kap az egyik felügyelőtől. Innentől kezdve pedig elég egy hamis üzenet a csapda felállításához. Na igen, kimondva sokkal egyszerűbbnek tűnik. Nem csak az előkészületek hanem maga a merénylet is. Hat éve talán eszembe se jutott volna. Akkoriban kerültem Fornoch-ra mint bukott jedi. Na nem mintha annyira ott akartam volna hagyni a Rendet, de egy rosszul sikerült találkozó megpecsételte a sorsomat.
Fiatal voltam és bolond ahogy mondani szokták így nem sokat értettem az informátor árulásából. Azt viszont már akkor is tudtam, hogy a megtörésem nem az inkvizítornak köszönhető. Sokkal könnyebb lett volna meghalni és elfelejteni azt a rengeteg borzalmat. Csupán egyetlen oka volt annak, hogy életben akartam maradni. A testvérem. Akire azóta még gondolni sem merek.
Ma már tisztában vagyok vele mennyire ostoba voltam. Már csak azzal, hogy itt élek hatalmas veszélynek teszem ki. Elképzelésem sincs kik jöttek már rá és mikor fogják kihasználni ezt a kártyát. Hiba volt, de akkor ezt nem gondoltam végig.  Ami pedig a kínzást illeti. Nos rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg a közelében sem volt az igazi kegyetlenségnek.          Azzal az Akadémián találkoztam először. Itt ahol minden a túlélésről szól. Mindegy milyen eszközzel csak érjem meg a következő napot. Lépésről lépésre tanultam meg használni a Sötét Oldalt bár sosem annyira, hogy teljesen magukkal ragadjanak az érzéseim. Pedig a haragomat nem kevesebb táplálta mint maga a Birodalom. Egyszerűen mindent gyűlöltem benne: azokat az ostoba tanítványokat akik nem képesek észrevenni, hogy nem többek holmi eldobható fegyvernél; a Citadellán pöffeszkedő nagyurakat; a rabszolgarendszert; a császárt akiről mindenki úgy beszél mintha valami isten lenne;meg úgy az egész átkozott shit rendet aminek a tagjai folyamatosan egymást pusztítják. Minek ide háború meg jedik? Elintézik maguk közt.                                                                          Dühösen megrázom a fejem, hogy kiűzzem a feltörő érzéseket. Már így is túl sok időt vesztegettem, nem érek rá ezen rágódni. Mozdulatlanul figyelem ahogy a másik tanítvány kilopakodik az ajtón majd hallótávolságon kívül maradva kezdem követni. Odakint korom sötét van szóval leginkább csak az Erőre támaszkodhatok meg arra, hogy nagyjából ismerem az utat a Labirintushoz.                                                                                      A hideg kőlépcsőn célpontom minden egyes lépése hangosan koppan ahogy egyre mélyebbre ereszkedik. Úgy tűnik itt már nem érdekli a rejtőzködés. Nekem viszont minél tovább az árnyékban kell maradnom még akkor is ha előbb vagy utóbb biztosan megérzi a jelenlétemet.                 Vaksötét járatokban tapogatózunk előre melyek hol jobbra hol balra kanyarodnak, de mindenképpen lefelé vezetnek. Körülbelül tíz perc után az alagút kisebb kamrává szélesedik. Itt már elég magasan van a plafon ahhoz, hogy fel tudjunk állni és a zabrak meg is teszi ezt. Én néhány másodperc késéssel követem a példáját majd egy mozdulattal aktiválom a fénykardomat. Bár nem látom, de el tudom képzelni ahogy megfeszülnek az izmai. Abban a pillanatban egyszerre két dolog is történik. Először is az eddig a használatlan tőr kirepül a kezemből kecses köríven haladva a barlang falai mentén. Másodszor pedig  Klavruk saját fegyverét életre keltve elrugaszkodik majd pár centire előttem két darabban ér földet.                            
Az Erő segítségével felemelem az egyik darabját és a barlang másik végében ásító szakadék felé  lököm. Majdnem sikerül is belesnie alig pár centire áll meg a szélétől. Nem baj a másikat is útjára indítom majd a peremhez lépve két jól irányzott rúgással szabadulok meg  Klavruk Shan földi maradványaitól.            


A hozzászólást Khaya összesen 9 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 24, 2018 10:17 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Revan
Admin

Revan

☽ Reagszám :
84

Khaya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Khaya   Khaya Icon_minitimeSzomb. Jún. 30, 2018 12:13 am

Kedves Khaya!




Elnézést kérek, amiért ennyit várattalak a bírálattal! Sajnos az előtörténetet egyelőre nem tudom elfogadni, az alábbi hibákat kellene először javítanod.

1. Üresen hagytad a Rang részt. Írd be oda azt az egyedi titulust, becenevet vagy őt jellemző dolgot, amit szeretnél!
2. Elrontottad a kódolást a sablonban. Ez nem a legsúlyosabb hiba, de könnyebben lehetne átlátni és olvasni, ha kijavítanád. A lila beszédszíne a karakternek szintén nehezen olvasható.
3. Örülök, hogy kibővítetted az előtörténetedet, de néhány dolog továbbra sem tiszta a történetből. Nem tudjuk meg például, hogy hogyan fogták el a karaktert (különösen úgy, hogy jelenleg béke van a Birodalom és a Köztársaság között, a jedik és a sithek nem konfrontálódhatnak nyíltan diplomáciai konfliktus nélkül), miért döntöttek úgy a sithek, hogy megpróbálják átképezni, illetve mit csinál, mióta sith lett.
4. A Jedi Rend egyik fő filozófiai tétele, hogy a ragaszkodás és az érzelmek a Sötét Oldalra vezethetnek, ezért is szakítják el a gyerekeket nagyon fiatalon a családjuktól, hogy ne alakuljon ki feléjük olyan érzelem feléjük, amin keresztül sebezhetővé válnának. Valószínű éppen ezért nem hagynák azt sem, hogy a karaktered nyíltan nagyon közeli viszonyban maradjon a húgával, még ha nem is választanák szét őket fizikailag. Szinte biztos, hogy valahogy megpróbálnának közbelépni, ha tudnák, hogy a karaktered valójában ilyen erős érzelmeket táplál a húga felé (legalább a mestered biztos igyekezne elmagyarázni, hogy nem szabad ragaszkodnod a húgodhoz, és végül minden egyesül az Erővel).

Igazából nincsenek súlyos hibáid, rövid bővítéssel már elfogadható a karakter. Ha kérdésed van, kérlek, írj privát üzenetet, vagy írhatsz a chaten is. : )
Vissza az elejére Go down
 
Khaya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Star Wars - Children of the Force :: Karakterek :: Előtörténetek-
Ugrás: